#tompa_m

[versinator]

Omladékon fogékony

Forrásiból gyermekcsoport feljegyeztetett elbírod Haldoklásom tétováznak kacagjuk szoborra Íveit odadná beérni irod

Kimén szomszédomon fohászkodván láthatárra Nászünnep érhetem festész mesterkedést Bérczi kenyérkőnek harmincnégy mindarra

Halas kirí életfán tévedést Pipacsnak ékességed újján küzködve Öltvén bejáró állhatván szépérzést

Örömemre ét kene felszedve Tolongást lepé zenéjén szúrod Bereknek emlékezéssel őseidhez tengődve

[versinator]

Kivánva harasztban

Hozasz lefonta szekérkas borítom Érezünk elszakasztottak magáénak koszorúsan Századokkal kebleinket hate megtanítom

Határába türkös belefáradtam dagályosan Szemez keresztút láttatván vitorlázik Lányáról zajongtak átkával nyilvánosan

Fenyíti bejárunk áhitó dörgölődzik Poharad ápolgatja csermelyt kényszerítés Delelt hangyabolyt avvagy repedezik

Malasztos sugárzol tinálatok szerkesztés Levitte elfeledjék tornácba felszítom Both benyitá elvigyen rémítés

[versinator]

Midőn lovagolna.

Elkészült csakugyan a nyél, ifjú halász lett veletek! Arcád megérinti: földdé vált zuhatag szilaj sereg: különb liljomot apróbbakból készíteni lehet.

Most tudod, megfosztotta fél megegyezett s müveltség kellemével estvelén delejszerű álomba mélyed. Ifju nefelejcsek mosolyghat elszunyadsz.

A korona. Sujt ... pusztulás fog esni könyhullatásom. Sok gombolyag fogy széna és ottan megfúvat. Sohajtva magához kéreté a búzaszár hadd ássa forintokért.

Köteteket cserélt, gyalult sittimfa; azok neked s elbeszélte álmodásinál. Szeress minket szemcsábitó kellemétül? Dalolj sötétben hagyja, keserves tiz hű.

Most jobban alig tetszik: nyíl jára hajdan pénzi, széna, holta gyarlóság vala legsovárabb: keblébül hogy eljőjön a többi őr, utálod a tudás szűrünk.

Itt látott szemem előtt járván. Igaz amint többen gyülének. Idő tördelt futásnak létesíteni. Kár! Nohát, templomot épitnünk hogy szerencsét hoz.

Reményt, annyifelé hányódik, érzékeny. Vész előtt letett esküvéssel, fénye: fáj is vette ... vádló lelkiösmeret, meggyógyulnék ... távolítsd el hát haszontalan.

Dolog ...! körültök virradjanak jóra ... engedelmet ruhádban; gagyogni kezdő szócska hangzott a nemzeté: szentelj s ujra régi vér; szakadjunk titkon.

Történt az álmos volt rájok könnyetek? Hanem menjünk ki akkép sáfárkodjál vele s festi drága dudva nőjön fehére! Barátim ebbe már sokat.

[versinator]

Eprét jánoska Tündérrege balsorsról Rántják vártető

[versinator]

Hajolván koporsómban

Fölnevelt zsákba foszlányit förödve Raknád üszkön előhoz állottál Tanúját irjunk kormánytalan kiküldve

Fohászkodván kísérői halottruhát ástál Kilátok szeretőnek iszta önítélet Folyásával lekopott megszorítására áldoztál

Legelészik megtörölje diadalkaput előitélet Birtokba tiszteletem rablóra csüggve Tücske homokjával elvitorlázott viselet

Hőséget lezeng nyársat csevegve Széthömpölyögve zongorász elúszott öltözködve Irod egyengetni sáskát pöfögve

[versinator]

Repedezik,.

Gyámola körűlfolyván a vadviola, el őt is ember szól vén kolopot!? Hideg vagyok idegen s ajkán csörszárka felmaradt. Szepesvárban mind oly idegennek.

Érzem hű tisztelődnek ajkain: van gyermeke jólét napja; olcsó, szúr asztalán! Tudd, nyakad: apja arca halavány arcu szolga kérdezi hulljanak.

!... és mosollyal ... hit ... kurta is mindjárt szárnyra kerekedne ... kedélyökön a kémény szűk harmatcsepp is evett még némán ül astélyt emel, vérgyilkos,.

Dologban valami ugy kikapja tőle jobbra ... ‘sebed vérzik ... ölelj merűlve kúttal, nyitott szemmel istent kiált fejére; néhol a noé galambja: nyelvét:.

Bizalomnak karjain pihenhet! Azt mondták, magát mutatni járok ... elmulva annyi szőke testéófehér a háztól barna leplet, kukta: uram a sivár.

Rongyok ... fájdalom már azzal is lehet annak előtte járatlan már énvelem! Szálas termetű fehér kastély, emlékiben, holdsugárt: eredj el elbeszél.

Nekem van kritikus dulta a borongó felleg borong ... arcunkra pillantást levélkéi bár hű leány felébredt, álljon: rakának összerugdosta, csodás lény.

Akarhat előd kancsó felett átvonuló daru holtig. Magányos vérében fetrengő szavadat, szégyee vérezze jobban alákonyúla, lakzi! Kinéztem minden feledve.

Nálad mi útjában hallott legottan három társától bucsúzva: elkábultan ölembe végdühvel nagy csőcselékhada, kéri gyors szökéssel.

[versinator]

Háromból küzdvén Bíra rendeltetése Felfakadt kürtbe

[versinator]

Boltos árult.

Életem ...! annyi szép sudar s nevelt, mindenütt dicsőséged észrevétlenűl, porba’ fekszel! Néha legalább a távolba rablót egyre ritkul, kenyérnek szülő.

Honom túllakásig élve sírban, eltemettek annyin visszajöttek kitudták a romra pántlikát veszen majd elvirult az elvénült falat se szédűl.

Tűzrakás körűl pillangók és örömben bánatot nyujt a parkákkal játszhatik! Zúgjanak ránk, kaland után mint madárt, tündérlányok mátkakoszorú, tompa csákány..

Megfogyott az ajtón nesztelen halad! ‘ha nádasban valami ...? átok rá csüggedve borzadást lehel, bércen? Eressz ingerült és szava, alacsony bokor.

Rozmarin, tudják a gaz, hányták fiáér ... szeretlek ... megfutván fájó bucsú. Szécsi mária ...! esthajnal fény! Kutba dobtad balga vagy üsd tűkörén.

Most kezdjük szeretni! Minek vinnél oda. Megjönnek majd felköltelek! Fogadásból mint csermelyár a kántor nyakán, szerelemmel simul csendes éjben..

Meghozta gyümölcsét zöld fenyvesek siralmas évek mulva várj semmit oh atyánk valál ...! annál: nagyapját rozmarinból fűzött koszorú árnyazta, illata,.

Szemébe nézve jól ösmerünk felmagasztalva tértem kedvén órjások müvét ócsárolni kezdte fennen vérbosszu szavával tudva szíttam édes jel,.

Viharral, ezerjófűvet szedtem én orcám oly boldog nép e száraz felé most kietlenné változott? Szolgálj! Elménk kegyelmét tőled: borúl kertem rózsafái elszakadott.

Ága, feleségűl nékem alakod...’ s.