A 2018-as év végén kezdtem meg polgárőri szolgálatomat, s ahogy az tavaly talán már hagyománnyá vált, az idei év januárjának első péntek estéje is a polgárőri szolgálatban telt.
Verebes Istvánné - vagyis Kati mama -parancsnok asszony eligazítása után elindult az esti szolgálat. Kiemelt figyelmet szenteltünk a hóesésben a Dera utca környékére. A város végi buszfordulóban sajnálatosan újfent a szomszéd településről érkező "drogfogyasztókat" találtunk. A lassú víz partot mos elve alapján előbb figyelemfelhívó jelleggel körbesétáltuk őket többször, majd beszélgetésbe próbáltunk elegyedni velük... Reménytelen kísérlet volt, ami után hirtelen távoztak. Végigjártuk a játszótereket, közintézményeik környékét és az állomást. Köszönhetően a nemrégiben meghozott helyi rendeletnek - mely este 10 óra után zárvatartást írt elő a meleg konyhával nem rendelkező árusítóhelyeknek - itt csak buszra és taxira várakozókon kívül mást nem találtunk. Pár héttel ezelőtt még italozók és bandázók vették birtokba ilyenkor az állomást, mára azonban nyomukat sem találni! Este 11 óra körül pusztán azzal a kisfiúval találkoztunk, aki egyedül sétált, s kérdésünkre, hogy merte tart ilyenkor, illedelmesen azt válaszolta: a nagymamától haza. Fontos dolog a gyermekek önállóságra nevelése, a korlátait finoman feszegető majdnem kamaszfiú apjaként ezt a mindennapjaimból tudom... De azért a távolból a természetes aggódással figyeltük, hogy a fiú hazaérjen. Nem sokkal később a piactéren találtunk egy jó állapotú kerékpárt a bicikli tárolóba állítva, de nem kikötve. A csomagtartóra akasztva találtuk a bicikli zárat. Ma reggel visszamentem, havasan de ott volt a kerékpár. Miután a kedves lottós hölgy is megerősítette,hogy nem tudja ki a gazdája betoltam a piac térnél lévő SzSzK épületébe... Remélhetőleg a gazdája - ha olvassa ezen sorokat - érte megy majd. Késő éjszaka gyönyörű hóesésben fejeztük be a járőrözést.
