#onarrivaltraining

[sabiheja]

#warsaw #polska #onarrivaltraining #evspoland #evs #evskatowice #poland #volunteering #travel #europeanyouth (presso Warsaw, Poland)

[sabiheja]

@claragianesini_ Doesn't Metter If Black or White, a Friulano will drink you (but #prosecco is always the right choice 👉🍷) #warsaw #polska #evspoland #evskatowice #evs #europeanyouth #onarrivaltraining

[sabiheja]

#streetart #polska #warsaw #evs #onarrivaltraining #evspoland #evspolska #evskatowice #europeanyouth #art #poland (presso Warsaw, Poland)

[moniaevsexperience-blog]

A multicultural training in a multicultural city

One of EVS advantages is having the opportunity to attend several training that allow you to acquire new skills, meet new people and travel! In particular, for the EVS projects longer than 2 months, it is expected to attend two types of training: the on-arrival training and the mid-term training.

Uno dei vantaggi dello SVE è avere l’opportunità di seguire diversi training che ti permettono di acquisire nuove competenze, conoscere nuove persone e viaggiare! In particolare, per i progetti SVE con una durata superiore ai 2 mesi, è prevista la partecipazione a due tipologie di training: l’on-arrival training e il mid-term training.

From 22 to 27 February I took part in the on-arrival training, organized by SALTO, which was held in Sarajevo. As soon as I arrived I knew immediately that I would have liked Sarajevo. I have always loved the cities where the modern and the old merge creating a unique landscape. Sarajevo is not just that, it is also the visible union of traditions, religions and cultures, making it really special. It doesn’t happen in all cities stroll through the historic center and to admire a mosque, a Catholic church and a synagogue at close range. Besides that, you feel in the air that something important happened in this city, historical events that have tried it, turned and made what it is today.

Dal 22 al 27 Febbraio ho partecipato all’on-arrival training, organizzato da SALTO, che si è svolto a Sarajevo. Non appena sono arrivata ho capito subito che Sarajevo mi sarebbe piaciuta moltissimo. Ho sempre amato le città in cui il moderno e l’antico si fondono creando un paesaggio unico al mondo. Sarajevo non è solo questo, è anche la visibile unione di più tradizioni, religioni e culture e ciò la rende veramente speciale. Non capita in tutte le città passeggiare per il centro storico e poter ammirare una moschea, una chiesa cattolica e una sinagoga a distanza ravvicinata. Oltre a ciò si sente nell’aria che qualcosa d’importante è accaduto in questa città, eventi storici che l’hanno provata, trasformata e resa quello che è oggi.

The training I attended was very intense but very interesting and educational. The main method used by our trainers was the one called "learning by doing", that is learning by carrying out concrete actions. Let me give an example: instead of talking for two hours about the project management, the trainers have preferred to divide us into groups and tell us: "you have a day and a half to create and develop your project". Although at first the sense of loss has prevailed, after few minutes it was easy (and even fun) to have the freedom to choose what to do and how to do it. Of course the training was not limited only to this, in fact, it has allowed us to learn more about EVS, to understand what are our rights and the duties of the NGOs who are hosting us and a lot more.

Il training cui ho partecipato è stato molto intenso ma molto interessante e formativo. Il metodo principale utilizzato dai nostri trainers è stato il “learning by doing”, cioè l’apprendimento attraverso lo svolgimento di azioni concrete. Vi faccio un esempio: invece di parlarci per 2 ore del project management, i trainers hanno preferito dividerci in gruppi e dirci: “avete un giorno e mezzo per creare e sviluppare un vostro progetto”. Sebbene all’inizio il senso di smarrimento abbia avuto la meglio, dopo qualche minuto è stato semplice (ed anche divertente) avere la libertà di scegliere cosa fare e come farlo. Naturalmente il training non si è limitato solo a questo, infatti, ci ha permesso di conoscere più a fondo lo SVE, capire quali sono i nostri diritti e i doveri delle ONG che ci ospitano e molto altro ancora.

The on-arrival training was also an opportunity to meet and get to know other volunteers who are carrying out their EVS in Serbia, Bosnia, Albania, Kosovo and Montenegro. Each of us came from different European countries (although there was a certain predominance of French and Italian), but living the same experience has made us a united group with which it was fantastic to share this week. It has been too much fun to get lost along the streets of Sarajevo, and spend our free time as an atypical group of tourists. :D I must say that both professionally and personally this training has given me so much…I can’t wait to participate in the second! :D

L’on-arrival training è stato anche un’opportunità per incontrare e conoscere altri volontari che stanno svolgendo il loro SVE in Serbia, Bosnia, Albania, Kosovo e Montenegro. Ognuno di noi proveniva da Paesi diversi dell’Europa (nonostante ci fosse una certa predominanza di francesi e italiani), ma il fatto di vivere la stessa esperienza ci ha reso un gruppo unito con cui è stato fantastico condividere questa settimana. E’ stato troppo divertente perdersi insieme per le strade di Sarajevo e trascorrere il tempo libero come un gruppo di turisti piuttosto atipico. :D  Devo dire che sia dal punto professionale che personale questo training mi ha dato moltissimo…non vedo l’ora di partecipare al secondo! :D

[esztnellet-blog]

Rakvere és az “on-arrival training”

Bizonyára feltűnt, hogy elnyelt 5 napra a föld. Hogy hol? Hát Rakverében, egy kötelező tanfolyam keretében, amit a frissen érkezett önkénteseknek tartanak.  Kimerítő napjaink voltak, rengeteg foglalkozáson vettünk részt, ami nem csupán az itteni életünket teszi könnyebbé, hanem az egész életünkhöz segítség. Megfigyelni hogyan tanulsz, eljutni az álomtól a megvalósításig, megfelelően pontokba szedni mit is szeretnél egy helyzetből kihozni, miért megyünk arra amerre megyünk. 

Rengeteget tanultam a tanulásról, aminek leginkább akkor lesz haszna, ha elkezdem a terveimet összefésülni, tisztázni, tehát ha elkezdem használni mindazt. A csoportos feladatokban remekül kirajzolódott, hogy az ideális felállás, ha mindenki azzal gazdagítja a csoportját, amiben ő maga erős. Ez persze roppant kézenfekvően hangzik, azonban sokszor előfordul, hogy olyan szerepet akarunk elvállalni, ami nem illik hozzánk és mégis minden erőnket megfeszítve próbálunk beleilleni.

Azt gondolom elsősorban nem az embernek kell a feladathoz változnia, hanem olyan feladatot kell választani, ami az emberhez illik. Ehhez persze ismernünk kell az erősségeinket legyen az bármi is.

A tudulinnai hétköznapjaim után egészen nagy váltás volt ez a rakverei pár nap. A többi önkéntessel jól összenőttünk. Egészen meglepő, hogy ilyen rövid idő alatt mennyire meg lehet szeretni embereket. Rengeteg hatalmas szívvel találkoztam és sok új barátság született. Nagyon élveztem a kulturális sokszínűséget, rengeteg nevetnivalót adott nekünk. :) A német lányok nevetéstől vöröslő feje, a spanyolok gesztikulációja és akcentusa. Egy biztos közös pontot találtunk a német-spanyol-portugál- magyar vonalon, a szaft kitunkolása a tányérból mindenhol kedvelt szokás.  A rengeteg foglalkozás és feladat közül a legszebb élményem a szabad, kezdeményező nap, ezért ezt osztom meg most. Minden csapatnak saját ötletet kellett kitalálnia és végigvinnie kora estig. Az ötletnek a “mit szeretnél tanulni, mit szeretnél adni” kérdésekhez kellett kapcsolódnia, ám ennél több támpontot nem kaptunk. Magunk állítottuk fel a korlátokat, magunk tűztük ki a lényeges pontokat, ez elérendő célt. 

Rettenetesen élveztem csapatban dolgozni, mert ha nem is az enyém volt a nyitó ötlet, a további gondolkodás során mégis gazdagodott az én javaslataimmal is. Gyakran egészítettük ki egymás javaslatait vagy volt bármelyikünk ötlete egy szikra a másikunk számára. A megfogalmazott célunk az lett, hogy délután 3-kor szeretnék egy kávéra meghívni két észt embert, lehetőleg 24-40 év között, mivel a kérdések, amikre választ szerettünk volna kapni legnagyobb eséllyel náluk találhattak válaszra. A kérdéseink Észtországgal és az itteni szabadidős lehetőségekkel voltak leginkább kapcsolatosak. Kávén kívül a ránk szánt időért cserében álltunk rendelkezésre, hogy négy kultúrából (orosz, német, portugál, magyar) vihessenek haza bármit amit szeretnének. 

A teljes képhez hozzátartozik, hogy mielőtt a két legmegfelelőbb embert megtaláltuk, kissé lankadt hangulatban róttuk az utcákat és azt vitattuk a szembejövő embereket miért is ne szólítsuk meg. Túl fiatal, nyugdíjas, gyerekkel van stb. Mentségünkre szóljon valóban főként a nyugdíjas és a kamasz korosztály császkált vasárnap kora délután Rakverében és a célközönségünkből szinte senki. 

Aztán mégis megtaláltuk azt a két észt hölgyet, akikkel másfél órát beszélgettünk oldottan. Ha minden jól megy egyikük még adományt is szervez a gyerekotthonnak. (Ez pedig büszkeséggel tölt el engem hiszen közöm van ennek a szálnak az összefonódásához.) 

Tudom, kissé öntörvényűen hosszan írtam le mindezt, ideje a tanulságot kiemelni. Az egyik a csapatmunka szépsége, a másik, hogy roppant célravezető a kitűzött világos célt nem feladni és félmegoldásokkal beérni, hiszen a legnagyobb meglepetés és hogy is fogalmazzam meg, olyasfajta öröm, ami libabőrössé tesz, az emberi lét közösségének öröme nem történt volna meg, ha nem vagyunk elég türelmesek. Az, hogy a kérdéseinkre remek és kimerítő válaszokat kaptunk pedig a hab a nyitottságból és megszólításból sütött beszélgetés tortán. Kapcsolati szálak megkötve, még egy közös túra is kinéz a dologból. 

Be is fejezem mára, ennyit vegyetek el magatoknak: merni megszólítani! 

(Az ételekről /krumpli, krumpli, krumpli/, szállásról, a nehéz búcsúról a többiektől, az észt táncokról, amit tanultunk, a közös csoportunkról, a tervezett látogatásokról most nem írok bővebben, az útravalót vegyétek inkább magatokhoz javatokra.)

[murtermarvel]

ONE SMALL COUNTRY – BIG DIVERSIFICATION. ON-ARRIVALTRAINING IN ORAHOVICA.

We just came back from on-arrival training for EVSvolunteers in Orahovica.

We have to admit that Slavonia's landscape was a little bit surprising for us, totally different than our picture of Croatia based on Dalmatian coast. After long trip, we were warm welcomed by snow spreaded to the endless meadows of Slavonia.

According to the Erasmus + Programme, all long-term volunteers have the right and responsibility to attend at training sessions to receive information about the European Voluntary Service.

By participated in interesting discussions and activities, we had the chance to learn a lot about different aspects of the non-formal education values and got ideas and useful contacts to implement during our voluntary period.

The best thing on this type of meetings is that you are gathering together with all the others volunteers, witch whom you can share experiences, impressions and ideas about EVS and Croatia.

We are looking forward to maintain new friendships and meet again with other volunteers.