Háccóval az van, hogy sok helyen, hogy nem lehet sehol máshol menni, csak a patakmederben, úgyhogy a track követi a folyót/folyókat, viszont azok meg folyton változnak, attól függ, hogy mennyi eső esik meg eltorlaszolja-e őket földcsuszamlás, kidőlt fa, ilyesmi.
Ezért az ösvény csak megyen, aztán amikor találkozik a patakmederrel, akkor átmegy rajta, vagy benne és ezt elég sokszor csinálja. (a kis térképrészleten, a gps track alapján van vagy 11) Az öt nap alatt kb. kétszáz river crossing jött szembe, a piciktől, ahol simán átléped az egész patakot, a combközépig érőig, ahol már nem annyira akarsz felborulni, hátadon a zsákoddal. A többsége azért boka és térd közötti mélységű volt, szerencsére elég száraz volt az idő. A derékig érő víz kábé az elméleti maximum, amit vészhelyzetben még meg lehet kockáztatni, minden ennél mélyebb víz már big no-no. Hideg, erős a sodrása, pikpakk meg tud halni így az ember.
Ilyenkor természetesen mindig jót kuncog az ember a mindenféle vibram meg goretex meg ígyvízálló-úgyvízálló csodabakancsokon, ezek remek dolgok, viszont sokkal lassabban száradnak meg, mint bármi más, a víz meg azokba is pont úgy bemegy.
Az első crossing a nehéz, amikor a száraz zokniba és bakancsba jön be a friss patakvíz, utána az összes többi már inkább arról szól, hogy ne lépjél billegő kőre, a tizedik után elkezd jól is esni a friss víz a lábbeliben, ami kicsit lehűti az addigra nagyjából testhőmérsékletűre langyosodó előző adag vizet, hűsíti a szúnyogcsípéseket és a rengeteg felhámsérülést, amit a bush lawyer meg a kibaszott ongaonga okoz a baki meg a comb közötti részen.
A kaland másik kényelmetlen aspektusa, hogy a bakancsok és a zoknik nyilván nem száradnak meg éjszaka, úgyhogy reggel, amikor kimászol a kényelmes meleg hálózsákból, akkor fel kell húzni a lábra a kb. 10 fokos, vizes zoknit és aztán arra a csicsogó bakancsot. Ezután van az a 3-5 perc amikor megkárdőjelezed az élet minden fontos kérdését, különösen azokat amik oda vezettek, hogy a semmi közepén egy hideg, lucskos zoknit próbálsz akaraterővel felmelegíteni.
A kis hegyi folyók viszont nem csak hidegek, hanem általában tiszták, ihatóak, és gyönyörű szépek, a mélyebbekben akkora pisztrángok úszkálnak, mint egy Jack Russell, és éjszaka nagyon kellemes a zúgásuk mellett aludni.