Mikor elkezdtem ezt a műanyagmentességet, nem gondoltam, hogy ennyi pozitív visszajelzést kapok. Hogy érdekelni fog bárkit is, amit én laikusként írok. Aztán rájöttem, hogy kevés kivételtől eltekintve, mindenki laikus. Így együtt tanulhatunk azokból az infókból, amit én az okosoktól összeszedek.
Az a legvadabb rémálmomban nem jutott eszembe, hogy valakiből ez negatív érzéseket fog kiváltani. Olyan marasztaló kritikákat kaptam, hogy nem is értem, hogy elegyedek egyáltalán beszélgetésbe ilyen felfogású emberekkel.
Múltkor kértem négy almát egy piacon. Mikor adta volna a szatyrot, mondtam, hogy nem kérek. Itt a garaboly, beleteszem. Még közölte, hogy ingyen van a szatyor (tipikus gyűjtögető élet: nincs rá szükségem, de ha ingyen van, azért csak hazaviszem), majd még a sokkhatás alatt rosszul adott vissza. Vajon hazaérve elmondta a családjának, hogy milyen fura esettel találkozott?
Az, hogy odafigyelek a hulladékmentességre, nagyjából semmit nem változtatott az eddigi életemen. Már nem az a fő cél, hogy szelektíven gyűjtsünk, hanem hogy ne is termeljünk szemetet. Az ételek alapanyagai minél közelebbről érkezzenek. Ne vásároljuk túl magunkat, ne kerüljön étel a szemétbe (az nálam sosem került, mindenkinek ajánlanék pár év kollégiumot). Egyszerre nagyobb adagokat vásároljunk, így spórolunk a csomagoláson (és időn, energián, pénzen). Tervezzük meg előre a menüket. Nem használok szívószálat, bár néha elfelejtek előre szólni, és múltkor is került az ájránba pl. Január elsején - egy havi böjt után - remegő kézzel téptem fel a zacskós levest, könnyes szemmel szürcsöltem azt a forró, csípős, ízfokozókkal teli csodát. Azóta megint megvonás van, de fantasztikus öt perc volt!
Sok olyan dolgom van még itthon, amiből ha újat kell venni, már más szempontok szerint fogok választani. ÖkoBandi hozott nekem múltkor papírból készült fülpiszkáló pálcikát, köszi! Árban duplája a műanyagosnak, azonban a tartalma is kétszerese az átlagosnak. (200 darab, egy ideig elég lesz)
Vatta helyett mosható korongokat varrtam használt anyagokból. Vettünk bambusz nyelű, disznószőr sörtéjű fogkefét. Bárki számára elérhető, bár a hazai bioboltokban igen költséges. Akit érdekel, “íbéjről” szállítással, háromszáz forint körül talál. A dezodorom elfogyott, a szódabikarbónás megoldás egyelőre nem vált be, tehát most még vettem bolti dezodort, míg ki nem kísérletezem az optimálisat. (Itt egyszerre bukott meg a véresszájú természetvédő és az igénytelen hippi teória).
És ZöldEndrének is elfogyott, csak a bal felső dezodor maradványos ment a kommunálisba
Szappant kaptunk Szandikától karácsonyra, egy bajai hölgy készíti, kis vászontáskákban árulja, és évek óta függünk tőle. Sampont vagy egy évtizede nem használok, szóval arról nem tudok nyilatkozni. (Most sajnálom igazán, hogy megfogadtam, hogy nem teszek szmájlikat a bejegyzésekbe.)
Figyelem! Itt kényes téma fog következni, aki szerint a menstruáció nem természetes velejárója az életnek, az hagyja ki a következő sorokat.
Próbáltam elsunnyogni a témát, de nem akartam megvárni, hogy számon kérje valaki. Egy egészséges nő életének ez havi programja, és szerencsére egy egészséges nő vagyok. Végig ellenérzések voltak bennem december elejétől, hogy hogy fogom ezt nyilvánosság elé tárni. Arra jutottam, hogy akkor már annyira benne leszek a műanyagmentességben, hogy kitalálom a helyzetre a tutit. Hát, eddig nem találtam ki. Idegenkedtem az alternatív ötletektől, ezért a népszerű megoldásokhoz folyamodtam. Amint felnövök a feladathoz, napvilágra hozom a változtatásaimat.
Ez a bejegyzés pont annyira sikerült zavarosra és összevisszára, mint amennyire zavaros és összevissza vagyok mostanában. Noha úgy tűnik, hogy hanyagolom a blogot (amúgy teljesen hanyagolom), napi szinten elég sokat foglalkozom a témával, okosodom és gyűjtöm a tapasztalatokat.