“Cigifüstben szálló szavaidat hallom, hogy a szürkén takarózó reggeleken hiányunk még szorongatóbb.”

@theartofmadeline
2025 on Tumblr: Trends That Defined the Year
EXPECTATIONS
wallacepolsom
The Bowery Presents

Andulka
tumblr dot com

roma★
taylor price

pixel skylines

oozey mess
d e v o n
macklin celebrini has autism
Cosmic Funnies
ojovivo

Love Begins
untitled
The Stonewall Inn

No title available
Game of Thrones Daily
seen from Malaysia
seen from United States
seen from Ecuador

seen from United States
seen from Malaysia

seen from Czechia

seen from United Kingdom
seen from Brazil
seen from India
seen from United States
seen from Italy
seen from Canada

seen from United States

seen from India
seen from Indonesia
seen from Czechia

seen from Colombia

seen from Brazil

seen from United States

seen from Malaysia
@zsibbadt-vallomas
“Cigifüstben szálló szavaidat hallom, hogy a szürkén takarózó reggeleken hiányunk még szorongatóbb.”
– Sz.Cs.
Hogy vagyok képes ennyire szeretni téged?
S titkon, még mindig remélem, hogy egyszer majd, útjaink ismét keresztezik egymást.
-elbaszott-hercegno11
Széles mosolyodba bújva ülök le melléd
Olyan lágyan fonod kezeidet körém, már már túl gyanúsan
Felhőtlen nevetésünkkel száll el minden ami voltunk
Mintha csak egy óra lett volna
Pánikba esve tekerem vissza a mutatókat
Mindhiába
Kicsuszva kezeimközül a földre esve tört millió darabra
Vágyadként halványodsz mellőlem lassan, majd eltűnsz
Érzem a só ízét a számon
A mellkasomra tonnák ülnek és szelíden hintáznak rajta
Mindent betölt az irántad érzett szeretetem
A remény foszlányok is köddé válnak
Az éles szemű sorssal nézek közben farkasszemet
Ennyit kaptam belőled
Végül elnyerte örök hálámat
Most ő ölel át és végül eltűnik
Felváltja helyét a karjában ringató, szürke magány
Ő minden percben egy csésze hiánnyal kínál.
Bármit megtettem volna érte.
És még mindig bármit megtennék.
Szükségem van a társaságodra, rád.
De hiába ha nem vagy itt...
To all you overthinkers (including me): take a breath, it’s going to be fine. I promise
i really hope that
Hogy miért szeretem, amikor megölelsz?
Mert, akkor minden problémámat elfelejtem. Mert, akkor nem létezik senki más, csak te meg én, csak Mi. Mert, két karod közt biztonságban érzem magam. Mert, érzem, hogy szeretsz, hogy törődsz velem. Mert, akkor már nem választ el minket semmi. Mert, sosem hanyag, mindig érzelmes. Mert, akkor kiengedhetem a felgyülemlett feszültségeket. Mert, akkor teljesen átadhatom magam neked. Mert, ha rossz kedvem van, az ölelésedtől jobb lesz. Mert, minden egyes öleléssel közelebb és közelebb érezlek magamhoz. Mert, úgy ölelni, ahogy Te ölelsz, senki sem tud.
Elbambultam a tér közepén
Túlhevült szívemet csak a jéghideg gondolataim hűtik le ezekben a hamis pillanatokban, amik egyáltalán nem is léteznek
Csak én és persze te
“This always happens to me this way
Recurring visions of such sweet days”
Túl hangosan suttog az esti szélcsend, nem is tudja hogy közben alszok
“When you go away I still see you
With sunlight on your face in my rear-view”
Közben elkap az emlékképe ami megint lecsukta szempilláim mikor hazaindulni volt kedvem
Hirtelen megint rámjött a zsibbadás
Pillanat#1
Karjaid közt elolvadva merengek el sokszor.
Vajon mikor nyílik ki előttem a mély gondolataid közé vezető ajtó?
Borzalmas kíváncsiság gyötör.
Mondj egy mesét.
Közben olyan gyönyörű minden, puha szorításod mögül kibukik egy halk ‘szeretlek’.
Megnyugszom.
Veled máshogy telik az idő.
Könnyű puszikkal beterített homlokodról viszhangzik egy viszont ‘szeretlek’.
Mégszorosabbá válik ölelésünk.
Bárcsak benne ragadhatnék ebben a pillanatban is örökre.
Szeretlek szeretni.
Erzem hogy te leszel az a személy akit sose fogok elfeledni es mindenkiben téged foglak keresni…
“I want to be with you, it is as simple, and as complicated as that.”
— Charles Bukowski (via amargedom)