#osszegzes

[kekturanaplo]

AK | Teljes távos összegzés

Szarvas -> Szekszárd: 362 km | Sátoraljaújhely -> Szekszárd: 934 km

Érzések, gondolatok a 2. feléről

K: Ez a második fele az AK-nak valahogy sokkal rövidebbnek érződik, mint az első - bár ebbe valószínűleg az is belejátszik, hogy Szarvasnál jelöltük a féltávot, holott az már bőven odébb volt.

Úgy érzem kevesebb "megpróbáltatás", határfeszegetés jutott, már ellőtte minden puskaporát az Alföld az első felén. Persze ez nem azt jelenti, hogy ne kínlódtunk volna a szántókon a hőségben, vagy szentségeltünk, amikor alig lehetett kikerülni a pocsolyákat az úton, de már nem akartuk többé ezek miatt feladni - beletörődtünk, hogy ilyen az AK.

A szeptemberi brutál esőknek köszönhetően beleszőttünk egy kis téli túrát is. Szerintem magunktól nem jöttünk volna egyébként télen, így ez szerencse volt a szerencsétlenségben, mert nagyon szép volt a deres táj, meg a fagyos napkelték.

Összességében jó volt ez a második fele is, de talán több emlékezetes pillanat volt az elsőben.

A: Valóban, a fele inkább Körösladánynál volt, de mivel ezeket a szakaszokat egy időben csináltuk, és Szarvason végeztünk, azért lett az a felező.

Nekem nagyon tetszett minden rész, onnantól, hogy homokot érintett a lábunk Ópusztaszernél. A sok erdő, a tanyavilág, természetesen a homokbuckák, a fenyők.... Minden. Én is örülök, hogy eljutottunk ide télen is, és még inkább, hogy kaptunk szép zúzmarás tájat.

Kicsit sajnálom, hogy a Gemenci erdőt nem sikerült annyira élvezni, és végig rohantunk rajta. Mentségünkre szóljon, hogy az utolsó napokra már bennünk volt az is, hogy végezzünk már, meg azért nem volt könnyű a két kutyával se. Remélem, hogy egyszer még nyugalomban is körülnézhetünk itt, meg a kisvasúttal is elpöfögnék.

Összességében

A: Örülök, hogy a sátrazással különlegesebbé tettük ezt a kéktúrát. Megterhelő volt rengetegszer, az biztos, de megérte szerintem. Sokat tapasztaltunk önmagunkról, hogy mennyi mindent kibírunk, ha igazán akarjuk. Külön jó volt, hogy egymást segítettük, amikor a másik elérte a mélypontot, próbáltunk erőt adni. Nekem pedig voltak bőven mélypontok a sok-sok vízhólyag miatt, de lelkileg is a szántóknál.

Hányszor megfogadtuk ezalatt a 4 év alatt, hogy többé nem jövünk az AK-ra, ha újra nekivágunk az OKT-nak... Kíváncsi leszek, mennyire tartjuk majd magunkat.

De egy biztos: aki azt mondja, hogy az Alföld milyen egyhangú lehet, hatalmasat téved. Erdők, mezők, homok, szántók, gátak, országutak váltják egymást. Hogy lenne ez unalmas?

K: Huh, hol van már a Nagy-nyugodó, meg az első kilométerek a tűző napon. Jól elhúzódott ez a kis "síkságon sétálás". Az utolsó, befejező szakasz még eléggé leválik a korábbiaktól, azok már a beleolvadtak a régi szép idők kalandjaiba.

Nehéz ügy ez az Alföld, ha kifogja az ember a megfelelő időjárási ablakot, akkor nagyon szuper kis kikapcsolódás, olyan borzasztóan nem is megterhelő, csak menetelni kell, és élvezni a tájat, ami azért az előítéletekkel ellentétben elég hangulatos tud lenni. Viszont ha hőség van, vagy esik az eső, akkor az útvonal kitettsége miatt nagyon hamar pokollá tud válni - legalábbis a következő árnyékig, pihenőig, sátorhelyig, ahol már megint "nem is olyan borzasztó ez".

Akárcsak az OKT, ez is rengeteg felejthetetlen élménnyel és tapasztalattal gazdagított és eljutottunk olyan helyekre is, ahova tuti hogy egyébként soha az életben nem jutott volna eszünkbe elmenni.

Az Alföld ma már sokkal többet jelent nekünk, mint egy hatalmas zöld folt a térképen, hiszen (hogy Bill Bryson-tól kölcsönözzek): mentünk fagyban és mentünk hőségben, jártunk délen és jártunk északon, meneteltünk amíg a lábunk vérzett. Végigtúráztuk az Alföldet.

A - Néhány szubjektív kedvenc és kevésbé kedvenc:

Kedvenc tájegység: Illancs, Ecsegfalva-Szarvas között a gát

Kedvenc nap: Kis Keceli út - Császártöltés

Egy kedves emlék: A létavértesi fogadtatásunk

Egy nem igazán kedvenc szakasz: Semelyik szántóföldes rész, ha sütött, ha esett, nem volt jó.

Egy megterhelő szakasz: Mindegyik szántóföldes rész, ha sütött, ha esett. Valamiért nagyon nehéz volt az utolsó előtti nap 27 km-re is, a vége felé.

Egy szép pillanat: a naplemente Baján, de mondhatom, hogy sok naplemente/napkelte az tudott lenni

___________

K - Néhány szubjektív kedvenc és kevésbé kedvenc:

Kedvenc tájegység: Debrecen környéki erdős részek

Kedvenc nap: ez jó kérdés...

Bojt - Berettyóújfalu - hangulatos gátak, zöld táj, kellemes, szemerkélő esős idő

Biharugra - Zsadány - ez nagyon nehéz nap volt, de utólag az egyik legemlékezetesebb

Ruzsa - Petróczi-iskola - kis kellemes, hűvös, napos, lightos nap volt, szép idővel, erdővel, kis táskával :)

Egy kedves emlék: ahogy Luna töri az utat a derékig érő vizes fűben

Egy nem igazán kedvenc szakasz: az összes, ahol 30 fok volt és szántóföldek egész nap :D - igazából a szakaszokkal nem volt bajom, csak az időjárással

Egy megterhelő szakasz: Dóci erdő - Bordány -- itt valamiért nagyon elfáradtam a végére

Egy szép pillanat: amikor egyik reggel tele lett az ég színes hőlégballonokkal

Számok

Tehát a teljes táv végül 933,64 km lett, bár irreleváns, de viccből kiszámoltam (és amúgy meglepődtem), hogy összesen 1093 m-t emelkedtünk, és 1147 m-t ereszkedtünk, saját mérés (iPhone SE+13) alapján. A legdurvább emelkedés (ha nem nézzük, hogy ebben benne van 1. nap a Nagy-nyugodó is, akkor az Ólom-hegyi szakaszon volt, 100 m.

Hát ahhoz képest, hogy ez 15 nappal kevesebb volt, árban megközelítjük az OKT teljes költségét!! Féltávnál még milyen elégedett voltam... 645 130 Ft, ami 36 napra elosztva olyan 18 000 Ft/2 fő. Brutális emelések voltak az elmúlt években, jól látszik itt is, de ne menjünk bele... A szállások, ahhoz képest, hogy főleg sátraztunk, nagyon sokba lettek, pedig csak a nulladik vagy az utolsó napi esetleges szállások árát vettem ide. OKT-n viszont rengeteg szakaszt tudtunk megoldani fizetett szállás nélkül, azért ez is benne van.

Viszont ugye minden része iszonyat messze van tőlünk, ezért a benzin költség sem kevés.

36 túranap alatt jártuk végig, pedig az első tervek (bár ki emlékszik már arra??) szerint 30 nap is elég lehetett volna, de akkor még naivak voltunk.

Nulla barátunkat sikerült rávenni, hogy velünk jöjjenek. NULLÁT!

2137 kép készült.

12 nap esett az eső, h jól számolom, durva!

A videó

Tervek

Természetesen megyünk a DDK-ra, méghozzá hamarosan. Természetesen végig fogjuk csinálni a Kört. És természetesen már nagyon várjuk, és egyben nem várjuk, hogy vége legyen.

[kekturanaplo]

AK | Féltávos összegzés

Sátoraljaújhely -> Szarvas: 534 km (hivatalosan)

A saját méréseink alapján: 572,7 km! A szinteket inkább hagyjuk :D

Túl a 60%-on!

Ki hitte volna, hogy eljutunk idáig, 2 évvel ezelőtt? Mi biztos nem. Nem véletlenül telt el közel egy év, hogy feldolgozzuk azt a kudarcot. Rosszul, nagyon rosszul indult a kapcsolatunk az Alfölddel, túl puhányok voltunk hozzá. Mára elmondhatom, hogy rohadt sokat fejlődtünk azóta, többször is átléptük a határainkat, és ez nagyon jó érzés.

Most még számok tükrében sem olyan durva a helyzet (bár volt azóta elég drágulás minden téren), kb. 340 000 Ft-ba fáj kettőnknek, illetve hármunknak Lunával ez a két év. A legtöbbe ismét az üzemanyag kerül, de a sátrazásnak hála, jóval kevesebbet költünk szállásra (szinte csak ha 0. illetve plusz egy napot tartunk) és kajára is. Nincsenek nagy éttermezések sem. Látnivaló is kevesebb, ezáltal belépőket sem gyakran veszünk.

Talán ami nagy hátrány számunkra, hogy nem szívesen teszünk meg kitérőket, könnyebb elengedni az 500 m-nél távolabb eső érdekességeket, mint kis hátizsákkal.

Mindenesetre, most úgy néz ki, ha semmi katasztrófa nem szól közbe, jövő ősszel végzünk!!

Élmények - A

Én nagyon akartam szeretni az Alföldet, hiszen mindenki azt mondja, hogy ez is szép a maga módján. Az első 2 alkalommal utáltam, de utána már egészen megszoktam. A kopár szántók melletti gyaloglás, a véget nem érő, akár 5 km-es egyenesek nagyon lehangolók. Ha ezek nem lennének, szavam se lenne. Ja, meg a meleg, azt sem bírom. Akik nyáron ezt járják, azok biztos őrültek, a maguk módján, nem negatívan értve.

De ami nagyon tetszett, az a Nyírség, meg a Debrecen környéke, valószínűleg az erdős részek miatt. Egyébként a gát is klassz Mezőtúrig.

Rengeteg aranyos emberrel találkoztunk, sokan megállnak érdeklődni, és ez olyan kedves dolog. Vannak helyek, amik főleg az emberek miatt maradandó élmények, mint Zsáka vagy Létavértes, vagy vannak helyek, amik teljesen megfogtak, mint Nyírbátor vagy éppen Dévaványa.

Örülök, hogy elkezdtük, akármilyen viszontagságos is, de rengeteg helyre ki tudja, eljutnék-e valaha?

Élmények - K

Amikor mondom valakinek, hogy az Alföldre megyünk túrázni, mindig ugyanazt kérdezik: “Az nem baromi unalmas?” Én is ettől féltem mielőtt nekikezdtünk, hogy halálra unom majd magam a végtelen lapos pusztaságon, de szerencsére eddig pozitívan csalódtam.

Persze teljesen más ez, mint hegyvidéken túrázni, de talán éppen ettől is érdekes kicsit. Itt is vannak szép részek: virágos gátak, folyók, szavannára hasonlító puszták, sőt néhol még erdőkbe is betéved az ember. Amikor pedig éppen semmi látnivaló nincs, akkor csak baktatni kell, koptatni a kilométereket, amik még hátravannak az adott napra.

Aztán néha ezeken a baktatásokon is csavar egyet ez időjárás, árnyéktól árnyékig kommandózunk a perzselő nap elől (ez amúgy a legrosszabb), vagy esőben, derékig érő vizes fűben törjük az utat.

Ami még sokat ad a kalandhoz, hogy hosszabb, 4-6 napos blokkokat megyünk, sátorral, vadkempingezve - ezzel is kicsit kiszakadunk a hétköznapi darálásból.

Élmények - Luna

Én csak azt tudom elmondani, hogy nekem semmit sem szabadott csinálnom, soha! Luna elég legyen, Luna fejezd be, Luna ne húzzál, Luna nem mehetsz oda a másik kutyához, Luna ne próbáld elkapni az őzet, a nyulat, a pockot... Hihi, pocokból azért megfogtam vagy ötöt!

Azért sátorban aludni a gazdikkal jó volt, bár többször büdinek neveztek, hát kikérem magamnak!

Szerencsére azért figyeltek rám, adtak inni bőven, és azt állítják, miattam pihentünk sokkal többet az árnyékban, de engem nem vágnak át, ők nem bírták a tempót, amúgy is folyton lemaradtak mögöttem, nem győztem pedig siettetni őket!

Tavasszal jövünk, addig is pá!

[kekturanaplo]

OKT | Gondolatok a vége után

Nagymaros -> Hollóháza: 607 km  | Írott-kő -> Hollóháza: 1382 km

Érzések, gondolatok a 2. évről

A: Ez a keleti oldal azt kell mondjam, jobban tetszett nekem. Magashegységesebb érzetet adott (különösen a Bükk), és igazán ismeretlen helyeket járhattunk be, ahova lehet, hogy sosem jutottunk volna el amúgy. Például a Cserehátba, ami pont így őszre esett, és igazából a sok csupasz szántóföld miatt nem volt olyan kellemes, mint a Cserhát, pedig nem csak a nevük hasonló. Ki tudja, talán legközelebb fordítva alakul, és itt fulladhatunk bele a búzába. Ha már Cserhát, ne feledjük, hogy az adta az egyik legszebb kilátást!

A börzsönyi rész is tetszett, annak ellenére, hogy sajnos nem tudtuk hóban végigjárni, de a második fele már májusban volt, és a zöldellő fák is elég jól tudnak esni. A Mátrára (és Sirokra!) mindig örömmel gondolok, már említettem, hogy azt eléggé sikerült bejárnunk, a kéken kívül is. 

Azt nem tudom, hogy errefelé (minél keletebbre Pesttől) ennyivel nyitottabbak-e az emberek, vagy éppen mi lettünk sokkal nyitottabbak feléjük?

A Zemplén meg hát valami csoda, imádom! Mondtam is K-nak, hogy ha megéljük a nyugger kort (ne adj isten együtt!! :D ), akkor ideköltözünk az egyik kis faluba (igen, el tudnám engedni a Lázbérci-víztározót), lehetőleg a Kék útvonalára, és nyitunk egy kis vendégházat egy régi, tájház jellegű épületben, ha addig képesek leszünk ezeket megőrizni az utókornak.

K: Remek évet zártunk ismét, márciusban féltem, hogy a nagy “covidos maradjotthon” keresztülhúzza majd az idei terveinket, de szerencsére sikerült még így is befejeznünk. Ha csak magát a tájat, vidéket nézem, akkor a keleti fele nekem is jobban tetszett kicsit, viszont idén sokkal többször szívatott meg az időjárás, sokszor volt nyomasztó felhős idő, dagonya, és ezek kicsit levontak az adott részek élvezeti értékéből, no meg volt pár falu, ahova nem kifejezett örömmel mentem be. :D Ettől függetlenül ismét csak azt tudom mondani, hogy bőven pozitív irányba billen a mérleg, nem bántam meg egy túrával töltött napot sem (bár van egy pár, amit szívesen újracsinálnék szép időben).

A Bükköt és Zemplént én is kiemelném, ide még sokszor vissza kell majd látogatni a jövőben.

Összességében

Igazából nem is biztos, hogy össze kell vagy lehet hasonlítani a két oldalt, a két évet, mert mindenhol voltak nagyon szép, és mindenhol voltak kevésbé izgi részek. Említettem, hogy a beérkezéskor nem nagyon éreztünk semmit, de pár nappal később, mikor megírtam a Facebook postot, és leválogattam a képeket, és megláttam a videónkat, akkor azért gombóc lett a torkomban. Nem tudom, K átélt-e ilyesmit, hmm K?

K: Nekem a vége előtt ütött be az érzés, amikor először átmentünk még kocsival Füzérkomlóson hajnalban, és eszembe jutott, hogy úristen, ez már a legutolsó szakaszon lesz, mindjárt végzünk és így kicsit lepörgött, hogy az elmúlt két évben mennyi felé jártunk és mekkora utat megtettünk és mennyi mindent átéltünk, láttunk.

Bár még hátravan az AK és a DDK, de már várom, hogy egyszer majd elinduljunk és megcsináljuk fordított irányba is az OKT-t. :)

Így zárásképpen pár kiemelt pontot említenék csak:

A - Néhány szubjektív kedvenc és kevésbé kedvenc:

Kedvenc tájegység: Zemplén

3 kedvenc kilátás: Kalica-tető, Badacsony, Nagy-Péter-mennykő... és a Látó-hegyet is muszáj bevennem, mert ez a 4 volt számomra a legszebb. A sorrend random!

Kedvenc nap: Bódvaszilas-Tornabarakony

Egy kedves emlék: a Gömöri Múzeumban tett látogatásunk

Egy nem igazán kedvenc szakasz: Baktakék-Boldogkőváralja

Egy megterhelő szakasz: Ősagárd-Becske

___________

K - Néhány szubjektív kedvenc és kevésbé kedvenc:

Kedvenc tájegység: Börzsöny, Bükk

3 kedvenc kilátás: Kalica-tető, Látó-hegy (Naszály), Kerek-kő (Zemplén)

Kedvenc nap: Velem - Írott-kő - Kőszeg

Egy kedves emlék: ahogy hullámzik a fű a szélben a Balatonhenye előtti réteken

Egy nem igazán kedvenc szakasz: Tornabarakony - Baktakék (rossz évszak - rossz időjárás számlájára)

Egy megterhelő szakasz: Istvánkúti vadászház - Nagy-nyugodó (a 15 kilós hátizsák miatt)

Számok

Tehát a teljes táv végül 1382 km lett, összesen 26511 m-t emelkedtünk, 26981 m-t ereszkedtünk, saját mérés (iPhone SE) alapján.

Félelmetesen sokba került így kimondva, egyben látva: ~ 730 000 Ft-ba, ami átlagosan 24 hónapra kivetítve ~31 000 Ft-ra jön ki. Ebből 200 000 Ft kb a kaja, amit akár le is vonhatunk, hiszen máskor is kell enni, bár valószínűleg kevesebb étterem lenne.

51 túranap alatt jártuk végig, a bakonybéli szakasz sajnálatos feladása miatt nem lett szép kerek 50 nap.

A keleti oldalon 3 fő tartott velünk 1-1 szakaszon, így összességében 10 barátunkat sikerült néha elcsábítani.

3775 kép készült... Ez van, ha fotós van a családban. :)

7 nap esett az eső, pedig sokkal többnek tűnik. Az is igaz, hogy a hétből 6x idén.

A videó

Készítettünk (na jó, leginkább K érdeme) egy kis videót, amiből a vágott verziót itt megnézhetitek:

Tervek

Természetesen nem állunk meg, tavasszal valamikor haladunk tovább a Körön, ahogy azt kell, egy irányban folytatólagosan, tehát megyünk az Alföldre. Kicsit tartok tőle, vajon unalmas lesz-e vagy élvezhető, de azt mondják, megvan a maga bája. És hát valószínűleg sátorral csináljuk, így elég szabadon tudunk dönteni, mikor menjünk, bár azért arrafelé is igyekszünk megnézni mindent majd, így még előfordulhatnak további őszülések, tavaszolások.

[kekturanaplo]

OKT | Féltávos összegzés

Írott-kő -> Nagymaros: 745,6 km...

...legalábbis a méréseink alapján; a “hivatalos” 1165 km-ből 630,6 km-t teljesítettünk. Félúton tehát!

Számok

1 éven belül, 29 túranap alatt, 9 nagy tájegységet érintettünk. Ebből a 9-ből bizony volt sok ismeretlen táj, és biztosan mondhatom, hogy szívesen visszamennénk még felfedezni, csak lenne több időnk! 2113 szép fotó őrzi az emlékeket.

Hogy még egy kis statisztikával dobálózzak, közben emelkedtünk 12 000 métert, és valamivel többet ereszkedtünk. Emlékszem, mikor a Kemeneshátat koptattuk egy évvel ezelőtt, mennyire lehangolt a sík terep... Később aztán megkaptuk bőséggel a hegyeket!

Hèt... Összesen 7 embert tudtunk rávenni, hogy eljöjjön velünk egy-egy szakaszra, de volt akit kétszer is. :) Most komolyan, csatlakozzatok már gyakrabban! Olyan kellemes a társaságunkban... főleg a harmincadik kilométernél!! :)

Mivel nem nomádban toljuk, és sokszor csak egy-egy napra tudtunk menni, a büdzsét kissé megdobta ez. Elautókáztunk 130 000 Ft-ot, tömegközlekedtünk 23 000-et! Viszont szálláson nagyon sokat spóroltunk. 323 835 Ft-ot költöttünk mindennel együtt ketten. Uh, így kicsit soknak tűnik... :D De igazából az autó mellett még a kaja vitt el nagyobb összeget, de hát enni kell, nem?

Élmények - A

Ha csak egy kedvenc szakaszt kellene választanom, az a badacsonyi lenne. Akkor is megmondtam, és még mindig tartom. Imádtam, még úgy is, hogy lógott a nyelvem a végére. A Nagy-Szénást és a legutóbbi, visegrádi részt is nagyon élveztem. Talán ez a top3 kedvenc, mondhatjuk. Csodaszép tájak, minden percét megérte. Minden hajnali kelést és esti "meghalást". A Kőszegi-hegység, a Bakony (a sejtelmes, ködös Kőris-hegy) és a Vértes is mind olyan részek, melyeket simán bármikor újra bejárnék, mindegyik más arcát mutatta. 

Mondhatjuk, hogy a hosszú aszfalt Sümeg majd Tapolca előtt, illetve az a bizonyos Szeleste-Sárvár szakasz, ami legkevésbé esett jól. Na meg a Kab-hegyi. 

Nagyon várom már a keleti oldalt, a Mátrán kívül nem igazán jártam arra. Különösen a Zempléntől várok sokat, arról mindenki csak áradozik!!

Röviden a konklúzió: az egyik legjobb dolog volt életem során, hogy belevágtam K-val a kéktúrába, és azt javaslom, Ti is tegyétek meg, mert valószínűleg legtöbben nagyon-nagyon keveset tudunk kis országunkról, és amúgy is feltöltő erővel hat a természet közege. Nem kell 30 kilométereket menni, lehet rövidebben is, hiszen nincs időhöz kötve. Járhatod akár egy életen át is!

Élmények - K

Ha nagyon kedvenc szakaszt kellene választani az eddigiek közül, akkor a legelsőt, Írott-kő - Kőszeget választanám. Biztos az is benne van, hogy új élmény volt, elutazni az ország nyugati csücskébe, pecsételni stb., de amellett ez egy elég változatos, látnivalókban gazdag szakasz, szép bükkerdőkkel, romokkal, panorámákkal, ráadásul ősszel voltunk, ami szintén dobott még egyet az egészen.

Mindamellett minden egyes szakaszról tudnék sorolni szép emlékeket, egy túranapot sem fejeztem be úgy, hogy bárcsak otthon maradtam volna, még ha voltak kevésbé izgalmas, vagy szenvedős részek is, mint pl. az Ötvös előtti egyenesek a fagyban, vagy a bakonyi kullancsos-sáros csalándzsungelek. 

Ha a másik fele csak fele ilyen jó is lesz, akkor már megérte. :)

[kacsanova]

Szóval

Összegezném a 6 gimnáziumi évemet: 7.osztálytól kezdve felvettek a hőn áhított gimnáziumomba, majd csattant a rács és a hatosztályos pokol elkezdődött. Jó szar volt, viszont a magyart és történelmet oktató egyéneknek hatalmas köszönet jár, mivel nélkülük nem tartana itt a tudásom. Elfogadták, hogy egy lusta szar vagyok, csak majdnem megbuktattak, ezzel ösztönözve engem, hogy neki kéne állni tanulni, mert amúgy kurva érdekes amit tanítanak. A félévi majdnem-bukást egy emelt magyar érettségi fogja követni, amitől az előkészítős tanáromnak köszönhetően kevésbé parázok. Megnyugtató, hogy nem a szubjektív "tanári" vélemény fogja befolyásolni a jövőmet, hanem támaszkodhatok a saját tudásomra. Szóval neked szpessöl tenksz! Az osztályközösség a hat év alatt ugyanolyan szar volt, felesleges is írnom róla többet. Szóval az összegzést összegezve: -Fél hét van hátra a középiskolából -Valószínűleg (a tudásomat és a ponthatárokat figyelembe véve) lehetőséget kapok, hogy magas szinten tanuljam azt, amit szeretnék tanulni -Van egy csajom, aki mindenben támogat és ide is egy szpessöl tenksz -Szüleim a picsám alá nyomtak egy lakást, biztosítva az önálló(bb) életemet, ők mindent összegezve is hatalmas szpessöl tenksz-t kapnak -És mindenki másnak, aki többet adott hozzám, mint elvett belőlem ezalatt a hat év alatt szintén jár egy szpessöl tenksz Viszlát, pokol! Üdv, egy újabb pokol, ahol legalább tiszta lapjaim lesznek!