Félelem & büszkeség - Az Élet könyve
Nagyon sok minden megfogalmazódott bennem az elmúlt hetek alatt, amit Isten mutatott meg nekem, és amit meg akarok osztani, mert nem maradhat csak bennem.
Sokat gondolkoztam, hogy milyen is Isten maga. Mindenkinek van egy istenképe, mindenki máshogy látja Őt, de az Írás azt mondja, hogy Ő mindig ugyanaz volt és lesz, mert sosem változik. De akkor milyen is Ő? Sokan szeretnek Istenre úgy tekinteni, mint a krumplis játékra.. tudjátok, amikor van egy krumpli és lehet választani szemet, kalapot, kezet cipőt, mindent, ami tetszik és rárakni. Sokunk Istene is ilyen. Fogjuk a hiedelmeket, a gondolatainkat, érzéseinket, a Bibliában olvasottakat és ami tetszik azt rápakoljuk. És mit kapunk végeredményül? Csalódást. Csalódunk egy olyan istenben, aki nem is létezett soha. Istenben, ami mennyei Atyánkban sose csalódhatunk, csak abban a képben, akivel szemben elvárásokat támasztottunk.
Ez még visszajön később, de most nézzük a Zsidókhoz írt levél 6:1-2:
"1Ezért elhagyva a Krisztusról szóló elemi tanítást, törekedjünk a tökéletességre. Ne kezdjük újra lerakni az alapját a holt cselekedetekből való megtérésnek és az Istenbe vetett hitnek, 2a mosakodásokról, a kézrátételekről, a halottak feltámadásáról és az örök ítéletről szóló tanításnak."
Mi az örök ítélet? Máté 18:8-9:
8„Ha a kezed vagy lábad botránkoztat meg téged, vágd le, és dobd el magadtól: jobb neked ha csonkán vagy sántán mégy be az életre, mint ha két kézzel vagy két lábbal vettetel az örök tűzre. 9Ha pedig a szemed botránkoztat meg téged, vájd ki, és dobd el magadtól: jobb neked, ha félszemmel mégy be az életre, mint ha két szemmel vettetel a gyehenna tüzére.”
Ez elég durván hangzik, de ha megnézzük, látnunk kell azt, hogy Jézus tanításainak egyik fő témája az örök ítéletről szól. Ezt az igeverset viszont sokkal komolyabban kell vennünk. Mivel elég szélsőséges, ezért hajlamosak vagyunk átsiklani felette. A fő probléma viszont nem a kezünkben vagy a szemünkben van. Az igazi probléma a szívünkben van. (A szív a forrása mindennek: "Mert ahol a kincsed van, ott lesz a szíved is."(Mt.6:21) "Minden féltett dolognál jobban őrizd meg szívedet, mert abból indul ki minden élet." (Péld. 4,23) "Mert a szívből származnak a gonosz gondolatok, gyilkosságok, házasságtörések, paráznaságok, lopások, hamis tanubizonyságok, káromlások." (Mt. 15:19))
Következő igevers: Jelenések 20:11-15:
"11És láttam egy nagy fehér trónust és a rajta ülőt: színe elől eltűnt a föld és az ég, és nem maradt számukra hely. 12És láttam, hogy a halottak, nagyok és kicsinyek a trónus előtt állnak, és könyvek nyittattak ki. Még egy könyv nyittatott ki, az élet könyve, és a halottak a könyvbe írottak alapján ítéltettek meg cselekedeteik szerint. 13A tenger kiadta a benne levő halottakat, a Halál és a Pokol is kiadták a náluk levő halottakat, és megítéltetett mindenki cselekedetei szerint. 14És a Halál és a Pokol belevettetett a tűz tavába: ez a második halál, a tűz tava. 15Ha valakit nem találtak beírva az élet könyvébe, azt a tűz tavába vetették. "
Na ez már több, mint sok. Ez nem lehet. Ha van egy szerető Istenünk, miért akarná, hogy bárki is a Pokolba jusson. És mégis ki az aki be van írva az élet könyvébe? Mi van azokkal a kedves és jó emberekkel, akik körülöttünk élnek? Ez pont az a téma, amiről nem szeretünk beszélni... mert fáj és mert nehéz. Milyen a tűz tava? Ez egy ilyen lángoló valami? ahol tűz van, ott hogy lehet sötétség? A Pokol az nem egy meleg hely, ahol majd jót lehet szaunázni. A Pokol az az a hely ahol egyáltalán nincs jelen Isten. És ez mit jelent? Egy hely ahol nincs remény, nincs szeretet, nincs megbocsátás se könyörület, se öröm, semmi jó, ami csodálatossá teszi akár a földi életünket is. A tűz talán az, amivel le lehet írni azt az intenzív szenvedést, amit Isten hiánya okoz. >>Mindannyian arra teremtettünk, hogy kapcsolatunk legyen a szerető Istennel.<< Hogy tud egy szerető Isten bárkit is egy ilyen helyre küldeni? A kulcs talán pont a szeretet. A szeretet megköveteli az igazságot. A szeretet megköveteli a jó és a rossz szétválasztását. Isten szerető és igazságos. Addig oké, hogy pl. Hitler megérdemli, hogy a pokolba jusson, de mi van azzal a kedves, jó emberrel, aki a szomszédomban lakik? Minden rendbe vele, igyekszik a jót cselekedni, helyesen élni. De az élet könyve kinyílik... Itt a kulcskérdés, hogy mit jelent, hogy jó. Ki definícióját nézzük? Ragaszkodunk a sajátunkhoz, vagy elfogadjuk Isten meghatározását. Isten egyáltalán nem küld jó embereket a Pokolba, pont azért, mert szerető és igazságos. Isten a bűnt űzte a Pokolba. Eredendően mindannyian bűnösök vagyunk. Nem tudunk elég jót tenni ahhoz, hogy ezen változtassunk, tehát mindenki kárhozatra van ítéltetve. Ki mehet Őhozzá? Jézus válasza: „Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, csakis énáltalam. 7Ha ismernétek engem, ismernétek az én Atyámat is: mostantól fogva ismeritek őt, és látjátok őt.”
A mentőöv: „Közel van hozzád az ige, a te szádban és a te szívedben”, mégpedig a hit igéje, amelyet mi hirdetünk. 9Ha tehát száddal Úrnak vallod Jézust, és szíveddel hiszed, hogy Isten feltámasztotta őt a halálból, akkor üdvözülsz. 10Mert szívvel hiszünk, hogy megigazuljunk, és szájjal teszünk vallást, hogy üdvözüljünk. 11Az Írás is így szól: „Aki hisz őbenne, nem szégyenül meg.” 12Nincs különbség zsidó és görög között, mert mindenkinek ugyanaz az Ura, és ő bőkezű mindenkihez, aki segítségül hívja; 13amint meg van írva: „Aki segítségül hívja az Úr nevét, üdvözül.” 14De hogyan hívják segítségül azt, akiben nem hisznek? Hogyan is higgyenek abban, akit nem hallottak? Hogyan hallják meg igehirdető nélkül? (...)17A hit tehát hallásból van, a hallás pedig a Krisztus beszéde által. 18Kérdem: talán nem hallották? Sőt nagyon is! „Az egész földre elhatott az ő hangjuk, és a földkerekség széléig az ő beszédük.””
Ez most így egybe talán kicsit sok, de pár megállapítás:
Ha ismerjük Jézust, megismerhetjük Istent, és ezt nem tudjuk máshogy, mintha a pusztán a tényekre támaszkodunk, mindarra, amit a Biblia mond, és nem a pillanatnyi érzelmeinkre, benyomásokra.
Akik szívvel hisznek, és ezt elmondják másoknak, üdvözülnek. Aki hisz, nem szégyenül meg a végítéletkor.
A hit hallásból van, ami pedig Jézus beszédeiből. Tanulmányozzuk többet az Ő életét. Amit kérünk Istentől, azt megadja. Kérjünk hitet.
Aki teljes szívből keresi Őt, és közeledik felé, az megtalálja Őt.
A mi feladatunk pedig súlyosabb mint, gondolnánk. Igenis a mi feladatunk, hogy hirdessük a szabadulást, azt az Istent, aki megtalált minket, aki felemelt, és megváltoztatott. Hogy lehet úgy élni Istennel kapcsolatban, hogy nincs bennem az a vágy, hogy megmutassam az embereknek azt a szeretetet amit kaptam? Szerintem ez lehetetlen. A világba is kikiáltom hát, Isten szeret!! Úgy ahogy vagy, elfogad és szeret!
Mi a legnagyobb büntetés? Az amit Krisztusnak is át kellett élnie miattunk. Ez nem a kereszthalál, annál sokkal rosszabb.
Mi lehet a halálnál is rosszabb? Elválasztva lenni Istentől. "46Három óra tájban Jézus hangosan felkiáltott: „Éli, éli, lamá sabaktáni!” azaz: „Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engemet?”"(Mt. 27:46) Isten mérhetetlen szeretete mutatkozik meg, pont ebben, hogy saját fiát nem kímélte, hogy általa új életet nyerhessünk! Ő vágyik a velünk való kapcsolatra! Szomjazzuk-e őt eléggé?
Mi motivál pillanatnyilag? A hatalom és tekintély megköveteli a félelmet. Félelmet a büntetéstől. Alapjáraton két dolog vezérel, a félelem és a büszkeség. Félelem a következményektől, akár a börtöntől, attól, ha nem helyesen cselekszem, akkor valami rossz fog történni. Büszkeség, saját beképzeltségünk, vajon mit fognak mondani rólam az emberek, a gyülekezetben a nénik, bácsik, ha ezt meg ezt teszem. Ennek a súlyosabb következménye az, amit minden nap tapasztalunk, hogy "megszelídítjük" bűneinket. Amitől anno féltünk, ahhoz addig addig közeledtünk, hogy már nem félünk, így nem is tartjuk bűnnek. Egyszerű példa a pornográfia. Pár évtizede sokkal nagyobb bűnnek tartották a pornó nézését vagy a paráznaságot. Ahhoz, hogy valaki pornóhoz jusson, el kellett mennie egy külön ezeket áruló boltba, vagy még előtte abba a bizonyos negyedbe, vagy megszerezni azt a bizonyos könyvet. Ez mind azzal járt, hogy megláthatták, megszégyenülhetett, féltek az emberek ettől. Azonban ma, ma már elfogadott, sőt majdnem, hogy egészségtelennek tartják, ha nem nézel pornót, ha nem csillapítod azonnal szexuális vágyaidat. (megdöbbentő, hogy már óvszer és minivibrátor automaták vannak szerteszét a városokba, benzinkutakon, hogy már ennyire nem bírnak magukkal az emberek.) Megszelídítjük a bűnöket, és átértelmezzük a Biblia tanítását, hogy az beleilleszkedjen a saját elképzeléseinkbe. Ez egy nagyon nehéz téma és a Sátán igen csak a segítségünkre tud sietni, hiszen ez a legfőbb célja. Hagy minket Isten közelében. Hagyja, had menjünk templomba, még akár imádkozhatunk is, újra meg újra megújulhatunk, csak nehogy igazán komolyan vegyük. Ez egy jól felépített dolog.
Mi az életcélod? -Szeretnék egy színes üveg lenni, amire ha Isten fénysugara rávetül, akkor átengedve azt, tovább ragyogjon az emberekre, hogy megláthassák Őt, teljes valójában.
2. rész
Van még egy téma, amit leírok most már, mert nem hagy nyugodni, ami szerintem a legjobban érinti manapság a keresztényeket ("nagykorú keresztények" tehát akik már az Ő útján járnak): Zsidókhoz írt levél 5:11-14
"11Erről nekünk sok mondanivalónk van, amit nehéz megmagyarázni, minthogy eltompult a hallásotok. 12Ugyanis ennyi idő múltán már tanítóknak kellene lennetek, mégis arra van ismét szükségetek, hogy titeket tanítson valaki az Isten beszédeinek alapelemeire, mert olyanokká lettetek, mint akiknek tejre van szükségük, nem kemény eledelre. 13Aki ugyanis tejen él, járatlan az igazság igéjében, mivel kiskorú. 14A nagykorúaknak pedig kemény eledel való, mint akiknek érzékszervei a gyakorlat következtében már alkalmasak a jó és a rossz megkülönböztetésére."
Ehhez nem szeretnék sokat hozzátenni, csak pár kérdést, ami megfogalmazódott magammal szembe, mikor ezeket olvastam:
Hol tartasz a hitben való növekedéssel?
Még mindig nagyobb szükségét érzed annak, hogy tanítva legyél, minthogy te is elkezdj tanítani?
Meddig vegetálsz még?
Meddig van még szükséged az újbóli megújulásra?
Félreértés ne essék, nem a naponkénti megújulásra gondolok, amikor újra és újra betöltekezünk Isten jelenlétével, hanem arra, hogy Isten mindannyiunkat elhívott munkásnak, nem pedig arra, hogy a szőlőskertben sétáljunk fel alá, és amikor megbotlunk, akkor valaki segítsen felállni, hogy lássuk, hogy még mindig a szőlősbe vagyunk. "A nagykorúaknak pedig kemény eledel való".. itt az ideje hát, hogy letegyük saját büszkeségünk, önzésünk, vágyaink, és elkezdjünk dolgozni azon az ösvényen, amit Ő készített nekünk.
(Ha bármi kérdésed van, vagy csak szeretnél beszélgetni, szívesen veszek visszajelzést és válaszolok amint tudok. e-mail: kriszti.csaki (gmail))
Készen állsz?