Újra a lehetséges világok legjobbikában, Orbánisztánban, jaj. Ezek a lepukkant, sunyi és ellenséges tekintetű, depi bennszülöttek...
Arcod, mikor a LAX reptéri ellenőrei kiugratnak a papucsodból, majd ugyanazon lendülettel az összes accessoriestől is megszabadítanak. Szabálykövető állampolgárként kiürítem a zsebeimet, karóra, öv, telefon, aksi, kábelek, adapterek, kulcsok, útlevél, sapi, de még a két eJegyünket meg a creditcardot is bepakolom a tálcába. 20 perccel később a duty freeben erősen ráncos homlokkal keresem a kártyám, úrjézúúús, a security checking trayben felejtettem. Ügyvédem beveti a lemondó nézést, ohjaj, ezt a félkegyelmű orkot dobta nekem a kozmikus casino rulettje, ez van, ezt kell szeretni. Majd fizet.
Én visszarohanok a szekusokhoz, láttak már ilyent és bevetik a lerázós szöveget: melyik csekkpojton jött át?... Ár jú kidding mi?!!! Mindegyik csekkpojnt kurvára ugyaúgy néz ki!!! Jó, körbekérdezzük, körbekérdeztük, nincs meg, emilben érdeklődhet, tiltsale, letiltom.
Sikeresen beszállunk a repülőbe két hátizsákkal, két gurulós börönddel meg két dagadozó "útipárnával", amikben az Ügyvédem mesterterve szerint tollak helyett rucikat szállítunk. És igen, a mesterterv működik, a sokat látott sztyúvik arcrándulás nélkül begyömöszölik az "útipárnáinkat" valahova... Az Ügyvédem 12 melltartója természetesen már csak az én böröndömbe fért be, a bécsi reptéren néhány hete drogra is átvizsgáltak, mikor megtalálták az Ügyvédem virágos hajpántgyűjteményét... Nos, végre a gépen, Ügyvédem kikapcsolja a pánik-üzemmódot, mert már reményekedik, hogy talán mégsem késsük le a járatunkat és sóhajtva előveszi a Redondo Beach egyik étterméből tegnap megmentett rágcsát. Én is ellazítom a gyűrűsizmom, sőt leveszem a sapim, mire kihullik belőle két ejegy meg a creditcard. Ügyvédem hosszas, hihetetlenkedő nézése... hagyjuk.
Wien, ez már majdnem édesotthon, hazámhazám, plspls, késsük le a hazafelé vivő vonatunk, örökre.
