#personal shits

[bigqueervillain]

Did so much research on how to change the oil in our car by myself because I’m tired of paying $100 to get it changed when it should cost like $60 at most, only to find that the last asshole who changed our oil must have used an impacter to drive the drain pan bolt back in so it’s immovable with hand tools

So now off to Lowe’s I go to buy a bolt biter

Happy Father’s Day to me

[dorkatamas]

Apa

Rózsás-szép álmokat: ezt mondta mindig elalvás előtt, mikor jóéjt puszit adott.

Nem lehetett egy negatív dolgot mondani neki, anélkül, hogy nem akarta volna megoldani.

Az utolsó üzenetváltásunk az új apartmanba való költözésről szólt.

Szia Dorka, na milyen volt az első ottalvás? Nem féltél egyedül?

Szia, jaj dehogy féltem! A párnát még szokni kell, de amúgy minden oké volt...

Szuper! Akkor rendelj vagy vegyél egy kényelmes párnát a kártyámmal! Sokat számít!

Sokat számított, ahogyan mindent mindig meg akart oldani, ahogyan mondta „de nem, én vagyok a főnök”, mert hát persze, vezető volt ő a munkahelyen, otthon is, a barátok között is.

Szinte minden családtagról és barátjáról van egy alvós-horkolós képe vagy videója a telefonján.

Egy másik emlék, mikor a csepeli Tescóban voltunk vásárolni ketten és mentünk haza, elkezdte az rádióban szóló Rihanna Umbrella számát maximumra feltekerni, ablakot leengedve, és mondani, „na menő, mi?”. Jó kedvű volt és nevetett. Egy hasonló esetben Cserháti Zsuzsa Boldogság, Gyere Haza számát énekelte, bömböltette a kocsiban. Mikor elment, ezt tettem be, ezt hallgattam. Mert várom, hogy jöjjön haza.

Ha most itt lenne, biztosan beleszólna valamit a szervezésbe, mondaná: „Dorka, de hidd el, hogy ez így van”. De azért hiszem, hogy azért jószívvel venné, amit neki, az Ő emlékére szerveztünk.

...

Az első igazi koncertélményem is hozzákötődik. 12 éves voltam, mikor Avril Lavigne koncertezett Budapesten, el akartam menni nagyon a koncertre, de nem mondtam. A koncert napján nagy nyári zuhi volt, és a tévében mutatták, hogy a koncertet emiatt csúsztatják. Itthon ültünk, és mondtam, „ez a koncert, amire el szerettem volna menni”. Apa abban a pillanatban hívott egy taxit, kimentünk jegy nélkül a Puskás stadionhoz. Azt mondta biztonsági őröknek, hogy mi bent voltunk, csak pisilni jöttünk ki, és beengedtek minket. A koncert közben a nyakába vett többször. Így lett emlékezetes az első igazi koncertem. Habár a koncertre nem emlékszem arra igen, ahogyan Apa mindent elintézett, és mindent elkövetett azért, hogy teljesüljön az álmom.

...

Apa július hatodikán ment el. Pár órával azelőtt Faecetime-on beszéltünk, Apa, Anya, és én. Apa azzal viccelődött, hogyha a hollandok is továbbjutnak az EB-n, az angoloknak vagy a hollandoknak fogok-e drukkolni. Mentek az Outlet-be ruhákat venni. Kapott úszónadrágot, napszemüveget. Dolgokat, amiket sosem tudott már hordani. Anya kint volt a kertben a kutyákkal. A kocsijának azóta olyan illata van, mint neki. A házban, amit ők terveztek, építettek, ott van a szelleme mindehol. Nem érti senki, hogy miért nem lehet, hogy a házat valaha eladjuk. Ez Apa. Ez volt a hely, ahol a legjobban szeretett lenni.

...

Azóta, persze, a cég is gázban. Levelek a német és osztrák CEO, CSO meg faszomtdja kiktől. A temploba alig fértünk be. A házhoz hetvenen jöttek búcsúztatni.

Amióta visszajöttem Hollandiába 5 hét Budapest után, sokszor megint emlékeztetnem kell magamat, hogy Apa már nincsen. Még nem tudtam kitörölni őt a pinned beszélgetések közül. Otthon azt csináltam, hogy erősen összeszorítottam a szememet az ágyban és annyira koncentráltam rá, hogy de igen, hallom, ahogyan nyitódik az ajtó, hallom, ahogyan jön haza munkából, pacsit ad és megkérdezi „Leszel a barcim?” vagy puszit adva mondja, hogy „az én kedvenc pici lányom” (az egyetlen).

Nincs olyan, hogy nincsen Apa.

[sindierella]

I've never experienced receiving flowers(aside from the one my father gave). So, I gave myself a permanent one.

Sabi ko kung wala akong ka-date sa 14, papa-tato na lang ako. Eh kaso naexcite nauna na. And also, tagal kong nakaupo para mag-pbn, yan pa lang natatapos ko. Medyo pinag-sisisihan ko na sobrang detailed nung binili ko hahaha.

Pero yun, ngayon lang ako naging busy at naging productive ng ganito. Tapos dumami na rin tropa sa prod kaya di na nakaka-boring/stress magtrabaho plus points pa na nakawala na sa kupal na manager. Lapit na rin ako ma-regular, parang kailan lang panay pa ko reklamo at sabing magre-resign na.

[mytsukkishine]

November to now

[ambrosiaicecreem]

ngl y’all i am feeling pretty ~*depressed*~ 

i feel like... emotionally distant from everybody irl rn. like i’m not really here. i’ve been feeling really uninspired lately too and just discouraged. 

my younger sister is 17 and applying to colleges, and she wants to go out of town to study some kind of science. my parents were REALLY excited about it. and don’t get me wrong i’m really happy for her. but idk the way they were just going on about her and the opportunities she’ll have.. meanwhile i’m here just going to community college for graphic design with no plans on continuing school afterwards.

i guess you could say my goals in life aren’t as conventional as my sister’s. i opened an online store selling my art as stickers, and i put in a lot of heart and soul and money into a halloween collection that just didn’t do as well as i hoped. now obviously i know, i’m just starting out, things are going to be slow at first. but when you put in so much into something and you don’t really see any results for it, its pretty discouraging. its a shitty feeling. 

i’ve been excited tho about the montolvo’s.. but haven’t really been in the mood to do anything productive. the montolvo’s has kinda turned into a passion project for me, and its something i really want to see through to the end. so don’t worry about them lol i have no plans on dropping them bc of depression 

but yea idk 

if you read this ily have a good day 

[otipacuu]

💛☺️

[thewhizzyhead]

Me at 11:59 p.m.: ...

Me at 12:00 a.m.: i'm SIXTEEN LIVING IN PARADISE WITH THE LIONS AND BIRDS AND STUFF

BUT I'M SIXTEEN AND IT'S NOT ENOUGH