#olvasó

[ggrey-stuff]

- A Stage Dive szerzőjétől! -

„Azt szerettem legjobban a könyvben, hogy nagyon életszerűen ír a fiatal felnőttek traumáiról és kapcsolati nehézségeiről. A hősök nagyon szeretetreméltóak, a kapcsolatuk pedig a hihetetlen dráma ellenére is abszolút valódi.” – Sheila M.

[a-tuz-pasztora]

Az a legrosszabb abban, ha valaki igazán egyedül van, hogy eszébe jut, hányszor kívánta, hogy bárcsak hagyná békén mindenki. Aztán amikor megteszik, békén hagynak, kiderül, hogy az illető borzalmas társaság a saját maga számára.

John Greene, Teknősök végtelen sora

[frombudapestwithlove]

Biztos, hogy mindent olvastam, amit maguk olvastak. Ne higgyék, hogy nem. Komplett könyvtárakat végeztem ki. Bőrkötéses gerinceket és ROM-meghajtókat koptattam el. Volt már olyan, hogy taxiba ugrottam, és azt mondtam: »a könyvtárba, és lépjen a gázra.«

David Foster Wallace: Végtelen tréfa

[egyszer-ugyis-beledoglok]

A srácok bunkók, a lányok meg odavannak értük.

-Leiner Laura, Bábel

[mezeiemesezs]

Az 1516-os Gömöry-kódex egy magyar nyelvű imádságoskönyv.  Az imádságokat valószínűleg a kódex másolói válogatták össze, ki-ki a saját egyénisége, állapota, vonzalma szerint.

A fenti részleten egy bejegyzést is látunk a szöveg mellett, minden bizonnyal protestáns olvasó írhatta a tizenhárom bűnbocsánatot hozó mise mellé, hogy 

“Ezek heába valo szók” 

Megjegyzés: a domonkos apácák magukkal vitték Pozsonyba, később a klarisszák használták. A 19. század elején került az evangélikus vallású pesti patikárius, Gömöry Károly birtokába (1821-ben a Széchényi Országos Könyvtárnak ajándékozta a kötetet). Vajon ki írta bele a margináliát? 

A Gömöry-kódexről itt és maga a mű: Gömöry Codex, közzéteszi VOLF György, Budapest, 1882. (Nyelvemléktár 11.) 

[a-tuz-pasztora]

A szemünkbe akárki belenézhet, de az nagyon ritka, hogy olyasvalakire bukkanunk; aki ugyanazt a világot látja, mint mi.

John Greene, Teknősök végtelen sora

[a-tuz-pasztora]

Mert csak a bolond hiszi komolyan, hogy beleláthat egy másik ember lelkébe.

Stephen King, Kedvencek temetője

[a-tuz-pasztora]

Úgy szokás tenni, mintha éles vonal választaná el a képzeletet az emléktől, de ez nem így van (...). Én emlékszem arra, amit elképzeltem, és elképzelem, amire emlékszem.

John Greene, Teknősök végtelen sora