hát szia, te kis hároméves. emlékszem, mikor még csak egy halvány csík voltál a teszten, aztán görögdinnye-méretű földgömbként cipeltelek, és négy napig jöttek a fájások, de te meg csak nem akartál.
emlékszem, hogy néztelek az ágyról, a te kis kocsidat szorosan magam mellé húzva, nehogy lemaradjak az álmaidról (és büfikről), az a sok haj! megvan mind a tíz ujj? és a lábacskákon? ott is! (sikeresen őrzünk minden testrészt azóta is), hasfájós voltál, és haspók, hajnali kettőkor úgy néztünk egymásra, mint akik nem igazán értik, mit szeretne a másik, de csak kitaláltuk.
ordítva keltél hónapokig, és lássuk be, most is te vagy a leghangosabb. aztán felültél, felálltál és átszelted a szobát, és olyanokat mondasz, hogy "bizony, anya" meg "nem kell mérges anya", "menjünk ki, süt a nap, nincs eső", és "jön csész" imádod a kakaót, elhiszed, hogy a csoki a hajadból nő ki, hogy a mikulás mindig figyel, kíváncsi vagy és jószívű. vigyázol a testvéredre, szereted a vonatokat, a traktorjaidat és ha mesélek neked, vagy ha apával mehetsz füvet nyírni. táncolsz, rajzolsz, énekelsz. olyan vagy, mint egy tündérfiúcska; tücsköt vadászunk, madárdalt hallgatunk, méhecskéket figyelünk. úgy örülsz legapróbb dolognak is, hogy attól minden bajom elfelejtem.veled lettem anya, te vagy a legelső babám, sírok és nevetek minden nap, igaz, mostmár főleg azért, mert rálépek valamelyik játékodra. sokkal többet kaptam tőled, mint te tőlem. szerencsések vagyunk veled. szeretném, hogy sose nőj fel, és mindennél jobban kívánom, hogy veled tarthassak ezen az úton. csak ne legyen túl gyors. szeretlek.
