Sep 29, 2019
Széles mosolyodba bújva ülök le melléd
Olyan lágyan fonod kezeidet körém, már már túl gyanúsan
Felhőtlen nevetésünkkel száll el minden ami voltunk
Mintha csak egy óra lett volna
Pánikba esve tekerem vissza a mutatókat
Mindhiába
Kicsuszva kezeimközül a földre esve tört millió darabra
Vágyadként halványodsz mellőlem lassan, majd eltűnsz
Érzem a só ízét a számon
A mellkasomra tonnák ülnek és szelíden hintáznak rajta
Mindent betölt az irántad érzett szeretetem
A remény foszlányok is köddé válnak
Az éles szemű sorssal nézek közben farkasszemet
Ennyit kaptam belőled
Végül elnyerte örök hálámat
Most ő ölel át és végül eltűnik
Felváltja helyét a karjában ringató, szürke magány
Ő minden percben egy csésze hiánnyal kínál.