Tapsolj.... mintha az életedért tapsolnál,
biztatott az ūgyvédem, mert a Hetényi Falunap közönsége már igencsak nézegetett minket, két eltévedt földönkívūlit, akik rémūlt, hitetlenkedő, arcukra fagyott vigyorral, összebújva, mint két csirke a szarzivatarban, ūveges szemekkel néztek ki a fejūkből. A szamba táncosokról lemaradtunk, de cserébe megkaptuk a mulatós diszkó felvidéki királynőjének, a Sláger TV világhírű sztárjának, egy öregecskedő kétgyermekes anyuka pléjbekkes giccslavináját. Röhögni persze nem mertem, mert már erősen fájt a bokám az ūgyvédem szapora figyelmeztetéseitől, ráadásul erősen látszott, hogy ezek az emberek komolyan gondolják. Számukra ez a Magyar kultúra, ez a legalja, mulatós fostalicska, imigyen élik meg magyarságukat, Ferencváros izompólóban, piros-fehér-zöld kitůzővel. Szerencsére besötétedett. Szerencsére Sissi néni rövidített műsort tolt az arcunkba, mert mint ahogyan eldicsekedett, még 2 fellépés várja, aztán bucsúzóul borzalmas, ripacskodó drámaisággal elénekelte a Nélkūledet, amitől az ūgyvédem egy kisebb idegösszeomlással elmenekūlt a színpad közeléből. A közönség meg telefont lengetett, egymás kezét fogta, videózott és könnyezett, Sissi néni még legalább fél órát szelfizgetett a rajongói körében, mégsem volt olyan sietős az a két fellépés. Jobb helyeken az ilyeneket kūlönösebb lacafaca nélkūl a koncert végén szurokkal megkenegetik, tollba meghengergetik, majd szabadon eresztik a vérebeket. Sissi asszonyság kaphatna valami kitūntetést Mečiartól a magyar kultúra szennyezésért és ízlésrombolásért.
Az Apokalipszis elkerūlhetetlen, mert szūkségszerű. Nehéz az ilyen szellemi színvonalú magyarsággal összeborulni, pedig csupa szeretnivaló, kedves, nagylelkű emberrel találkoztunk a Felvidèken, de a jelek szerint a kisebbségi magyarság nemzeti öntudatának a giccses szemét az éltetô fundamentuma.
Majd a Hetényi Pincekórus következett, már erősen bemelegedve, templomi orgona hangzását utánzó szinti vánszorgó kíséretében. De ők legalább nem pléjbekkeltek, én meg vastapsoltam. Majd az est fénypontja, a háromtagú, világhírű Roncsó színészcsalád örvendeztette meg a népet nemzeti kuplékkal meg övön aluli operettel, a tegnap giccse a ma magasművészete. Mrgjegyzem, hogy a Roncsólány éppen lázadó pank korszakát élheti, mert az Szent István ūnnepén a keresztényien felnégyelt Koppány lányának könyörgését adta elő, bár emlékeim szerint Legszentebb Magyargyilkos Tömegmészárosunk a teljes családját kiirtotta Koppánynak a korabeli Semjén Zsoltok áldásàval. Nomindegy.
Vágás.
Házigazdánk beprotezsált minket a Pincekórus borozójába, ahol amolyan megtűrt státusban, idegenként eléggé feszengtūnk (inkább a taplonállós asztalnál igyatok), hogy aztán alávaló módon kijátszam a román kártyàt: én meg Erdèlyből vagyok, kéremszépen. Atombomba, betalált.
Vágás.
Az asztalfőn ūlūnk, a házigazda töltögeti a soha ki nem ūrūlő poharainkat, gigantikus sūtemény nekem meg cudarulfáj a fejem, mert egyik fūlembe a klarinétos, másikba a hegedás húzta a székelyhimnuszt.
Vágás
Hát akkor huzzák el a Drumurile noastre toate c. Dan Spâtaru slágert. Furcsálkodó nézések, nem ismerik. Rammstein? Du hast? Asse? Hátakkor jöjjön Acsitárihegyekalatt, ősi, romlatlan, magyar műdal.
Vágás
A Hu-rock haknirock egyūttes egy hatvan körūli Pataki Attila hasonmással a színpadon, nemzeti rockos diszkója a színpadon, erős hererúgással indítva, mily meglepő: second-hand Edda, az originált valszeg megint a sorosista ufók buzerálják.
Vágás
A seggrészeg, középkorú-nyugdíjas brigád nosztalgikusan szlovák kommunista indulókat ūvölt.
Vágás, ágy, arcra.
Azt hittūk, hogy a helyzet már nem fokozódhat, de a Sátán kaján vigyorral másként gondolta. Indulás előtt a nagyon kedves házigazdánk módfelett ragaszkodott hozzá, hogy tartson nekūnk egy Amway-termékbemutatót.