Spencer elmosolyodott, lesütötte a szemét, és huncutul a haja alól nézett föl Coldra. Mindenféle mesterkéltség nélkül harapta be az alsó ajkát, majd hagyta, hogy az magától csusszanjon ki a foga alól, ahogy elnyílt a szája. Tett egy lépést Cold felé.
– Közelebb – jött a parancsnak hangzó kérés rekedt hangon.
Spencer még közelebb lépett, minden faxni nélkül a nyakához nyúlt, jellegzetes mozdulattal hátul megfogta a fekete, szűk felsője nyakát, és áthúzta az anyagot a feje fölött. Finom, szálkás izmai táncoltak a bőre alatt. A felsőt egyszerűen maga mellé ejtette, majd megrázta a fejét, hogy kusza tincseit helyreigazítsa. Egy pillanatra megállt Coldra nézve, aki állát előreszegezve intett a fejével, hogy folytassa.
A szinti lerúgta a cipőit, kibontotta az övét, sima, laza mozdulatokkal gombolta ki a nadrágot. Egyetlen mozdulattal tolta le csípőjéről, egészen a térdéig, kilépett belőle, már csak alsóban állt a megrendelője előtt. A zoknit, ha volt rajta, ki tudja, mikor tüntette el. Már csak a szoros alsó maradt rajta, amely elöl ígéretesen domborodott. Cold tudni akarta, hogy a gyártó itt is teljesítette-e a kívánalmakat.
Spence megtette az utolsó lépést is, ami elválasztotta Coldtól. A türelmetlenség hullámokban áradt felé. Hüvelyujját a boxer gumijába akasztva tolta le, majd engedte a földre hullani. Programja szerint félénk és szégyenlős volt, azt sem tudta, tulajdonosa mit vár el tőle, így keze megindult ágyéka felé, de egy mély, morgásszerű hang megállította mozdulatát. Teste mellé ejtette karját, várakozva nézett Coldra.
A férfi nyelt egyet. Tekintete a trimmelt ágyékra tapadt, melyen a fanszőrzet divatosan beirdalt háromszögre volt fazonírozva. Ezt Cold először állandónak akarta. Bár minden valószínűség szerint a robot receptorai észrevették volna a legapróbb eltakarítandó szemetet is, Cold még véletlenül sem óhajtott idegen szőrszálakkal találkozni a fürdőjében minden igazítás után. Jonas azonban a megrendeléskor felhívta a figyelmét a trendek mulandóságára és a változatosság gyönyörére. Cold belátta Egérke igazát, csupán a herezacskó állandó kopaszságához ragaszkodott, miután szerette ezt a testrészt a szájával kényeztetni, ellenben csöppet sem tartott igényt semmilyen szőrökre a szájában.
Alig várta, hogy megkóstolja a tar golyókat, de türelemre intette magát. Mégiscsak egy idegen áll előtte. Hmmm… egy minden ízében tökéletes idegen.
Hogy ismerősebb legyen, a tenyerével, ujjaival alaposan megvizsgálta a testet, elsősorban azokat a részeket, melyektől a kéjmámort várta. A tapintása alatt meg-megremegő bőr odaadást ígért, ezt üzenték Spencer sóhajai is, melyekbe néha halk nyögés vegyült. Cold már kényelmetlennek érezte nedvesedő alsóját.
Hirtelen megtorpant.
– De ugye senki nem próbált ki, mielőtt ide hoztak volna?
– Nem, teljesen új vagyok, csak neked készültem. A tesztelésem erre a momentumra nem tért ki.
– Biztos? Az a London sem?
– Nem. – Spencer elmosolyodott. – Neki én olyan vagyok, mintha a gyermeke lennék.
Cold felhúzta a szemöldökét. Nem értette, hogyan tekinthet egy ember egy szintetikust a gyermekének, és egyébként is… fölösleges szentimentalizmus. Hangosan csak annyit mondott:
– Akkor jó. Nem akarok használt árut. Most térdelj ide elém, vetkőztess le, és közben kényeztess. – Pillantása Spencer ajkára tévedt, ez emlékeztette a fiú őrjítő csókjára. Vajon mindenhol olyan érzés? – A száddal…
– Hol kívánod, hogy kényeztesselek? – kérdezte a szinti, miközben olajozott mozdulattal ereszkedett térdre Cold előtt.
– Haladj a számtól lefelé, és csókolj mindenhol, közben nyalogass. A harapást nem szeretem.
Spencer vágytól csillogó szemmel nézett föl gazdájára, feljebb emelkedett, végignyalt annak száján, ajkai közé csippentette Cold alsó ajkát, kicsit meghúzva vált el tőle, majd egy puszit nyomott rá. Mivel Cold nem reagált, így nem bocsátkozott csókba. Apró puszikkal hintette be mellkasát, mellbimbóin végignyalt, és ahogy nyáltól nedvesen kezdtek csúcsosodni, rájuk fújt. Boldog mosollyal nyugtázta a férfi nyögését s ágaskodó bimbóit. A kezét nem használta, arra nem kapott engedélyt, csak a póló levételekor vette igénybe. Haladt lefelé, végignyalva hasán a kockákat sorban, majd belecsókolt a köldökébe. Újra fölnézett a haja mögül, majd le Cold ágyékára, mely nem maradt érzéketlen a kis akcióra.
Cold is lepillantott, előnedvétől sötétlő foltra számítva szürke, otthoni nadrágja elején. A könnyű szövet száraz volt még, bár nem számított volna az ellenkezője sem.
– Mmhhm… a kezedet is használd, simogass – nyögte, amikor Spencer megszívta a hasán a bőrt –, mindenhol használd…
Közben futólag arra gondolt, hogy ne feledjen pontosabb utasításokat adni, hisz feltétlen engedelmességet kért a robot programjába. Szemét kéjesen lehunyta, amikor Spencer szája a nadrágon keresztül merevedésére tapadt. Eddig nem csalódott, a fiú ajkai mindenhol mámorító érzést nyújtottak, mintha egyenesen az ő testére hangolták volna. Még a forró lélegzet is, mely a szöveten keresztül a bőrét érte, még az is extra adag bizsergést okozott minden sejtjében.
Spencer mindkét tenyere Cold mellkasán, mellbimbóit dörzsölte, miközben orrát mélyen a másik ágyékába fúrta. Majd fogai és ajka segítségével igyekezett megszabadítani a férfit a nadrágjától.
Cold nagyon szexinek találta, ahogy Spencer hajának függönyén keresztül fel-felpillantott rá, különösen most, hogy őt vetkőztette. Bár Spence maga mű volt, nem érződött ezekben a pillantásokban semmiféle műviség, megjátszás, épp úgy, mint ahogy férfias arcvonásai is valódi izgalmat tükröztek, ellentétben a partnerszolgálatok által kiközvetített férfiak arcával, melyekről mindig lesírt a vágy hazug mivolta. Spencernek ez tényleges adottsága volt. Erre tervezték, természetes szexualitásra, csábításra, vágykeltésre és kielégítésre, és Cold tulajdonképp most kezdte ezt megérteni, mit jelent valójában. Oly mértékben erotikusnak találta, ahogy Spencer a fogai közé vette a nadrág derekát és így húzta lefelé, hogy a csípője megrándult. Még soha nem kívánta ennyire senkinek az ajkait. Türelmetlenül emelte meg altestét, saját kezével tolta le a nadrágot az alsóval együtt. Úgy érezte, ha Spencer nem veszi azonnal a szájába, az alsójában fog elsülni.
– El akarok menni, ne várass tovább.
Spencer újra felnézett rá, majd nyelt egy nagyot, fürge nyelve végigszaladt alsó ajkán. Tenyerét most Cold combjain pihentette, egy kicsit széjjelebb is tolta, csak finoman, jelzésértékűen. Cold azt hihette, sajátja volt a mozdulat.
Spencer szeme végigsiklott Cold tettre kész férfiasságán. Vonásai tetszésről árulkodtak. Egy puszit nyomott a csúcsára, majd végignyalt a hosszán, nyelvével követve a kidudorodó ereket az oldalán.
Az egyetlen ok, amiért Cold nem ment el azonnal, az a tudat volt, hogy egy robottal akciózik éppen, egy mesterséges humanoiddal, mely nem anyától született. A következő pillanatban hangos nyögés szakadt fel belőle, ahogy Spencer tovább foglalatoskodott férfitagjával.
A szinti finoman ujjai gyűrűjébe fogta a férfit, picit rászorított, amitől Cold újabb nyögést hallatott. Keze le-föl siklott az előnedvtől és Spencer… nyálától? – „Ennek utána kell néznem, mit termel még a teste”, gondolta Cold maradék ép eszével, amit kezdett elveszíteni attól, hogy a robot hirtelen teljesen a torkára engedte, majd keményen szopni kezdte. Sűrűn bólogatva szívta, nyalta Cold merevedését, forró szája rászorult teljesen a másik húsára, majd teljesen kiengedte azt, így játszadozott vele, míg gazdája a hajába nem markolt, dühösen felmordult. Spencer megértette, mit kívánnak tőle. Fokozta a tempót, hosszú, erős ujjai közé vette Cold heréit, morzsolgatni kezdte. Coldon egy pillanatra átcikázott a félelem, hogy ez a gép a legkisebb erőfeszítés nélkül lenne képes összezúzni a tojásait. A félelem és a kéj keveréke hamar átrepítette ama bizonyos határon, csípője előrelendült, Spencer torkára, aki fuldoklás nélkül nyelte el az áradatot.
Oldalfekvésben könyökölve várta az üdítőt és a játékszerét. Nem tartotta szükségesnek friss lepedőt húzni az ágyra, érzése szerint az elkövetkezendő néhány órában össze fogják koszolni egy párszor. A nyitott ajtón keresztül éppen rálátott a konyharészben az acélszürke hűtőgépre. Az előtte mozgó Spencert bámulta, ahogy az ellép a hűtőajtóba épített italautomatától, és a fekete csempével burkolt konyhapultot megkerülve közeledik felé. Cold a nyelvével megnedvesítette ajkait. A mozdulat nem a Spencer kezében tartott, hidegtől párás üvegpohárnak szólt. Szeme a robot ágyékára tapadt, lépteinek ütemére hajladozó merevségére. Cold újra keményedni kezdett.
– Állj meg itt előttem. – Felült, felhajtotta a hideg üdítőt, majd felnézett Spencer arcába. – Te nem vagy szomjas? Van most szükséged valamire?
Spencer türelmesen várakozott, míg tulajdonosa elfogyasztotta az italát, majd a poharat elvéve tőle, lerakta egy sima felületre, ami leginkább egy polchoz hasonlított, bár nem volt rajta semmi.
– Nem, köszönöm, rendben vagyok. Az alapszükségleteim nem térnek el a kézikönyvben szereplőktől, elég naponta kétszer fogyasztanom a turmixból, csak különösen erős igénybevétel esetén van szükségem plusz adagra. Az a narancssárga, olyan illata van, mint az avokádónak. Talán energiaitalhoz lehetne hasonlítani.
Spencer hirtelen elhallgatott. Cold őt figyelte, ettől zavarba jött.
Cold nem hitt a szemének. Elpirult???
– Bocsánat, túl sokat beszélek. Még nem tudom, mit szabad, mit vársz el tőlem, segítened kell ebben, mert nem tudok akkor hasznodra lenni. Nem tudom megfelelően kielégíteni az igényeidet.
Cold az iménti pirulást próbálta elemezni – félénkséget kért a gyártótól, szendeséget nem, vagy a pirulás hozzátartozik a félénkséghez is? –, miközben elégedetten bólintott.
– Beszélhetsz, kérdezhetsz nyugodtan, de ne túl sokat, még nekem is hozzá kell szoknom, hogy nem lakom egyedül. És mindig szólj, ha kell valami, nem szeretném, ha nem működnél megfelelően. – Eldőlt az ágyon, a másik oldalon túlra mutatott, a falba épített tárolóra, melynek tejüveg fiókjai halvány kékséggel derengtek a félhomályos szobában. – Abban a rekeszben találsz síkosítót, hozd ide, és feküdj mellém.
Spencer a Cold által már annyiszor megcsodált ruganyos, kecses mozgással a tárolóhoz ment tenyerét középen rányomta, amitől a fiók kinyílt. Síkosítók – Spencer végzett egy gyors leltárt, hűtő, fűtő és többféle ízű volt a fiók egyik részében, és rengeteg óvszer, de erre neki nem valószínű, hogy szüksége lesz.
– Milyet szeretnél, melyiket vegyem elő?
– Az előbb említetted az avokádót, hozz egy olyan ízűt.
Spence eleget tett a kérésnek, majd felmászott az ágyra, hosszú, elnyújtott mozdulatokkal, ami úgy tűnt, az ő sajátossága, semmi mesterkéltség nem volt benne. Mosolyogva átnyújtotta Coldnak a tubust.
– Tessék. – Majd elnyúlt az ágyon a hátára feküdve. Cold föléje hajolt, ismét meg akarta ízlelni azt a mély csókot, mely annyira beindította nem sokkal előbb. A hatás nem maradt el most sem. Ezt fokozta Spencer simogató tenyere, mely végighaladt a háta bal felén, és egy kis nyomás kíséretében megállapodott a fenekén. A férfi önkéntelenül nyomta gránittá keményedett falloszát a szinti csípőjéhez, mire Spencer felnyögött, lábait széjjelebb tárva.
Cold érezte a hívogató mozdulatot, most ő nyögött fel. A csókot megszakította, lihegve nézett végig Spencer gyönyörű testén. Ujjaival végigsimított a nyakától egészen az ágyéka széléig. Jutalma egy újabb vágytól reszkető sóhaj volt, és egy még erősebb szorítás a hátsóján. Cold nem igazán szerette, ha ott markolásszák, a szájmunkát igényelte inkább, az ajkak, a nyelv játékát, Spencer tenyere azonban határozottan jólesett neki. Megmozdította farizmát, még több markolásra ösztönözve a robotot.
Spencer másik tenyere is Cold hátsójára vándorolt, mindkét tenyerével simogatta a kemény hátsót. Ujjai köröztek a húson, körmeivel karistolta annak bőrét, majd ujjai ismét belevájtak, ezúttal egy kis erőt is kifejtve, ezzel még közelebb húzva magához a férfit.
Cold újra felnyögött. Miért nem rendelt eddig kéjszintit?
– Elég lesz – mondta azután kissé rekedten. – Most hagyd, hogy én csináljam.
Félig Spenceren fekve, félig mellette könyökölve kezdett játszani a robot testével. Két ujja közé csippentette a jobb mellbimbót, sodorgatta, húzogatta, miközben kíváncsian nézte az arcát.
A szinti kezét maga mellé fektette engedelmesen. Szeme lecsukódott, ajkai elnyíltak, újabb sóhajjal jutalmazva Coldot. Arca élvezetről árulkodott. Cold keze lejjebb siklott, végigsimított Spencer oldalán, majd továbbhaladt az ágyéka felé, végül markának kosarába fogta a sima herezacskót. A szinti megrándult, keze felemelkedett, majd visszahullott a teste mellé. Cold finoman gyömöszölni kezdte, szeme továbbra is Spencer arcára tapadt, akinek szeme meg mindig csukva volt, arcán élvezet tükröződött – ahogy megérezte Cold tekintetét magán, pillái lassan felnyíltak. A szemében örvénylő vágy és mámor keveréke elakasztotta Cold lélegzetét. Ágyéka megmozdult, önkéntelenül dörzsölődött Spencer csípőjének.
– Megérinthetlek? – kérdezte bizonytalanul a szinti.
– Érints – suttogta a férfi. Ismét elcsodálkozott azon, mennyire emberiek Spencer reakciói. A technika egyedülálló csodájaként kezdett gondolni a robotra.
Spence ujjai végigsiklottak Cold oldalán, a csípőcsontján, szeme furán villant a fölötte magasodó férfira, majd kettőjük közé nyúlva megérintette az ágaskodó Coldot.
Cold azon kapta magát, hogy péniszét igyekszik teljesen Spencer markába helyezni. „Egy szintetikussal csinálom, és élvezem… rohadtul élvezem…” Keze feljebb siklott, ujjai rákulcsolódtak a robot gyöngyöző falloszára… gyöngyöző?? Ez volt az a pillanat, amikor Cold félredobta minden megmaradt fenntartását, ajkával, kezeivel esett neki Spencer testének, vadul csókolta, simogatta mindenhol, kényeztette, ahogy egy emberi testtel tette volna.
És a szinti minden érintésére, minden mozdulatára pontosan úgy reagált, mint egy ember. Kéjesen sóhajtott, még kéjesebben nyögött, ahogy Cold nyalogatta, szívogatta mellbimbóit, és felkiáltott, érzékien tekergőzött, amikor a férfi lejjebb csúszott, végignyalt a hosszán, majd a heréit kezdte szopogatni.
Úgy tűnt, Cold nagyon begerjesztette, Spencer felhúzta és széttárta a lábait, hogy a férfi még jobban hozzáférhessen, ezáltal remek rálátás nyílt egyéb testrészére is, ami a másikat nem hagyta hidegen. Cold ágyéka már így is forrón lángolt, ez a kezdeményezés, a felkínálkozás még nagyobb tüzet szított benne. Mély mordulással vetette magát az elé tárt nyílásra, nyelvével ostromolta, nyalogatta, a hegyével furakodott befelé, amennyire csak tudott.
Spence sóhajokkal jutalmazta meg, karcsú ujjai Cold hosszú hajával játszottak, csípője meg-megrándult. A férfi úgy érezte, már nem bírja tovább, ha nem teheti magáévá azonnal. Följebb emelkedett, hogy aztán elakadjon Spencer férfitagjánál, melynek keménysége mintha csak arra várt volna, hogy ő a szájába fogadja. Körbenyalta a nedves makkot, rátapasztotta ajkait, és megszívta. Spencer hangosan nyögdécselt, csípője ütemesen járni kezdett, ahogy Cold bekapta szinte teljes hosszát, majd csaknem egészen kiengedte ajkai közül, azután apró bólogatásokkal dolgozott rajta egy percig.
Felhúzódott Spencer mellé.
– Még az ízed is olyan, mint egy frissen fürdött emberé – lihegte annak szájára. – Finom vagy.
Megcsókolta a szintit, miközben a síkosító után nyúlt. Visszatérdelt Spencer combjai közé, látni akarta, ahogy az ujjai belemélyednek a testébe.
A robot reakciója olyan volt ismét, mint egy emberé, kissé megfeszült, ahogy Cold ujjai eltűntek benne. Tapintásra is ugyanolyan volt belülről, lágy és forró, ahogy az érzés sem volt más, mikor Cold a péniszével hatolt a kellemesen szűk lyukba. Eleinte lassan mozgott, miközben az alatta fekvő arcát figyelte, lehunyt szemét, elnyílt száját, a mámort a vonásain. Spencer valóban élvezte az együttlétet.
Cold azután már nem nézte partnerét, annak kéjes nyögései a fülében kiszorítottak elméjéből minden mást, csak egy szenvedélytől vergődő test maradt alatta, melyben újra és újra elmerülhetett. Gyorsan, keményen mozgott, míg élvezete el nem érte a csúcsot. Egy mélyről jövő nyögéssel szinte belerobbant a forró nyílásba.
Spencer felsikoltott a gyönyörtől, ahogy Cold lüktetését megérezve sűrű, fehér folyadékot spriccelt kettejük közé.
– Tökéletes vagy… – mondta Cold csak úgy a semmibe, miután kihúzódott a szintiből. Kis ideig a hátán feküdt feje alatt összekulcsolt kezekkel. Még mindig nem értette, miért is nem rendelt hamarabb egy ilyet magának.
Spencer lehunyt szemmel feküdt mellette, csökkent az energiaszintje. Cold nézte egy ideig. „Annyira tökéletes, kár, hogy nem él” – suhant át agyán a gondolat. Felkelt, zuhanyozni indult, visszafelé megállt a hűtőnél, ivott egy kevés gyümölcslevet.
– Menj, tisztítsd meg a tested – szólt Spencerhez.
Mire ő kinyitotta a szemét, különös, már-már szerelmes pillantással nézett a férfira, majd szó nélkül felkelt, kiment a szobából. A fürdő előtt még kivett a hűtőből egy neki készült mixet, a szekrényből egy poharat, kitöltötte a táplálékot, majd lassan kortyolgatva elfogyasztotta.
Cold kedvtelve nézte, ahogy a szinti ádámcsutkája fel-alá jár ivás közben. Úgy érezte, akár most képes lenne a következő menetre, de nyugalomra intette magát. Spencer már az övé, bármikor használhatja, bármikor, és úgy, ahogy akarja.
Amíg a robot tisztálkodott, Cold ebédet melegített magának a konyharészben. A konyhák az idők során lassan elvesztették eredeti funkciójukat, a legtöbb háztartásban csupán élelmiszerraktárként szolgáltak, az emberek legfeljebb hobbiból sütöttek-főztek, azt is igen kevesen. Cold nem tartozott közéjük. Kitűnő minőségű kész- és félkész ételekhez lehetett hozzájutni, melyek százával sorakoztak a boltok hűtőpolcain és a raktárakban, az éttermek specialitásai is mindenfelé kínálták magukat, Cold pedig élt a futárszolgálatok nyújtotta kényelem lehetőségével. Ezenkívül a hűtője tele volt ételdobozokkal, melyeket csak be kellett dobni a mikróba néhány percre. Cold most ezen dobozok egyikének tartalmát fogyasztotta a konyhapultnál, párolt szárnyashúst fűszeres szószban, burgonyapehellyel.
A fürdőből kisgatyában kilépő Spencernek rámutatott a mellette álló bárszékre.
– Ülj ide, míg végzek. Kaja után aludjunk egy órát, azután megyünk, veszünk neked a Robopolisban ruhát, és megmutatod, milyen mixeket fogyaszthatsz még az itthon lévőkön kívül. Ha jól láttam, csak háromfélét küldött a gyártó.
Spencer félrebiccentett fejjel nézte Coldot, tanulmányozta.
– Fajtánként vannak csoportosítva a mixek az üzletben, ha ragaszkodsz a személyes vásárláshoz. De természetesen van házhoz szállítás is. Ha ragaszkodsz a kifejezetten nekünk gyártott ruhákhoz… – sóhajtott egyet a kis szinti.
Cold gondosan megrágta a szájába tett falatot, lenyelte, mielőtt kimérten válaszolt volna:
– Igen, tudom, hogy van házhoz szállítás, de nem is mi fogjuk hazacipelni a pakkot, viszont én az első alkalommal szeretem a saját szememmel látni, mit honnan vásárolok. – Folytatta az evést, ahogy Spencer oktatását is: – Csak a kéjszintik számára gyártanak vagy félszáz különböző mixet ötvenféle ízben, neked kell megmutatnod, melyiket fogyasztanád szívesen, és nekem kell látnom, melyik polcról kell azokat levenni, mert sosem lehet tudni, mi történik, mindenre fel kell készülni. Nem a kedvenc programom a vége-hossza nincs polcok között téblábolni, az első vásárlást leszámítva itthonról rendelek mindent. Ami a ruhákat illeti, itthon teljesen mindegy, mit viselsz, utcára azonban kötelező olyan darabokat hordanod, amelyiken ott virít a fajtajelölő logó, ezt neked is tudnod kell. Egyszer végigjárjuk a ruharészleget, a továbbiakban a holovevőt használjuk majd itthon, az pontosan rád vetít minden darabot, láthatod a tükörben, hogy fog rajtad állni, amit kiválasztasz.
Spencer arcán egy nem tetsző fintor suhant át, hangosan viszont csak annyit mondott:
– Rendben.
Cold tekintetét nem kerülte el a kis grimasz, de figyelmen kívül hagyta, úgy döntött, most nem érdekli, mi nem tetszik Spencernek. Jobb lesz, ha hozzászokik, kinek az akarata érvényesül.
A férfi befejezte az étkezést, végigsimított Spence meztelen combján.
– Neked elég volt az az egy doboz, amit az előbb ittál?
– Most igen, később majd még szükségem lesz rá.
– Rendben. Akkor én most alszom egyet, húzós hetem volt, ki vagyok merülve, és te is kellemesen lefárasztottál. Amíg én alszom, addig te… nem tudom, kapcsold ki magad?
– Azt nem tudom, tartalék üzemmód van. Az olyan, mintha aludnék, csak nem kell hozzá ágyban lennem. Ilyenkor van lehetőség arra, hogy ellenőrzőprogramokat futtassak le, az nem zavarja a működésem. Ha szükséged van rám, elég, ha megérintesz, vagy kimondod a nevem. Kikapcsolni egyedül csak te tudsz. A tulajdonosomon kívül a tervezőmet engedhetem odanyúlni, ahol a kapcsoló van.
Cold egy pillanatra elgondolkodott azon, Spencer vajon hogyan akadályozná meg, ha valaki a kapcsolójához akarna nyúlni, hisz egy robot nem emelhet kezet egy emberre, de úgy döntött, ezt majd később kérdezi meg. Most pihenni akart.
– Jó, akkor tartalékold magad a kanapén, én egyedül szeretek aludni. – A küszöbről még visszafordult. – Ébresztőt lehet kérni tőled? Jó lenne, ha egy óra múlva a farkammal a szádban ébrednék.
– Amit csak szeretnél. – Ezzel Spencer leült a kanapéra, majd lehunyta a szemét.
Cold elégedett mosollyal hajtotta be a háló ajtaját.
Pontosan egy óra múlva Spencer forró szája ébresztette.
– Istenem, de jó vagy! – nyögte Cold, miután élvezetét a szinti torkára lőtte. Gyorsan megérett benne az elhatározás, mely szerint ezt a szolgáltatást sűrűn igénybe fogja venni.
Spencer mosolyogva törölgette a száját.
– Szeretnél még valamit?
Cold önkéntelenül visszamosolygott
– Kösz, most nem. Majd este.
Miután rendbe szedték magukat, a férfi taxit rendelt. Saját irányítású autóval kizárólag a fegyveres testületek és egyes cégek rendelkezhettek, Cold magánszemélyként csak teljesen automatizált járművet vehetett igénybe, vagy a tömegközlekedés légi szállítóeszközeit. Utóbbit teljes mértékben mellőzte.
A Robopolis épületében Spencer egyenesen a szintetikusok táplálékait áruló részleghez vezette Coldot. A teljes komplexum alaprajza a fejében volt, tévedhetetlen pontosság irányította lépteit a kívánt helyre.
A szögletes fémdobozokkal teli, végeláthatatlan polcok töményen egyhangú sorai között Cold egyetlen embert se látott, a bevásárlókocsikat tologató alakok mind szintetikusok voltak, vagy sajátok, vagy az üzlet alkalmazottai, akiket az emberek a bolt melletti olvasótermekben vagy kávézókban vártak, hogy a vásárlás végeztével visszaszolgáltassák nekik hitelkártyájukat.
Spencer nem beszélgetett velük, de a többi robot sem egymással. Nem azért, mert tilos volt, hanem mert ők sem ismerkedtek idegenekkel, ahogy az emberek sem.
– Szerencse, hogy csak egyszer szándékoztam idejönni, legközelebb halálra unnám magam – jegyezte meg Cold. – Remélem, a ruharészleg nem ilyen lehangoló.
– Nem sokban tér el ettől, ezért vásárolnak a robotok, nem pedig az emberek.
– Ha a ruhák változatosabbak, mint ezek a dobozok itt, már az is valami. Milyen ízeket szeretnél?
– Mennyit választhatok?
– Amennyit akarsz.
– Akkor mangót, narancsot, gesztenyét, csokit és mogyorót.
– Csak ennyi? Naponta háromszor fogsz enni, biztos elég változatos lesz így?
– De csokiból van mentolos, ét, karamellás, rumos ízű is – vigyorgott Spence.
– Áhh, értem – mosolygott Cold. – Milyen kis huncut vagy.
Közösen telepakolták a kocsit, majd Cold odaintett egy alkalmazottat, hitelkártyáját a kocsi oldalán található leolvasóhoz érintette, és a vásároltakat a továbbiakban rábízta a boltra.
– Akkor gyerünk ruházkodni.
Spencer kicsit Cold előtt haladt, hogy mutassa az utat. A férfi tekintete a kemény félgömbökre siklott, majd a tenyere is.
– Alig várom, hogy hazaérjünk – súgta Spencer fülébe.
Spencer halkan felkuncogott. Nem szólt semmit, csak meggyorsította a lépteit.
– Hmm, helyes – mormolta a férfi, majd a ruhavásárlás problémájára fordította a figyelmét. Probléma volt, mert fél órát is eltöltöttek a válogatással, mégis alig találtak olyan darabokat, melyek mindkettejüknek tetszettek volna. Cold nem akart olyan ruhát kényszeríteni a szintire, ami nem tetszik neki, fontos volt, hogy Spencer minden szempontból jól érezze magát, hiszen akkor jobban teljesít, de a választék… Cold megelégelte a dolgot.
– Gyerünk innen, ezt nem nekünk találták ki.
– De azt mondtad, ezeket a ruhákat kell viselnem, ha elhagyjuk a lakásodat.
– Nem maga a ruha a lényeg, hanem a logó. Rendes üzletben fogunk vásárolni, a gyártód pedig minden egyes darabra ráaplikálja a kéjszintik logóját, mert ha nem, ugyancsak morcos leszek. Ezért fogom most felhívni őket.
– Sajnálom, hogy ezzel gondot okozok neked.
– Ugyan, nem a te hibád – legyintett Cold –, a ruhagyártók nem gondolnak arra, hogy a robotommal az utcán is mutatkozni akarok.
– Ezek a ruhák szerinted nem valók utcára?
– Szerinted igen? Semmi egyediség nincs bennük, unalmas konfekciódarabok, nagypapa szintiknek valók. Ha léteznének olyanok.
Spencer megrázta a fejét.
– Nem léteznek olyanok, az öreg szintiket selejtezik, bezúzzák. – Majd szomorúbban teszi hozzá: – Nem az volt a cél, hogy egyedi ruhákat hordjunk, hanem hogy tudják, mik vagyunk, használati tárgyak csupán.
– Ez így van, én azonban szeretem, hogy ha valaki az oldalamon jár, az ki is néz valahogy. – Cold lebonyolította a hívást a gyártóval, akik készségesen vállalták a ruhák törvényessé tételét. A kijárat felé menet Cold hívott egy taxit. Bosszúsan vette észre, mennyi szempár tapad Spencer karcsú alakjára.
– Mit bámulnak ezek? Kellett nekem szuper jó pasi… – Cold megfogta Spencer kezét.
– Az vagyok? – nézett rá csodálkozva a szinti.
– De éles a füled, azt csak magamnak mondtam, oké? Egyébként meg ha már rendelek valamit, az minden szempontból legyen tökéletes. Akár egy csúf gnómot is tarthatnék kéjszintinek, csak azzal nem lenne kedvem játszani, úgy meg minek.
Erre nem várt, de nem is kapott választ. Spencer arcára visszaköltözött az a merev vonás, ami a szintetikusokra volt jellemző.
Hang nélkül követte Coldot.
