Vasúttörténeti Park
Annyira el vagyok maradva a fotóim feldolgozásával, hogy most jutottam csak el a június 20-iki képekig, amikor is @odn5t9rhpxr7 társaságában megnéztem a Vasúttörténeti Parkot.
A mozdonyfordító körül gyülekező mozdonyok.
Vannak belső kisvonat járatok is, nagyon cuki.
Kapu kapu hátán.
Na, ez volt a Hargita motorvonat. A MÁV rendelt meg 1944-ben három négyrészes dízel motorvonatot a Ganztól, de a vonatok gépi berendezései nem készültek el. A motor nélküli kocsikat Ausztriába hurcolták, onnan csak a háború után tértek haza, aztán az ötvenes évektől kettőt utasforgalomba állítottak, egyet pedig elvittek kormányzati vonatnak. 1951-ben állt forgalomba, végleg csak 1990-ben törölték őket az állományból. (120 km/h végsebesség, 70,5 méter hossz, 53,2 t tömeg)
A 43-as pályaszámú előfutó motorkocsi. A korábbi állami és pártvezetés céljaira tartották fenn. 1968-ban gyártották a Hargita szerelvény pótlására. 120 km/h sebességre volt képes. Úgy ment a szerelvény, hogy az előfutó járművet annak elhaladása után meghatározott idővel követte a motorvonat. Ez időközben a vasúti pályatestre semmilyen jármű nem léphetett és a közút irányába a sorompókat zárva kellett tartani. A kifejezetten dekoratív jármű ma is üzemképes, megrendelésre igénybe vehető.
Személyes kedvencem az Árpád motorvonat (gyorsmotorkocsi). A Ganz építette 1935-ben, akkor gyorssínautóbusznak hívták az ilyet. A Ganz ezt megrendelés nélkül, a saját kockázatára fejlesztette ki, az Árpádnak volt egy Előd nevű társa is. A MÁV mind a két járművet átvette és 1940-ig még öt Árpád gyorsmotorkocsit állított forgalomba. A Budapest-Bécs távon rekord idő, 2 óra 57 perc alatt közlekedett. Ez a példány, a 23-as pályaszámú volt a “Tas”. 1958-ban már csak ez az egy példány közlekedett, a GySEV-hez pakolták át, majd 1987-ben a MÁV Szolnoki Járműjavító Üzem felújította. A felújított kocsi az egész sorozatra emlékezve az “Árpád” nevet kapta. (72 ülőhely, 110 km/h, üzemképes tömeg: 34,5 t, teljes hossz: 22,4 méter.)
A hóekék egyik legviccesebb kinézetű példánya.
