#theflaw

[57young-blog]

Not so long ago, you would not see my pictures without makeup and dressed. #insecurities And I would examine every picture close up and look at all the flaws. . . Feeling good about about oneself brings self confidence. . With losing weight, getting in the best shape of my 57 years, brings mental positivity and self respect. . Now posting to the world, a morning picture of myself pre brushing teeth, washing face, combing hair is beyond words. . . Let people see the real, imperfect, flawed, quirky, weird, beautiful and magical person that you are. . . Amaze yourself. Make the step towards your self worth and confidence. It's WORTH IT! . . #theflaw #inperfectionisbeautiful #youaresoworthit #loveyourself #letpeopleseetherealyou #beautifulsmile #selfworthy #amazeyourself #washyourface #nofilterhaircolor #nomakeuplook #nomakeupneeded #morninglook #57yearsyoung #healthyfitafter40sandbeyond #saltandpepperhair #silverstrand #greyhairdontcare https://www.instagram.com/p/Bt8iiZigSce/?utm_source=ig_tumblr_share&igshid=1n3s67qf2d71h

[fblaize]

www.frederiqueblaize.com

[i-just-sit-in-silence001-blog]

Lila átmenet

Borzasztó hidegség futott át a testemen. Mintha a lelkem felszabadult volna. Ujjaimat kiropogtattam, de nem éreztem azt a fájdalmat, amit percekkel ezelőtt. Másodpercekig néztem a már lilulni kezdett ujjcsontjaim, miközben ki- és be hajlítgattam őket, érezve azt a húzó, csípős érzést. Lila-piros átmenete olyan volt, mint a galaxis, sötét, mély és ezernyi fájdalom belefért. Torkomban csomó alakult ki a bűntudattól. Ez nem helyes! Gondoltam, miközben ujjaimat tovább mozgattam. Csak ültem a fallal szembe, s hallgattam, ahogy minden negyedik nyújtásnál egy hatalmasat roppan a középső ujjperccsontom. Nem éreztem fájdalmat, csak ürességet. A fekete virágos pulcsim kapucnija még mindig rajtam volt. Teljesen elhagyva éreztem magam. Csak feszültek az izmaim, de a fájdalom még mindig nem jelentkezett. Bal kezemet a jobb mellé helyeztem, s a különbség azonnal szembetűnő volt. A jobb úgy remegett, mintha áramütés érte volna, a bal pedig nyugodtan pihent a fülledt levegőben. Sötét volt, de még az utcai lámpák épp elég fényt árasztottak be a szobámba. Feltérdeltem, majd remegő kézzel lehúztam a kapucnim. Lassan és hosszan vettem a levegőt, úgy éreztem megfulladok, de képtelen voltam gyorsra venni a tempót. Szívem hevesen dobogott, és lassan az egész testem remegni kezdett. Felálltam, s a lábaim alig álltak meg, így jobb oldalra dőltem, ahol a fal megtartott. Hátamra dőltem, s a plafont bámultam. A plafont, ahol a tejútrendszert láttam. A csillagok világítottak, az égitestek pedig erős körvonaluk miatt, ha jobbra néztem bal oldalt, ha balra, akkor jobb oldalt tűntek fel. Csodáltam az optikai illúziót, és arra gondoltam, hogy én is csak egy illúzió vagyok. Úgy lépek be, s ki az emberek életéből, mint a hullócsillagok. Néha véletlen ott termek, gondot okozok, majd eltűnök. Aztán jön a hullócsillagzápor, s minden rájuk zúdítok. És én is minden feltűnésem után atomjaimra hullok, s elveszek a saját űrömben.