"Amikor a bunkerben számolod vissza a másodperceket és reméled, hogy nem az utolsókat."
/sme.sk-n megjelent cikk, deepl fordítás & átnézés, Tom Cooper fater hivatkozása nyomán/
Marcel Rebro * 2026/02/12
„Kivi, Pirát. Egy perc a becsapódásig” – hallatszik a rádióból. Janka szorosabban hozzám bújik, én pedig elkezdem magamban visszaszámolni a másodperceket. Szilárdan hiszem, remélem, hogy ezek nem az életünk utolsó másodpercei. Három KAB sikló bomba repül felénk.
...59, 58 ... két méterrel a föld alatt vagyunk. Egy bunkerben, valahol Konsztantyinovka közelében. Hajnali három óra van, és próbálunk pihenni. Pihenni, nem aludni. A nullán nem alszunk, csak pihenünk, ha van rá lehetőség. Rövid, szakadozott szundikálás, széken, priccsen. Mindig teljesen felöltözve....
...41, 40
... nehéz napunk volt. Reggel viszonylag nyugodt volt, de aztán az oroszok elkezdték támadni („szturmovať”) a pozíciónkat. Két BMP-2 páncélozott gyalogsági jármű és 3 motorkerékpár. Két pozíciónk van, mindegyikben négy ember kézifegyverekkel. A 30 mm-es automata golyószóróval felszerelt páncélozott járművek ellen esélyünk sem lenne.
De vannak drónjaink. FPV drónok, amelyek képesek hordozni az RPG-7 páncéltörő gránátot, és a BMP-2 páncélja esélytelen ellene. És természetesen repesz- és gyújtógránátok is a puha célpontok, a gyalogosok ellen. Fokozatosan sikerül mozgásképtelenné tenni mindkét páncélos járművet és a motorokat, majd megsemmisíteni az élő erőt. A mai délután eredménye 23:0.
…30, 29 … körülbelül 10 perccel ezelőtt a rádióban hallatszott: „SU-34 van a szektorban, várjuk a KAB-okat”. A többcélú bombázó a leggyakoribb hordozója a siklóbombáknak. Általában 2-4 darab 500 kg súlyú bombát szállít. Ezeket 8-12 kilométeres magasságból dobja le. Ezen a magasságon már a legtöbb légvédelmi rendszer hatótávolságán kívül repül. A bomba ledobása után kinyitja szárnyait és vitorlázik a cél felé. Körülbelül 10 kilométeres magasságból 40-70 kilométert tud repülni. A repülés néhány percig tart – általában három-öt percig.
A legnehezebb, általánosan használt KAB másfél tonnát nyom. Ebből körülbelül egy tonna robbanóanyag. Képes elpusztítani teljes panelházakat. Igen, panelházakat. Mert ez a tipikus célpontja. Az oroszok főleg városok ellen használják a siklóbombákat. Bár irányítottak, a pontosságuk nagyon esetleges. Városi célpontok esetében ez azonban nem jelent problémát. Valamit biztosan eltalálnak. A oroszoknak pedig mindegy, hogy az egy lakóház, iskola vagy kórház. Janči barátom januárban szemtanúja volt, ahogy egy KAB becsapódott a szlovák humanitárius központ melletti házba Szlavjanszkban.
„A KAB-ok az első előjelei a orosz »béke« érkezésének” - mondta nekünk »Volt« drónpilóta. "Elérik a falu lőtávolságát, és 4-5 darabot dobnak le. Ezzel a civilek fele elmenekül. Dobnak le még 5-öt, és a falu kiürül. Csak a katonáink maradnak ott, elrejtőzve a pincékben. Megtalálni és eltalálni 3 katonát a pincében, az már nehezebb…"
...22, 21 … egy konkrét pincét KAB-bal eltalálni valóban nehéz. De ha az oroszok biztosak abban, hogy drónpilóták vannak az adott helyen, nem haboznak 10-15 bombát „befektetni”, amelyek ára körülbelül 30 ezer euró darabja. Ez történt a Mahno egységből származó barátainkkal. Amikor az oroszok rábukkantak a Huljajpole melletti állásukra, KAB-okkal bombázták őket. A negyedórás légitámadásban a 9 srác közül senki sem élte túl. Csak négyet sikerült azonosítani.
„Három KAB a ti irányotokba” – hangzott három perccel ezelőtt a rádióban egy nyugodt hang. Mintha az időjárás-előrejelzést közölte volna. A KAB elől nem lehet elbújni, és nincs értelme menekülni. Amikor becsapódik, néhány tíz méteres körzetben még egy földalatti bunker sem segít. Egy 500 kilós bomba becsapódása után a kráter átmérője elérheti a tíz métert is. A halálos lökéshullám hatósugara azonban ennél sokkal nagyobb. Menekülni nincs értelme, mert nem tudhatod, hova fog becsapódni. Ezt még a pilóta sem tudja pontosan, aki biztonságos távolságból dobta le.
…10, 9 … A KAB-ok az oroszok számára „légi tüzérségnek” számítanak. Ahogy 1994-95-ben, majd 1999-2000-ben az orosz tüzérség hónapokig lőtte a csecsen Groznyit, most siklóbombákkal terrorizálják az ukrán városokat. Bakhmut, Toreck, Csasziv Jar, Marjinka, most pedig Pokrovszk és Konsztantyinovka – ezek a „emlékművei” a orosz „béke” terjesztésének.
Eszembe jut, ahogy Larisa önkéntes egyszer leírta nekem az érzéseit, amikor először került tűz alá. „Ugye nem talál el? És ha eltalál, akkor talán csak a lábaim vesznek oda. Vagy az egyik. Az még menne. Könyvelő vagyok, a munkámhoz kellenek a kezeim. És mi van, ha letépi a kezem? A balomat. A jobbal el tudom végezni a munkám. Az még menne… vagy… jobb lenne, ha ma nem találna el”. Pontosan. Ma nem talál el minket. Ma nem.
…4, 3 … egy hatalmas robbanás felrepít minket a faágyon. Az emeleten vagyunk, és a mennyezetről föld hullik a fejünkre. „Közel volt” – suttogja Jana. „Igen, de még egy pillanat." Visszatartom a lélegzetem… a harmadik robbanás kicsit gyengébb. Mély levegőt veszek. Nem vagyok egyedül…
„Kivi, Pirát. Minden rendben? Hova esett?” hallatszik a rádióból. „Kicsit a ... mellett.” válaszol a Pirát pozíciójából. Nálunk senki sem vesződik azzal, hogy felálljon a rádióhoz.
A KAB elől nem lehet elbújni. Nem lehet elmenekülni. Kézi fegyverrel nem lehet lelőni. Az egyetlen, amit tehetünk, hogy felkészülünk, mielőtt ideér. Saját szemünkkel figyeljük az eget. Saját drónjainkkal. Saját operátorainkkal.
Minden Mavic kevesebb orosz drónt jelent a fejünk felett. Kevesebb koordinátát adnak át a bombázóknak. Kevesebb bombát.
Ma három KAB esett le mellénk. Holnap nem biztos, hogy szerencsénk lesz.
Ha azt akarod, hogy többé ne repüljenek felénk, segíts nekünk további szemeket küldeni az égre.
A Szép Házak magazinban (nyomtatott, 2024/1) jelent most meg az egyik munkám. Külső + belsőépítészet a Balaton parton.
A 3D renderek nem mai darabok ugyan és nyilván nem a végső állapotot mutatják de talán több részlettel szolgálhatnak:
Előkevertem még egy-két dolgot hozzá, hogy nosztalgiazzak egy kicsit. Ezt az épületet 2016-ban terveztem és megvallom őszintén nem számitottam rá, hogy ennyire rendezetten megtalálom az egész anyagot. ヽ(；▽；)ノ
megjelent egy új cikkem, hosszabb, személyesebb és politikaibb, mint az eddigiek
(és mivel a facebook profilomat feltörték, majd emiatt letiltottak, és még kb. 1 napot adok a jóságos vállalatnak, hogy visszaadja, mielőtt újrakezdem az ottani életemet) először itt osztom meg:
"Holnapra leforgatjuk az egész világot
Rendezői ars poetica bal szemmel"
Idézeteket tartalmaz Fehér Renátótól, Vida Kamillától, ifjabb Pliniustól, Buka Virágtól, a Bëlgától, Dziga Vertovtól, Tamás Gáspár Miklóstól, Jean-Luc Godard-tól, Lovasi Andrástól, Bagi Zsolttól, Douglas Adamstől, Alejandro Jodorowskytól és József Attilától. (A Macskafogó végül kikerült.)
„Hogyan viszonyuljon a filmhez a baloldal? Mi volt, mi ma, és mi lehet a film politikai relevanciája?” – Felkért szerzőink, Konkol Máté és S
ajánlom a cikk második felében szereplő Simor Kamilla-esszét is, izgalmas párt alkot a két írás.
A „demokrácia” új alapelvei ezek lettek:
– Nincs többé család.
– Mindenki mindenkivel alkothat családot – vagyis: nincs többé család.
– A vallás sértő és erőszakos – de csak a kereszténység.
– A fiú lány, a lány fiú.
– Ha a fiú fiú, az toxikus maszkulinitás.
– Ha a lány lány, az is toxikus maszkulinitás.
– Minden toxikus maszkulinitás.
– Nincs többé nemzet – az is toxikus maszkulinitás (vö.: „Mindig hányingert kaptam, ha a hazaszeretet szót hallottam. Soha nem tudtam mit kezdeni azzal, hogy Németország, és ma sem tudok.” Robert Habeck ma annak a bizonyos „hányingerkeltő” Németországnak az alkancellárja).
– Nincs többé semmilyen kollektív tudat, csak individualizmus van.
– Viszont az individualisták intellektuális mélysége akkora, mint egy köpet.
– Nincs többé semmiféle hierarchia, mindenki mindenkivel egyenlő.
– Nincsenek többé országhatárok, mindenki oda megy, ahová akar, „wir schaffen das!”.
– És tényleg megcsinálták.
– Mindenből egy nagy rakás sz…rt kell csinálni, ha van valamilyen hagyománya, ha érzelmileg kötődnek hozzá az emberek.
– Ezért tönkre kell tenni a sportot is – fiatal férfiak húzzanak női úszódresszt és nyugodtan induljanak el a nők között versenyezni, szüntessük meg az öttusában a lovaglást, helyette röhejes akadálypályákon rohangáltassuk az ettől igazi kreténnek kinéző sportolókat. (A ló toxikus maszkulinitás, még akkor is, ha nő lovagolja, vö.: Bukephalosz– na ugye…)
– A klasszikus zene toxikus maszkulinitás, ráadásul fehér.
– A balett még nem toxikus maszkulinitás (elég röhejes lenne), viszont „elitista és nem eléggé befogadó”. Hát persze! Például a féllábúakat és a 120 kilósokat nem engedik balettozni.
– A klasszikus irodalom fehér, európai és elitista.
– A klasszikus képzőművészet nemkülönben.
– A heteroszexualitás toxikus maszkulinitás és bűn – lásd még a felvilágosodott, modern és befogadó budapesti tüntető örök érvényű szavait: „Kapják be a f…szomat a heteró, f…szszopó, ötcentis farkú g…cik”!
– A modern világ zöld, ezért bezárja az atomerőműveit és újra nyitja a szénerőműveit.
– A modern világ kardot ránt, és nem vásárol energiahordozókat az oroszoktól.
– A modern világ kiátkozza azokat, akik mégis.
– A modern világ előbb azzal fenyegetőzik, hogy nem kell neki a Putyin gáza, aztán azért átkozódik, mert Putyin nem ad gázt.
– A modern világ el akarja venni azoktól a gázt, akik ellenezték a szankciókat és akiknek van, hogy „igazságosan” szétosszák a szankciópárti idióta gazemberek között.
– A modern világ egy rakás sz…r.
Az élet túl rövid ahhoz, hogy újra és újra magam hibáztassam, amiért nem tudsz maradni.
Amiért másnak nem tudok elég helyet szorítani a szívemben, és egy idő után észreveszi, hogy már későre jár és valami kamu kifogással lelép. Hogy aztán visszajöjjön ő is, de maradnia fájó legyen mellettem.
hvg360 A felhők hatása a klímára: napernyő vagy paplan?
Sokkal több múlik a felhőkön, mint gondolnánk – hangsúlyozzák liverpooli és londoni klímatudósok.
Miért olyan nagy a szórás a globális felmelegedést előrejelző különféle modellszámítások között, erre a kérdésre kereste a választ az Environmental Research Letters szakfolyóiratban megjelent kutatás.
A tudósok úgy találták, hogy már rövid távon is komoly különbségek adódnak abból, hogy ki hogyan kalkulálja a felhőzetet. A felhők hatása a klímára a magasságuktól és a vastagságuktól függ: minél magasabban vannak, annál jobban benn tartják – paplanként – a hőt a légkörben, minél vastagabbak, annál jobban visszaverik – napernyőként – a napsugárzást.
A magasan lévő, vékony felhők akadályozzák meg leginkább a hő távozását, az alacsony, vastagok pedig a legjobb hővisszaverők. Mivel utóbbiakból több van, ezért a Földön jelenleg a napernyőhatás dominál, ám a globális felmelegedéssel ez meg fog változni. Csak az a bökkenő, hogy nehéz megjósolni, pontosan milyen mértékben, mivel a felhőzet nagyon gyorsan, akár percek alatt is (át)alakul.
A kutatók szerint mégis az a valószínűbb, hogy hosszú távon a melegedést fogják erősíteni, mivel a hőmérséklet emelkedésével egyrészt a trópusi vidékek felett csökkenni fog a „napernyők” mennyisége, másrészt a magasabban lévő felhők még magasabbra emelkednek, így erősítik a paplaneffektust. Ezért is jelezték az idei legújabb, a felhőzetet már hangsúlyosan figyelembe vevő modellek azt, hogy belátható időn belül akár 5 Celsius-foknál is többel emelkedhet az átlaghőmérséklet. Vagyis egyre kevesebb idő van a szén-dioxid-kvótákon alkudozni.
Mégiscsak kell beszéljünk az Unorthodox-sorozatról (és a könyvről) az annak sok szempontból problematikus, egyúttal igen jellemző narratívája, ami egyben világos leképezése a liberális felfogású modern ember viszonyának a világ még megmaradt tradicionális, vallási közösségeivel kapcsolatban.
