Kéne arra valami reakciógif,
amikor szorongva figyeled az időjárás-előrejelzést és azt látod, hogy a pár napja még beígért csapadék mennyisége / valószínűsége szééép lassan leapad, ahogy közeledünk időben...
It is what it is. (a tragedy)
Jó, hát akkor itt fogunk élni. (csak hát hogyan)
This is fine. (NOT)
Geci para ez az aszály és nemigen lehet csinálni semmit, csak reménykedni. :T "Vissza a vizet a tájba" - de perpill éppen honnan, basszameg. Azt a tavalyi Duna-árhullámot kellett volna jobban megtartani, mert most már teljesen kiszámíthatatlan a csapadékjárás; kapsz egyszerre többhavit és OSZ'BE.
Ma csináltam meg a(z) MMM-felmérést és abszolút, appszolút lehangoló minden. Igazából szerencsém volt, hogy csak a végére támadt fel a szél, de kavarta a port, mint valami Mad Max-filmben. (megj.: egyik filmet sem láttam) Iciri-piciri napraforgók és kukoricák. Bíbic, my beloved, sehol. :( Persze hol is lenne, tocsogók sehol. Meg en bloc mintha minden madárból kevesebb lett volna (persze össze kéne vetni a régebbi évekkel). Hogyan maradnak egyáltalán életben?! Víz csak a kanálisban (ami még csordogál az alján), meg a faluban, ahol épp locsolnak.
Az egyik megfigyelési pontom egy lovastanyánál van és bazmeg, úgy kellett távcsöveznem a zugokat, hogy találjak egy kurva házi verebet. :( "Amíg lószar is van, veréb is van" és mégis mégsem. Alig akartak mutatkozni. Ez mondjuk nem biztos, hogy csak az aszály, hanem és/vagy a biodiverzitás-krízis. És ha már itt tartunk, miért nincs sordély sem?! Jó, érted, miért is akarok ilyen lukszi dolgot, mint sordély, amikor veréb sincs...
Nagyon nehéz végignézni, amikor a dolgok ilyen vigasztalanul állnak és az embernek nincs is kedve terepre menni; de pont hogy ilyenkor kell megráznunk magunkat, mert akkor is kell adatot gyűjteni - sőt, pont akkor értékes! -, amikor extrém körülmények álltak elő. Dokumentálni a pusztulást / ritkulást. Most pont láttam egy MAP-kihívást, hogy menj ki olyan UTM-négyzetekbe madarászni, ahol 2014 óta nincs új fajlista és pont több is közel esik hozzám - fizikailag meg lelkileg is. Az egyik lefedi a régi kedvenc madarászhelyemet, amikor még amott laktunk és fiatal voltam és lelkes. Persze szívesebben madarásznék buja, zöld, tocsogós körülmények között, de... nem kívánságműsor és ez most fontos és meg kell ragadni, amíg újra van lelkesedésem ha már olyan fiatal nem is vagyok.
u.i. közben találtam GIF-et:
