Csillagok
Különös éjjel volt ez a mai. Vagy az agyam ilyen szuperképességű, hogy egy icipici dologból képes valami teljességet építeni körém. Egy másik szobában aludtam az ablak alatt. Valójában egy raktárban. Egy olyan szobában ahol az ágyig szó szerint át kellett másznom dobozokon és táskahegyeken. Ilyenkor mindig elgondolkodom (nem ez volt az első éjszakám itt), hogy mekkora vicc az egész, hogy én, az én hátteremmel, az én koromban, pont itt és így... :D mulatságosnak találom amúgy. És sokszor elgondolkodom, hogy van-e nagyobb érték annál, mint az, hogy van egy biztonságos, saját ágyad. Mint az állatoknak. Számít-e a többi? Kinyitottam az ágy felett a hatalmas ablakot és a takaró alá kucorodva bámultam a csillagos eget. Pont olyan volt, mint Olaszországban, nyáréjszakákon. Pont olyan volt, mint a telkünkön annakidején, amikor még voltak szüleim. Pont olyan volt, mint a Szadai Alkotótáborban középiskolában. Csodás volt. Gyönyörű és biztonságos és nyugodt. Csak bámultam azokat a csillagokat és a Kishercegen járt az agyam. Hogy azt mondta, hogy a testét nem viheti magával. De nem fájt a kisherceg se. Nem is bosszantott. Egy kicsit nagyon szerelmesnek éreztem magam. De az sem volt baj. Ezt szeretném. Szóval kizárólag ilyen lakást szabad vennem, ahol látom az eget. Másféle nem lesz alkalmas rá, hogy boldoggá tegyen (már, ha az a cél). Vagy legyen egy ilyen terasz, ahol így lehet feküdni. Jó, tudom ez érzelgősre sikerült, de tényleg különleges élmény volt.
Hogy kicsit helyrebillentsem a dolgokat: vettem egy spaklit, egy fogót, egy kiló glettanyagot, egy kisvödör fehér festéket. Szerintem az én gardróbomban van a világ legtöbb tiplije a falban.
