Fiatalon nagyon foglalkoztatattak a művészet, leginkabb a festészet. Sokat festettem. Aztán kisebb-nagyobb kanyarok után az építészetnél kötöttem ki.
Itt a rajznak nem az a célja, hogy legyen egy szép rajz, hanem az, ahogy egy eszköz legyen a kommunikációban a fejlesztés partnereivel.
Szeretem a dolog egyszerűségét. Egy B-s 0.5-ös ceruza kell hozzá és egy skiccpausz.
Persze manapság már kicsit keményebb az élet. Hosszú éveken át kerülgettem, de eljött az a pont, amikor már nem húzhattam ki magamat a digitális forradalom alól. Váltottam Wacom rajztáblára. Nagyon más a dolog. Nem csak az ergonómiája más, de bármilyen fejlett eszközről is van szó, a ceruza finom átfedéseit nem tudja hozni. De valójában könnyű volt adaptálódni, és a munkafolyamatokat rettenetesen felgyorsítja.
Nem bánok semmit, haladni kellett, és haladtam.
Young, I was deeply fascinated by art and especialy painting. I painted a lot. After various twists and turns, I found myself in architecture.
Here, the purpose of drawing is not to create a beautiful drawing, but to serve as a tool in communication with development partners.
I appreciate the simplicity of it all. All it takes is a B 0.5 pencil and a sketch break.
Of course, nowadays life is a bit tougher. For many years, I managed to avoid it, but there came a point when I could no longer stay away from the digital revolution. I switched to a Wacom drawing tablet. It's very different. Not only is the ergonomics different, but regardless of how advanced the device is, it can't replicate the subtle nuances of a pencil. But, in reality, it was easy to adapt, and it tremendously speeds up the workflow.
I don't regret anything; progress was inevitable, and I moved forward.