Nehéz időszakokban megfigyeltem magamon, hogy igyekszek olyan dolgokhoz visszanyúlni, amelyek régen megnyugvást és biztonságot adtak. Lehet ez valamilyen hobbi amit régen csinált az ember, vagy egy gyerekkori videójáték, sport, mint a kosárlabda, sőt még emberek is.
Nehéz ilyenkor megállni, hogy engedjünk a múlt csábításának, leginkább ami az embereket illeti, hiszen nem véletlenül alakultak úgy a dolgok ahogy. Persze van amikor te vagy a hibás, és még lehet nem túl késő helyre hozni, de ez ritka.
Ez szerintem a kétségbeesés egy formája, egyfajta védelmi mechanizmus a stresszel szemben, vagy csak egyszerű önmarcangolás álruhában.
Így vagy úgy, de fontos körültekintőnek lenni, felismerni ezeket a jelzéseket, és a probléma gyökerét kiiktatva tovább lépni, bármennyire is nehéznek tűnik.