OrfűMad féltáv
Végre egy hazai verseny, gyönyörű környezetben. Orfűt imádom, így ez a verseny csak jó lehet. Pláne, hogy egy családi váltó is összeállt és így anyukámmal közösen rajtolhatok majd a vízből!
Mariannal érkeztünk a helyszínre, ahol rögtön összefutottunk a nemes Nimfaszkorpration csapatával: Gergő és Fefe az erő műhelye tagjai, csapatban teljesítik a fél ironmant. Nagy verseny lesz, hogy ki fog nyerni. Ők váltóban, vagy én egyedül?! Nemsokkal később anyuék is befutottak így összeállt a másik csapat is, ahol anya úszik, Viktor teker, Mariann meg fut. Igaz, ők csak a sprint távot teljesítik, de az is nagy kaland lesz!
Hosszas várakozás és izgulás után végre elkezdődött a vízbe csekkolás, irány a rajtzóna! Olyan jó volt látni, hogy anya úgy izgul, mint egy kisgyerek :) aztán együtt megindultunk a víz felé. Óvatosan bemásztunk, utolsó jó tanácsok, technikai megbeszélés, majd felvettük a helyünket a két rajtbója közt. Sok sikert pacsi anyának és a többieknek is, majd kürtszóra elindult a verseny!
Hihetetlen, hogy az 58 éves anyukám itt van mellettem a vízbe és ő is nyomja a sok versenyzővel együtt! Büszke vagyok rá nagyon! Balaton átúszás az idei cél neki, simán meg lesz! Az is majd jó móka lesz!
Az úszás elejét nagyon meghúztam, talán kicsit túlságosan is... nem éreztem jól magam... a neoprénben úszás valahogy nem a kedvencem. Andrissal végig egymás mellett haladtunk, minden légvételnél láttam, hogy épp hol jár. Az első körben még nagy volt a tolongás, láttam hogy szegény Andris lábára nagyon ráúszik valaki és nyomja le a lábát, így oda oldalaztam és kis jégkorongos csípő, meg váll mozdulatokkal kicsit arrébb tettem... Andris lábvize nekem jár, hess innen :) második körre én álltam előre, ott már végre kezdtem felvenni a fonalat és egyre jobban éreztem magam, így sikerült Andris előtt kimászni a vízből 40 perc 11 másodperc után. Elég gyenge idő, dehát idén az első... neoprén... van ez így. Futás a depó, öltözés indul.
Triatlonos nadrágban úsztam, így azt nem kellett cserélni, csak a felső részét és rá a bicajos mezt húztam fel. Illetve zokni, cipő és irány tekerni. Anyát láttam, hogy még előttem kiért a vízből (neki csak egy kört kellett) gondoltam milyen jó lenne, ha Viktort utolérném cangán. Így elég szép tempóval álltam neki tekerni. Rögtön a Gonosz Manóval kezdtünk Orfűről Abaliget felé egy elég komoly hegyet kell megmászni, mely nem véletlen kapta a nevét. Szerencsére hamar felértem, majd irány lefelé aztán Abaligetnél jobbra Húsztót felé. Nyomtam neki szépen, de azért vigyáztam, elvégre még sok van vissza. Kishajmás majd Magyarhertelend de Viktor még mindig sehol... lassan vége a körnek. Jó tempót megy ez a gyerek, hogy így nem érem utol. Már kezdtem azt hinni, hogy nem lesz meg, mikor az Orfű gát előtt a legvégén megpillantottam! Akkor épp 60-al suhantam lefelé a leejtőn, majd ezt a lendületet kihasználva nyél gázon elpörgettem és megelőztem bátyuskámat :) pont jött egy busz, ami elé én ki tudtam vágni, szegénynek meg le kellett lassítani, és csak a busz mögé fért be. Nagyon komoly kört ment, ebben az első körben volt csak jobb időm, mint neki. Hisz innentől kicsit visszavettem a sebességből, mert még 2 kör, azaz 2 Gonosz Manó még vissza volt.
Erőmet beosztva picit lassabban, de simán letudtam ezt a két kört. Ettem ittam kedvemre, a frissítő állomásokon nagyon segítőkészek voltak, bőségesen volt minden. Majd 3 óra 4 perces tekerés után érkeztem a depóba.
Mariann már végzett a futással mire ide értem, jól meghúzta a családi váltó végét. Én is áthúztam a cipőmet aztán irány megkerülni a tavat 3x.
A pálya érdekesen volt kijelölve, mert nem a sétányon kellett futni ami sík, hanem hátra vittek minket a faluba, ami igencsak dimbes-dombos. Így egy jó szintes futópályát sikerült kijelölni, de végülis élvezhető volt. Egyetlen szakasz volt, ami nem tetszett. Egy erdőn kellett átfutni, ahol az esőzés miatt hatalmas sár volt és iszonyat dagonya és csúszkálás közepette lehetett csak átverekedni rajta. Szerencsére nem volt hosszú szakasz csak 100-150m, de arra pont elég volt, hogy agyig sáros legyek.
Futáson minden remek volt. Semmim se fájt frissítés is tökéletes oldottam meg, volt erőm végig, sőt az utolsó kör második felét még jól meg is húztam. Sikerült 5 perc körüli utolsó kilométereket futnom. 1:56-os félmaratonnal zártam és így összességében 5 óra 48 perc 27 másodperc alatt teljesítettem az orfűi fél ironmant. És megvertem a Gergő-Fefe duót :) akik jövőre tuti összeszedik magukat és igen komoly ellenfelek lesznek! Nagyon jó kis verseny volt, élveztem minden percét! :)