Kedves Ásatási Naplóm! - Avar kori régészeti jelenségek a csapadékvíz elvezető árokban
2020. október 29. Borongós, felhős, késő őszi nap, melynek délutánján kiderült, hogy szerteágazó és alapos – adattári gyűjtésen, régészeti terepbejáráson, geofizikai vizsgálatokon, próbafeltáráson alapuló – előzetes régészeti dokumentációt, több százezer négyzetméter lelőhelyrész feltárását, sok száz munkaóra régészeti megfigyelés elvégzését követően is tartogat még meglepetést az M30 autópálya nyomvonala.
Reggel az épülő autópálya egyik legtávolabbi pontjára, Hernádszurdokra indultunk. Az autópálya projekt befejezéséhez közeledve nagyfelületű feltárásaink már befejeződtek, most régészeti megfigyeléseket végzünk. A régészeti megfigyelés befejeztével tovább indultunk az országhatár irányába, ahol Hidasnémeti közigazgatási határában az autópálya baloldali csapadékvíz elvezető árkának kivitelezési munkái zajlottak éppen, így lettünk figyelmesek az árok Ny-i oldalában árokásó munkagéppel elvágott régészeti jelenségekre.
1. kép: Régészeti jelenségek a csapadékvíz elvezető árok Ny-i oldalában (Fotó: Galkó József)
A régészeti objektumok előkerüléséről értesítettük a kivitelezőt, aki a helyszínen a munkát felfüggesztette, így mi hozzáláthattunk a feltáráshoz.
Rövid, mindössze két és fél napig tartó, ám annál érdekesebb feltáró munka vette kezdetét. Miután az árok Ny-i oldalán, egy hozzávetőleg 4 m x 30 m nagyságú területről eltávolítottuk a humuszt, 6 stratigráfiai számot osztottunk ki, melyek közül 4 bizonyult régészeti objektumnak, 2-ről bontás során kiderült, hogy nem régészeti jelenség. Előbbiek közül feltártuk egy kemencebokor részletét, két külső kemencével és a közös hamus/munkagödrükkel. A kemencebokor K-i, DK-i felét a csapadékvíz elvezető árok kialakítása során megsemmisítették, megmaradt részletéből azonban kivehető, hogy az egyik kemence szájnyílása D-i irányba néz, ezzel csatlakozik a hamus/munkagödör É-i oldalához, míg a másik kemence a hamus/munkagödör Ny-i oldalán helyezkedik el, szájnyílása K felé néz, formája pedig leginkább patkóra hasonlít.
2. kép: A kemencebokor feltárt részlete (Fotó: Galkó József)
A bolygatatlan agyag altalajba vájt kemencék élénk vörösre, helyenként feketére égett sütőfelülete közvetlenül a sárgásbarna agyagon nyugszik.
A fenti képen látható kemence betöltéséből néhány díszítetlen kerámiatöredék mellett előkerültek kívül sötétszürke, belül vörösesbarna, homokkal és kaviccsal soványított, sötétszürke törésű, hullámvonallal díszített, az avar korra keltezhető, annak is a 7-9. század közötti időszakára jellemző darabok.
3. kép: Kemence sütőfelületének metszetre bontása (Fotó: Galkó József)
Miután a humuszolt felszínt és annak szűkebb környezetét fémkereső műszerrel is átvizsgáltuk egy jó állapotban megőrződött, az avar korra keltezhető háromélű, nyéltüskés, vas nyílhegy is előkerült.
4. kép: Avar kori, háromélű, nyéltüskés, vas nyílhegy (Fotó: Jenei Anita)
Ennek a típusnak különböző változatait az avar kor egésze során használták, a korhatározásban használható jellemzője nincs, mégis azt megerősíteni látszik, hogy a lelőhelyrészlet, a feltárt telepjelenségek az avar korra keltezhetők.
A feltárás munkatársai Bárdos Nándor, Galkó József és Jenei Anita voltak.
Jenei Anita
