Te hogy kezded a reggelt? Én megnyomom a szundi gombot.
Vannak emberek, akiknek lételemük a pörgés. Szeretem azt gondolni, hogy ezek közé az emberek közé tartozok. Aztán néha csak túl sok lesz minden: a suli, a munka, a család és a barátok. Nem mindig tudok róluk lemondani, vagy csak az élet nem hagyja, hogy lemondjak, mert elvárások, azok mindig vannak. És hol marad a pihenésem? Azok a csodás Viki percek, amikor csak magamra figyelek. Hát én akkor is megnyomom a pauset, mert nekem ez így nem megy. Bevallom, igazából én vagyok a megtestesítője a ’lassú víz partot mos’ mondásnak. Szeretem, ha a maguk módján történnek a dolgok, a sietség sose jó megoldás (na jó, talán csak az agyon halogatott tanulás során hasznos). Hogy miért jó ilyennek lenni? Nem idegeskedek apróságokon, felesleges idő és energiapazarlás. Van időm aludni, vagyis tovább fogok élni. A kipihent énem mindig kedvesebb, mint az agyonhajszolt.
Plusz Stefan Sagmeister egyik TED-es beszédében mesélte, hogy hétévente egy évet alkotói szabadsággal tölt. Ilyenkor elutazik és csak hagyja hogy áramoljon a flow. Nos, ezt a luxust én nem engedhetem meg magamnak, viszont hét napból egyet igazán tölthetek teljes mértékű pihenéssel. Szóval nyomd be Te is a szundit és csatlakozz: aludj, olvass, filmezz, tégy bármit, csak könyörgöm pihenj már egyet!
Viktória.