There is probably no industrialized country with a lower percentage of women doctors than the US today: England has 24 percent; Russia has 75 percent; the US has only seven percent. And while midwifery— female midwifery — is still a thriving occupation in Scandinavia, the United Kingdom, the Netherlands, etc., it has been virtually outlawed here since the early twentieth century. By the turn of the century, medicine here was closed to all but a tiny minority of necessarily tough and well-heeled women.
Barbara Ehrenreich, Deirdre English | Witches, Midwives, and Nurses: A History of Women Healers
This book was published was in 1973. Updated 40 years later:
"One-third (37.1%) of the active physician workforce in the United States was female. Percentages of females in the 48 top specialties ranged from a high of 65.0% in pediatrics to a low of 5.9% in orthopedic surgery."
Going from 7% to 37% is a significant gain. But it comes after a millennium of context which is in the book, from the ruthless slaughtering of witch healers to the methodical exclusion of women from higher education (all while learning from their resources with no credit). Trips me to think about what our presence would be like in health today had there not been such targeted femicide
Some good news though, the AAMC found: "Similar to faculty composition, most active physicians were White (56.2%) and male (64.1%). However, among the youngest cohort of active physicians (34 years of age and younger), women outnumbered men in most racial and ethnic groups."
Budapestre gyakran hajlamosak vagyunk úgy gondolni, mintha a szabadság utolsó szigete lenne ebben az önmagába zárkózó, egyre ritkuló levegőjű országban. Konkol Máté rövidfilmje már rögtön a címével jelzi, az efféle szigetek illúziók, az általános közállapotoktól független buborékok pedig csak látszólag létezhetnek. Laza és életvidám huszonéves főszereplője látszólag teljesen szabadon lubickol a fővárosi közegben. Egy angol fiatalembert kalauzol a belvárosban és önironikusan vall arról, Budapest pontosan olyan, mint egy régi pizsama. Koszos és ronda, de nagyon kényelmes. A Parlamentnél azért persze szimbolikusan köp egyet, de az ikonikus helyeken hangosan szól a zene, csúsznak a felesek és önfeledten lehet táncolni.
A két fiú bele is veti magát az éjszakába, és az is egyre nyilvánvalóbb, kölcsönösen vonzódnak egymáshoz. Adam lép is, de a magyar srác elhárítja a közeledését azzal, hogy sajnálja, de nem teheti. A jelenetek alatt folyamatosan lüktet a zene, a szereplőket vagány rajzok kontúrozzák, és mindenki oldott, szóval látszólag bárki jól érezheti magát és önmaga lehet ebben a városban. Csak épp van, amivel szembe kell nézni és van, amit mégsem lehet. A Budapest, zárt város szerencsére nem megy bele abba a komplex kérdésbe, hogy pontosan miért nem. Csak bemutat egy karaktert és felvázol egy helyzetet, a válaszokat pedig nagyon bölcsen ránk bízza.
FILMVILÁG 2021. júniusi szám
Konkol Máté Budapest zárt város című filmje nagyon erős életérzést és hangulatot hagy az emberben a mai fiatalok felszabadult, mégis szorongásokkal teli életéről. Az egész filmet meghatározza és egyben a legnagyobb ütőlapja is Katona Péter Dániel természetes, őszinte és életteli alakítása, az életvidám, laza, de bizonytalan és kétségekkel teli karaktert rá szabták. Bár nem szeretem az ilyen párhuzamokat, hiszem, hogy a magyar Timothée Chalemet-t köszönthetjük benne, bár még gyakorolnia kellene az angolt, nem mindig érteni minden szavát a filmben. A film egy szubjektív idegenvezetéssel indul, amiben Péter bemutatja újdonsült angol barátjának, Adamnek Budapestet: a várost végig a negatívumokon keresztül rakja össze: az érdekli, ami csak volt, de már nincs, legyen az a Gólya vagy a Tudományos Akadémia, végül saját szülőháza helyén is csak egy mély gödör tátong. A nosztalgia és a hiányérzet melankóliáját a film kedves humorral keveri. Ezután Péter levezeti Adamet egy szórakozóhelyre, jön a buli, pia, koncert, tánc, haverok, szemezések, bolondozások és pletykák arról, ki kivel feküdt le – majd végül a keserű tanulság: mindenki csak kényszeresen dugni akar, senki nem akar elköteleződni egy kapcsolatban. Az este folyamán Adam belehabarodik Péterbe, de miután ügyetlenül megcsókolja, a magyar fiú ellöki, “sorry, no, I can’t” és végül Péter egy nőt visz haza, aki bár ott alszik az ágyában, nem történik köztük semmi. A kedves coming-of-age történet mögött nincs megrázó tanulság, de meggyőző bepillantást nyerünk a mai huszonévesek lelki- és éjszakai világába. Bár sok szó esik a szexről, egy félresikerült csókon és néhány vágyakozó pillantáson kívül a film naivan kamaszos ártatlanságán nem esik csorba.
Egy magyar srác egy angol fiút vezet végig a pesti éjszakában, persze még a Covid előtti időkben, amikor a város tele volt izgalommal és élettel, és közben szövődik köztük valami. Hány ilyen történt itt azokban az időkben, amikor angol fiatalok lepték el a Király utcát és a hosteleket, és péntek esténként lépni sem lehetett a romkocsmák környékén? (Vajon visszatér ez valaha? Vagy mind csak emlék marad?) Nemhogy ciki volt akkor kelet-európainak lenni, de semmi nem volt menőbb, mert a mi világunk még a maga keszekuszaságában, lepukkantságában is szexi volt. És persze azért is ez a benyomása az embernek, mert a film főszereplője, Katona Péter Dániel született mozisztár: olyan, mint Ben Whishaw (az egyik kedvenc színészem) csak picit szabályosabb, vonzóbb változatban. És a kamerát is annyira érzi, hogy már csak miatta is taps jár Konkol Máté rendezőnek, meg persze az egész generációs életérzésért.
Könyves Magazin
https://konyvesmagazin.hu/nagy/friss_hus.html
A Friss Hús évek óta nagy hangsúlyt fektet az LMBTQ témájú alkotások bemutatására, a mostani Queer Dreams szekcióban pedig többek között Konkol Máté coming-of-age műfajú kisfilmjét láthatjuk. A cselekménynek ugyan része a homoszexualitás megélése (vagy nem megélése), de ennél egy sokkal általánosabb, generációs életérzést hordoz magában. A történet egy politikai felhangtól nem éppen mentes budapesti idegenvezetéssel kezdődik, majd a belvárosi éjszaka egy ikonikus helyén folytatódik. Az egyik pillanatban még boldogan táncolnak az Anna and the Barbies If you don't fit in, you know you never will című számára, majd ezt az önfeledt szórakozást hamar képes felváltani a részegen merengős út- és boldogságkeresés fájdalma és a fiatalok jövőkép-hiányának kritikája. A filmben megjelenő három fiatalt Katona Péter Dániel, Bíró Dominika Panna színészhallgatók és az angol Adam Wadsworth játsszák.
Fiatalok törnek ki a hermetikusan elzárt rendszerükből az utolsó három ismertetett filmben. Konkol Máté rendezése, a Budapest, zárt város című alkotásban a coming-of-age darabok klasszikus szituációját látjuk, a főhős számára az identitásának felvállalása okoz nehézséget. Formailag ismét csak egy izgalmas koncepcióval találkozunk: kezdetben fényképperspektívából ismerjük meg a környezetet és a szereplőket is. Ez egyrészt remekül helyezi képbe a nézőt, megalapozza a hangulatot, másrészt pedig azt is jól szimbolizálja, hogy a főhős miképp reked kívül saját életén, hogy válik idegenné maga számára is. A cím is több értelmezési lehetőséget kínál. A zártság egyszerre utal arra a buborékra, melyet a főhős maga köré von, másrészt pedig magára a városra, annak helyszíneire. Ennek következménye ugyanis az is, hogy egy idő után nincs hova futni a szembesülés elől. A főhős talán ebben az esetben a legpasszívabb, az események itt szó szerint megtörténnek, a fiút a környezete dobálja ide-oda. Klasszikus ütközési pont nincs is tehát ebben a filmben, hiszen az egyik oldalról nem fogalmazódik meg egyértelmű álláspont. A konfliktus sokkal inkább a szereplőn belül zajlik, hogy ismét a zártság kerüljön előtérbe.
Simán elfért volna a versenyprogramban is Konkol Máté a fesztivál Queer Dreams szekciójában bemutatott coming-of-age rövidfilmje, mely a pre-covid fővárosban játszódó identitáskrízist helyezi a középpontba egy külföldi cserediák és az ő helyi mentora kapcsolatán keresztül.
A főszerepet játszó Katona Péter Dániel az idei fesztivál legizgalmasabb színészi felfedezettje: elképesztő jelenléte van a vásznon, és amellett, hogy jól áll neki a kamera, kifinomult alakítással formálja meg Pétert, aki elbizonytalanodik saját nemi identitásában, miután egyre közelebb kerülnek egymáshoz Adammel (Adam Wadsworth), akit végigvezet a fővárosi fiatal értelmiség fontos találkozóhelyein és a főbb nevezetességeken. A szépen fényképezett, animált effektekkel színesített Budapest, zárt város igazi közérzetfilm, némi mediterrán hangulattal megtámogatva. Emellett a személyes drámát is érzékletesen és átélhetően jelenik meg, hála a két főszereplő remek teljesítményének és Papp Tamás gyönyörűen komponált képeinek.
A Budapest, zárt város (13 perc) két fiatalja, a magyar Péter (Katona Péter Dániel) és az angol Adam (Adam Wadsworth) a magyar főváros utcáit járja, ahol előbbi egy személyes hangvételű, de politikától sem mentes idegenvezetést tart. Útjuk a pesti éjszakába, az azóta költözésre kényszerült Nagydiófa utcai Beat on the Brat underground klubba vezet, ahol talán végre közelebb kerülhetnek egymáshoz. Az inspirációként szolgáló életesemények megfilmesítése évek óta foglalkoztatta Konkol Máté forgatókönyvíró-rendezőt, amit először nagyjátékfilmként írt meg, majd, amikor azt nem támogatták, úgy döntött a stábbal, hogy megpróbálják egy rövid történetben felvillantani a forgatókönyv főbb témáit. A mozifilm is egy generációs csalódástörténet lett volna, amiből végül egy – szintén átpolitizált – coming-of-age rövidfilm született, amit 2019 második felében forgattak. Máté vágóként, forgatókönyvíróként és rendezőként több produkciót is jegyez állandó alkotótársával, Papp Tamás operatőrrel. A Rebák Tamás animációival gazdagított képsorok egyedi hangulatot kölcsönöznek kisfilmjének. Adam Wadsworth színész megtalálását szerencsés meglepetésnek tartja, egy videóhívás során döntötte el, hogy őt szeretné a filmjébe, és csak a forgatás előtt egy nappal találkoztak személyesen.
