Ülünk hárman a Négycsöcsűben; Pacal, Trafikos meg én. Kora délelőtt van, még józan és punnyad a város, de a reggeli koffeinosztás már lecsengett. Az irodisták már beértek a munkahelyükre, a fizikaiak még nem jöttek ki az első kortyra. Csak az éjszakai műszak hörpöl. Amíg Trafikos kimegy kábelt fektetni, elmesélem miért hívjuk Trafikosnak.
Akkoriban egy ezeréves Simson Swalbe, a Milleneum Goat boldog tulajdonosa volt. Leszállt a - közelebbről meg nem nevezett - trafik előtt a kék kecskéről, s úgy, ahogy van, sisakot le sem véve bement megvenni a spangli-adagját. Nem telik el fél perc és rohan ki mint az őrült, nyomában a nemzeti dohánybolt walkür stílusú eladólányával, aki egy redőnyhúzót lengetve kergeti, mind a 100 kilójával. A csaj aszitte azért van rajta a sisak, mert ki akarja rabolni a bótot.
Meg sem áll a kék kecskénél, hogy beindítsa és elszáguldjon vele, fut amerre lát, nyomában mint a walkűrök lovaglása repeszt a csaj. Mit mondjak, Usain Bolt kezet csókolt volna nekik, akkora sprintet repesztettek egymás mögött, az ecseri templomtól a köztiszta megállóig. Talán a Határ útig tart a fogócska, de pont a megállóban állt vinnyogó ajtókkal egy hannoveri tuja. Trafikos már nem érte volna el, de két norvég cserediák - látván, hogy egy üldözöttnek kell segíteni - visszatartotta az ajtót. Már éppen hátra akartam menni a váltóvassal, mert az mégsem lehet, hogy ilyen sokáig ácsorogjak a villamossal egy helyen, de Trafikos végre felkapaszkodott, hálát rebegett segítőinek és a gyorsuló villamosból lihegve integetett üldözőjének. Aztán szolgálatba helyezte magát, felvette a karszalagot és 'jegyeket bérleteket ellenőrzésre kérem felmutatni!' csatakiáltással gyorsan megbüntette az ajtót visszatartó csirkefogókat. Mert hogy akkoriban BKV jegyellenőrként tengette mindennapjait.
Miután valaki - egy általam teljesen ismeretlen személy - elterjesztette a sztorit a haveri körben, levakarhatatlanul rajta maradt a Trafikos név.
Közjáték vége.
Pacallal beszélgetünk az asztalnál, míg a Trafikos trónol… Hatalmas ordítás, kivágódik a hímtojalett ajtaja és egy rémült ember rohan ki, majd a szökési sebességet elérve elhagyja a Négycsöcsű nevezetű ittasellátó egységet.
Kisvártatva kijön trafikos, vizes kezét a zsebkendőjébe törölgetve az asztalunkhoz ül és felháborodva kezdi:
- B+, az emberek ostobák! Láthatja a majom, hogy piros az ajtón a jel, tehát nem üres, de bekopog… Kiszólok, hogy "foglalt”, de ez a barom csak nyomkodja a kilincset, meg rángassa az ajtót! Hát láttatok már ilyet? Ha nincs letolva a gatyóm, hát kipofozom az életből! - legyint, körbenéz, majd kiált Csókszájnak - Egy kör vodkát erre a nagy hogyishíjjákra! - majd rám néz, mintegy tőlem várva a választ az életre, a világmindenségre, meg mindenre.
Nem hagyom hát megválaszolatlanul a dolgot:
- Ja! Utálom én is, amikor elmélyült IWIW-ezés közben megzavarnak…
