Úgy tűnik, a digitália uralja az életünket. E-maillel, tweetekkel, posztolással, blogolással, sznepekkel és üzenetekkel igyekszünk lépést tartani a világgal. Rosszul érezzük magunkat, ha egy órára kiesünk az állandó digitális csúcsforgalomból.
Digital communications seems to rule our life. In our effort to constantly ride the wave, we mail, tweet, post, blog, snap and text. We feel bad if we miss an hour from the 7/24 permanent digital rush hour.
Úgy tűnik a vállalatok sem gondolkodnak másképp, a nyomásnak egyszerűen nem tudnak ellenállni. Mintha a digitális tér egy olyan csatamező vagy versenypálya lenne, ahol a leggyorsabb marad csak életben.
Talán érdemes mindezt másképp is nézni. Ha egy cég túlságosan a digitális kommunikációra figyel, elveszti a személyes kontaktust a saját munkavállalóival. A csetbotok remekül tudnak bizonyos ügyféligényeket kezelni, de a vállalatnak jó eséllyel nem lesz benyomása arról, hogy is gondolkodnak az ügyfelei. Az email fiókba érkező kommentek nem segítenek ahhoz hozzá, hogy egy adott szervezetben dolgozók valójában mit is gondolnak, hogyan látják a világot.
Szervezeteknek és egyéneknek egyformán érdemes lenne a fékre lépnie, és a slow communications, a lassú kommunikáció elemeire építeni.
A kommunikáció végső soron alapvető emberi funkció. A személyes kommunikációt és a kommunikáció személyességét nem lehet a virtuálius térben reprodukálni. Az attitűdöket, félelmeket, gondokat vagy épp a kreatív gondolatokat nem lehet csak úgy digitalizálni. Ha elfogadjuk, hogy a személyes kommunikáció 93%-át a nem verbális elemek, például a gesztusok, a kézmozdulatok, a testbeszéd és az intonáció teszik ki, akkor egy cég végképp nem teheti meg, hogy csak a a maradék 7%-ra koncentrál. A verbális tartalom önmagában távolról sem elég. Úgyhogy egy szervezet, ha jót akar magának, jobban teszi ha egy kicsit visszafogja a tempót, újra a kommunikáció emberi tartalmára koncentrál és visszahozza a kapcsolatépítés és fenntartás személyességét.
It seems to me that companies are no different and cannot escape of the constant pressure. The digital space is a battleground or a racecourse where, it is perceived, the rule is the survival of the quickest.
My approach is somewhat different. If a company tends to communicate digitally only, it looses personal touch with its employees. Chatbots are great for handling customer relations, but the company will not have a full idea about how its customers think. Using email boxes instead of personal fora to listen to employees will not help you understand the depth of the issues or the validity of different view points.
Organisations and individuals alike, we all need to bring slow communications into play.
Communication after all is about humans. Personal, face-to-face communication cannot be reproduced in the virtual space. Attitudes, anxieties, worries and creative thoughts cannot be easily digitalised. If we agree, that 93% of all elements of personal communication are non-verbal, including gestures, hand moves, body language, intonation and so on, than a company should not limit itself by following communication on the remaining 7%. Verbal in itself is not enough. So a company should do itself good and slow down, bring back the human content of communication and make sure that it does actually build relations with the public.
