Kopogok az ajtódon, de válasz nem jön,
A lépcsődre csendben, nyugodtan ülök.
Virrasztok veled akkor is ha nem látsz,
Lelkem gyújtja meg a mécsesnek lángját.
Lehet, hogy nem hallasz, lehet, hogy nem érzel,
De mégis itt vagyok, figyellek, őrizlek.
Nem hagyom, hogy bántson bárki is mégegyszer,
Én addig leszek itt, amíg el nem küldesz.
Néha bekopogok, néha csak csengetek
Ahogy te mondtad, gyengéden, szelíden.
Virrasztok veled akkor is ha nem látsz,
Remélve, hogy egyszer majd engem is meglátsz.










