Tim Keller - Jézus szemüvegén keresztül a gyakorlatban
"Emlékszem, egyszer beszélgettem egy 16 éves lánnyal, aki nagyon el volt keseredve amiatt, hogy nincs párkapcsolata,de még csak randizni sem hívják. Azt mondta: „keresztény vagyok, tudom hogy Jézus szeret és törődik velem, életét adta értem és hogy életem végén a mennyország vár. Tudom, hogy a gyermeke vagyok és megvigasztal – de jmire jó mindez, ha párkapcsolatom meg nincsen? Nem pont így mondta persze, de ezt volt mögötte. A lényege az volt, hogy a fejében tudta és értette az evangéliumot, mindazt amit Jézus elvégzett érte, a szíve ugyanakkor azzal a vággyal volt tele, hogy átélhesse azt, amikor egy fiú akarja őt. Az történt, hogy amit tudott, hogy Jézus szereti őt és törődik vele, az nem töltötte el lelkesedéssel. A Lélekkel való betöltöttség azt jelenti, hogy a lelki, láthatatlan valóságot éled meg valóságként. Ebben a helyzetben pedig a valóság az, hogy kit érdekel, hogy egy 16 éves pattanásos fiú mit gondol rólam ahhoz képest, hogy világmindenség teremtője azt mondja: „enyém vagy, melletted állok, és soha el nem hagylak téged!” Hogyan lehet a két személyt akár csak összehasonlítani egymással és hagyni, hogy a pattanásos képű 16 éves srác véleménye legyen fontosabb? És mégis: nem nagyon van olyan ember, aki ne ment volna ezen keresztül. Mit jelent tehát a Lélekkel teljes élet? Hogy helyesen gondolkodsz dolgokról, és a lelki valóságot éled meg valóságként. A lelki igazsákokat és azt, hogy amit Jézus elvégzett értünk, abban minden benne van. A Róma 1-ben a Biblia azt mondja, hogy minden ember vallásos. Mindenki életében vannak dolgok amelykről azt hiszi, hogy ha megvalósulnak vagy eléri őket, akkor lesz elégedett, boldog és teljes élete. Mindenki imád valamit és azt gondolja, hogy ha azt megkapja, rendbe jön az élete. Az evangélium viszont azt tanítja, hogy sem a teljesítményünk, sem a sikereink, sem a szeretet, sem pedig egy kapcsolat nem ad teljes megelégedettséget. Csak akkor találhatod meg önmagad, ha rájössz, Krisztus mi mindent tett érted és adott neked, és ezekben a tényekben megpihensz. Ha ez megtörténik, vagyis ha megtelsz Lélekkel, akkor fogod tudni alárendelni magad a másiknak Krisztus félelmében. Csak azért fogod tudni megtagadni magad, mert a tekintetedet Krisztusra függeszted, őt csodálod, és ezt éled meg valóságként. Akkor most nézzük meg, hogy ezek alapján a gyakorlatban hogy lehet kritikát elfogadi anélkül, hogy összetörnénk? Úgy, hogy a szíved közben tudja: az én Uram Jézus, a barátom, a Főpapom, a Testvérem – el tudom fogadni, bármit is hallok, hiszen tudom, hogy ő szeret, gondot visel rám és tud mindent rólam. Ezért tudja az ilyen ember elfogadni a kritikát úgy, hogy nem roppan össze a súlya alatt. Mert a legsebezhetőbb pillanataiban is biztonságban érzi magát. Vagy hogyan lehet úgy kritizálni, hogy közben ne törjük össze a másikat? Úgy hogy közben az van a fejedben: „én is bűnös vagyok, én is elutasítást érdemelnék, de a drága, gyengéd Jézus elhordozta ezt is, és folyamatosan, türelmesen rámutat a bűneimre, megtisztít belőlük, visz előre a megszentelődés útján –hogyan lehetnék hát keményebb ehhez az emberhez annál, amilyen Jézus volt hozzám?” Most lehet, hogy azt gondolod, hogy „ja persze, valaki éppen ordibálva kioszt téged, neked meg az jár a fejedben, hogy ’nem baj, tudom ,hogy Jézus szeret, és nála biztonságban vagyok…’” Nos, ez a hozzáláás nem fog pár nap alatt kialakulni benned, és ezek az igazságok pár nap alatt bevésődni a szívedbe. Hadd mondjak egy példát: én nagyon szeretem C.S.Lewis könyveit. Mindet többször is elolvastam. Talán a te életedben is vannak ilyen könyvek, és akkor tudod, miről beszélek: egy idő után nem csak a könyvek tartalmát ismered meg, hanem a szerző gondolkodásmódját is. Ha felmerül egy téma, akkor lehet, hogy az adott szerzőtől nem olvastál erről semmit, de tudod, mi lenne róla a véleménye. Az én esetemben például amikor prédikálok, egy csomószor megjelenik a mondandómban C.S. Lewis gondolkodásmódja. Miért? Mert belémívódott. Ez csak egy példa volt, de biztosan értitek: valószínüleg legtöbbőtöknek vannak is ilyen emberek az életében, akiknek ismeritek a gondolkodásmódját, és tudjátok, hogy adott helyzetben mit mondanának vagy hogyan reagálnának. És amikor helyzetben vagytok, néha az ő gondolkodásmódjuk jön ki belőletek ösztönösen. Namármost, amikor az ember Jézussal van ilyen kapcsolatban, amikor az ő szavai, ígéretei ívódtak bele a lelkünkbe, és mindaz, amit rólunk mond - ha mindez olyan mélyen belénk ívódik, hogy szinte elsajátítjuk és ösztönösen erre állunk át mi is: ekkor alakul ki bennünk a szolgáló szív. Amikor tehát valaki kritizálni kezd, akkor természetesen nem tudatosan gondolod végig, hogy „nem baj, Jézus szeret engem, ő az én barátom és gondoskodik rólam. Az ő véleméyne fontosabb bárkiénél. Nem kell félnem a kritikától, ez nem a világ vége.” Szóval mindez nem tudatosan fut át a gondolataidon. Hanem annyira beléd ívódik, hogy minden helyzetben ez lesz a hozzáállásod. Egyfajta természetfeletti stabilitást, tartást ad: nem kell félnem semmitől. És ez az igazság mélyen a szívedbe van vésődve, a részeddé válik. Úgy gondolkodsz dolgokról (másokról, magadról), ahogyan Jézus. Az ő szemén keresztül látod az embereket és a világot. De mindez csak akkor fog kialakulni benned, ha rászánod az időt az imádságra, az Ige tanulmányozására, a dicsőítésre, a meditálásra, arra, hogy időt tölts és beszélgess ezekről más keresztényekkel. Azt fodog tapasztalni, hogy az igazságok egyre mélyebbre ülepednek a szívedbe, mígnem az egész evangélium benned fog lakni gazdagon. És ebből fakad majd az erő, ami a kapcsolataidhoz, többek között a házassághoz is szükséges. Más szóval, a szolgáló szív csak akkor lehetséges, ha valaki hisz Jézusban. Ez nem csak tudás szintű hitet jelent, hanem amikor az ember szíve Jézussal van tele, és tudat alatt is az ő szemléletével irányítja a gondolatait. Ha ez nem történik meg, akkor mivel annyira kemény a szívünk, és sokszor olyan nehéz elhinni mindazokat, amiket Jézus mondott (gyakran még intellektuálisan is hitetlenkedünk a szívünk mélyén), hogy a 16 éves pattanásos fiúk sajnos ki fogják szorítani Jézust a szívünkből."