Ments meg magamtól... Mert bele fogok halni a gondolataimba.
seen from Türkiye

seen from Australia
seen from Chile
seen from Sweden
seen from China
seen from Yemen

seen from Netherlands
seen from United Kingdom
seen from Sweden

seen from Spain
seen from Yemen
seen from Canada
seen from Yemen
seen from Spain
seen from Germany
seen from South Korea
seen from United States
seen from Yemen
seen from Spain
seen from Yemen
Ments meg magamtól... Mert bele fogok halni a gondolataimba.
Fájdalmas vallomás
"Tudod minden este úgy alszom el, hogy hálát adok annak ami, aki őt az életembe hozta. És megköszönöm némán neki, hogy az életem része volt még egy napig. Nem kérem legyen enyém örökké, önző lennék, mégis reménykedem abban, hogy marad. Hihetetlenül szeretem..."
Hogy milyen nap van? Nem tudom. Be vagyok zárva, az egyetlen boldogságom ő, de őt se érinthetem. Illatos tárgyait szaglászom és kényeztetem magam emlékeim felidézésével. Csak ezt tudom tenni.
Segítségért kiáltok, de ki fogja meghallani? És ki fog segíteni? Van bárki is akit érdekel, hogy már nem vagyok lassan önmagam, mindössze fakó fényem az, mely még jelzi van remény.
Ám, mi lesz akkor ha már az a kicsi is kihuny? Leh olyan aki segít újra talpra állni? Vagy megint csak kihasználva ott fogok pihenni a padlón addig ameddig meg nem javítom szívem lámpását, hogy egy újabb ember elvegye fényem?
Velem marad e akkor is, mikor már nem tudok mit adni neki? Vagy ő is, csak hagyja hogy vázam porba hulljon?
Meglepetés
Mikor teljesen magam alatt voltam, és azt hittem soha nem fogom újra látni őt... Mikor azt hittem hetek fognak eltelni nélküle...
Megjelent az ajtónkban, a hátizsákjával.
Akkor jöttem újra rá, mennyire nagy szükségem van rá. Hirtelen minden rendben volt. Hirtelen minden szép, és jó. Csak ő kellett az én nyugalmamhoz, békémhez.