Ez egy jó kis kör volt
Kemence - Holló-kő - Nagy-Hideg-hegy - Csarna patak völgye - Kemence 21,5 km
seen from China
seen from United States
seen from Germany
seen from Sweden
seen from United Kingdom

seen from United States

seen from France
seen from United Kingdom

seen from United States
seen from United States
seen from United States
seen from United States

seen from India

seen from Germany

seen from Germany
seen from Türkiye
seen from Chile

seen from Netherlands

seen from United States
seen from Bosnia & Herzegovina
Ez egy jó kis kör volt
Kemence - Holló-kő - Nagy-Hideg-hegy - Csarna patak völgye - Kemence 21,5 km
A 26-os út története, (nyom)vonalakban.
A Sajószentpétert és Berentét elkerülő út nyomvonalába eső kazincbarcikai lelőhelyről áprilisban osztottunk meg híreket. Csapatunk azóta is nagy lendülettel veszi birtokba a frissen lehumuszolt területeket, melyeken – ha a korszakok száma nem is – az objektumok száma jelentősen nőtt.
1.kép: Légifotó a felszínről. (Fotó: Kiss Dániel)
A neolitikum időszakából, előkerült egy újabb sír, mutatós Spondylus kagyló ékszerekkel.
2.kép: Neolit sír Spondylus kagyló ékszerekkel (Fotó: Gál Viktor)
Sorra dokumentáljuk a római császárkori germán falu és a 10-11. században itt élt közösség lakóházait és utóbbiak vaskohászatának is újabb nyomai bukkantak elő.
3.kép: Kemencék az elől levő ún. mellnyílással (Fotó: Gál Viktor)
A kohók bontása és dokumentálása jelenleg is tart. Ezekben a csonkakúp alakú, agyagból felépített, zömök, nagyobbrészt földbe mélyített kohókban végezték a kohósítást. Két kemence esetében az elől levő, tapasztott mellnyílást is meg tudtuk figyelni. A kemencék elől levő nyílását minden bizonnyal ún. mellfalazattal fedték be és ebbe helyezték a fúvócsövet. Szinte valamennyi esetben a kohók előterében egy kisebb méretű, kerekded gödröt is dokumentáltunk.
Az elmúlt napok rendkívüli eseménye volt, hogy az egyik, jó állapotban megmaradt kohót restaurátor kollégáink és a Rollenbau GmbH darujának közreműködésével in situ felvettük és a múzeumba szállítottuk.
4.kép: kép A kohó földtömbjét elvágjuk a talajtől. (Fotó: Gál Viktor)
5.kép: A kemencét daru emeli ki a felszínről. (Fotó: Gál Viktor)
Jenei Anita
Ekin Uzunlar Resmi Facebook Sayfası: https://www.facebook.com/EkinUzunlar Ekin Uzunlar Resmi Twitter Sayfası : https://twitter.com/EkinUzunlar Ekin Uzunlar R...
egyből az elején ellövöm, pedig tartogathatnám a végére is: nagy kedvencem a pizsamás kádárkocka! aránytalanul vonz, nem tehetek róla.
Kemence, Pest
https://www.google.hu/maps/@48.0146447,18.8860759,3a,51.7y,285.97h,91.43t/data=!3m6!1e1!3m4!1sQi6Xiyyvx6TCHfRdDN5AMw!2e0!7i13312!8i6656
Bárkiben megbújhat egy feltaláló…
A Feltalálók Napja nem egy egységes ünnep, az egyes országokban eltérő időpontokban ünneplik, és nem is minden országban van ennek hagyománya. Eredete az Amerikai Egyesült Államokban keresendő, ahol az 1980-as években döntöttek arról, hogy Thomas Alva Edison tiszteletére a születése napján, minden év február 11-én megemlékeznek a feltalálókról.
A német ajkú országok Hedy Lamarr hollywoodi színésznő és egyben feltaláló születésnapjának az emlékére november 9-ét választották a megemlékezés napjául, mely dátum később szerte a világon elterjedt. Ezen a napon emlékeznek meg azokról a tudósokról, feltalálókról, akik valami maradandót alkottak, akik korszakalkotó fejlesztéseikkel kényelmesebbé, könnyebbé, élhetőbbé tették mindennapjainkat. Manapság el sem tudjuk képzelni az életünket elektromos áram, telefon, vasút, autó, hűtőgép, golyóstoll vagy éppen csokoládé nélkül. A találmányok sora még hosszan folytatható, de minden egyes találmány mögött ott áll egy vagy több elszánt, kitartó ember. A Feltalálók Napjának célja, hogy ezek a nagyszerű elmék ne merüljenek feledésbe.
Ebből az alkalomból szeretnék szólni arról a minden bizonnyal nagy szaktudással bíró, vasat művelő, 10-11. századi közösségről, akiknek lakóházait és vasiparhoz köthető régészeti objektumait, leleteit a Sajószentpétert és Berentét elkerülő út nyomvonalába eső, a Sajó jobb partján elterülő lelőhelyen tártunk fel az év folyamán.
A vasipar történetében a legnagyobb fellendülés akkor következett be, amikor a vasat – érceiből – kohászati úton kezdték előállítani. A kohósítás hosszú órákig (5-8 óra) tartó, fárasztó folyamatát megelőzte az alapanyagként szolgáló gyepvasérc gyűjtése, minden bizonnyal a kohókhoz közeli gyepvasérlelőhelyekről. Fát a közeli erdőkben leltek, amiből faszénégető boksákban állították elő a kohósításhoz szükséges faszenet. Erre utaló nyomokat a lelőhely feltárt részén nem találtunk. Ugyanakkor a lelőhely közel 6000 m² nagyságú humuszolt felszínén összesen 12 csonkakúp alakú, agyagból felépített, zömök, nagyobbrészt földbe mélyített, kis belső térfogatú kohót dokumentáltunk, melyekben a kohósítást végezték (1-2. kép). A bucakemecék közül négy egy műhelygödörhöz köthető, a többi kohó párban egy-egy munkagödörhöz tartozott. Többségük 45-50 cm külső átmérőjű, egyetlen nagyobb kohó maradványa került elő, amelynek a külső mérete 70 cm volt (3. kép).
1.kép: Bucakemencék foltjai a humuszolt felszínen (Fotó: Galkó József)
2.kép: Vaskori gödörre ráásott műhelygödör négy kohó és egy újraizzító tűzhely maradványával (Fotó: Kiss Dániel)
3.kép: A legnagyobb kohó többször megújított medencéje (Fotó: Gál Viktor)
Érc és faszén rétegekben került a kohókba a toroknyíláson keresztül, mellnyílását minden bizonnyal elfalazták és az ún. mellfalazatba fúvócsövet helyeztek, melyen keresztül fújtatókkal szították a tüzet (4. kép).
4.kép: Bucakemence elől levő, tapasztott mellnyílása. (Fotó: Gál Viktor)
A kemencék környezetéből nagyon sok fúvócsőtöredék került elő, több esetben a ráolvadt vassalakkal együtt (5. kép).
5.kép: Kohó maradványa, mellnyílásában egy fúvócső töredékével (Fotó: Jenei Anita)
Valamennyi kohó előterében meg tudtunk figyelni egy-egy kis méretű, kerekded, vagy kissé ovális alakú gödröt, melybe a mellfalazat megbontása után a még izzó bucát kihúzhatták, illetve a salakot lecsapolhatták. A kohótelepeken a fentieken túl számos építmény fellelhető, mint az ércpörkölő gödrök, vagy az újraizzító tűzhelyek. Ez utóbbi maradványait több helyen is sikerült megfigyelni, külön-külön is és a lelőhely DNy-i szélén egy csoportban négyet. A kerek, 40-50 cm külső átmérőjű, kissé lemélyített tűzhelyek maradványairól azt feltételezzük, hogy a kohókból kihúzott nyersvasat izzították újra bennük.
Egy-egy bucakemencében többször is kohósíthattak, amire valamennyi kohó többször megújított medencéje utal.
További vizsgálatoknak, megfigyeléseknek lehetőséget adva a feltárás során az egyik, jó állapotban megmaradt kohót, egy kohó metszetét és egy kohó rendkívül jó állapotban megőrződött medencéjét in situ felvettük és a múzeumba szállítottuk.
Jenei Anita
Felhasznált irodalom: Thiele Ádám: A földtől a vastárgyig – a vasbucakohászat kora középkori technológiája, TDK dolgozat, 2010.