Dec 16, 2025
és szinkronosan:
Szólítalak,
botladozva, ahogy a szó szokott,
amikor a magány már helyet kér a szívben.
Dadog a kezem: szai, szai —
mintha a vágy is gyerek volna bennem,
ki fél, hogy elrontja a becézést.
Ketten lennénk —
nem a test ledobott árnyai,
hanem két félrecsúszott ember,
akik egymás hibáiban keresnek menedéket.
Írtam, mert szeretlek,
s mert amit mondanék, darabokra hull szájpadlásomon.
A szó nekem mindig sötét erdő,
melyben botladozva keresem a helyed.
Ketten…
de az ágy nem a testek csörtéjét kívánja,
hanem azt, hogy valaki végre elhiggye rólam:
lakhatnék is valahol,
nem csak elveszni tudok.
Hol van az otthon?
Talán benned.
Talán sehol.
Talán csak annyi marad,
hogy visszakérdezek halkan:
ha megérkeznél hozzám,
én is megérkeznék-e magamhoz?
