a macskával azóta olyan sztorik voltak, hogy amikor éjjel jövök haza, és ott obégat a háza előtt
én meg odamegyek gügyögni neki, s amint leguggolok hozzá, felugrik a combomra, befészkeli magát, és ha hagyom, nekiáll aludni
ez többször is megesett, rajta meg a szívem, és egyik, már hűvös alkalommal gondoltam egyet: hazaviszem éjszakára, hadd aludja ki magát
hamar rájöttem, hogy csak vegán szalámit és sajtot tudok neki adni - a felét megette - és nincs hova szarnia
nem akart lenyugodni, én meg paráztam, hogy a folyamatos nyávogás miatt bepöccennek a szomszédok
egy órán belül sajnálkozva kiraktam, és elnézést kértem a felkészületlenségemért
aztán vettem macskakaját, legyen kéznél, ha kell
ez már egy hete volt, azóta nem is láttam, de ma amikor mennék el, nyitom a saját bejárati ajtómat, jön be rajta a macska
a lakásba
hogy a lépcsőházba hogy jutott be, nem tudom
hogy mióta volt ott, azt sem
de jön be, mondja a magáét, megy mindenhova, belenéz a mosógépbe
bocs haver, kedves tőled, de nekem most mennem kell, de ha még mindig itt vagy, amikor visszajövök, adok kaját
ott van
viszek le neki, befalja
ismét elindulnék, de elkezd szakadni az eső, a biciklis program iránt hirtelen elvesztem a lelkesedésem
visszafordulok
a macska ott kucorog, egy ázott rongycafat
megint megsajnálom, megint hazahozom
szegény nagyon büdi, kicsit fintorogva simogatom
nem tudom, hova fog szarni, almot nem vettem még
