Június óta szemeztem már a hellyel, ami mellett számtalanszor elvonultam a bulinegyed felvonulási területén (a Király utcai templom és a Zeneakadémia között, a Zing után), de csak augusztusban lett belőle intézménylátogatás, és meg kell hagyni, kellemes csalódás volt.
Elsőre nem nagyon tűnt a hely kuckósnak, a szemben lévő Parázshoz képest meg aztán különösen elütött hideg krómos hangulat, de hát mégis csak egy sushi bárral kevert wok étterem, így nem az indiai Goa tartomány, hanem a japán Chiba City volt az igazodási pont.
Kétféle udon tésztát próbáltunk, az elsőt mogyorós szósszal, ami nem csípős és a másikat a sárga currys változatban, ami a menü legcsípősebb étele. A csípősséget jelző három paprikajel ellenére annyira azért nem bombaerős, egy közepes magyar halászlé szintjét üti meg, egy Wang féle szecsuáni kajához képest ez kismiska. A mogyorós szósz és a sárga curry is nagyon finom volt, utóbbi kókusztejes alappal, de ezek nyilván ez nem a japán, hanem inkább a thai konyhára emlékeztetettek. Ami ezekben egészen fantasztikus számomra, az az udon tészta állaga, ami kétszer-háromszor olyan vastag, mint a spagetti és van egy kicsit gumis állaga. A tészta 1500-2000 ft körül van, választott hústól függően (értéksorrendben csirke, tofu, marha, kacsa, rák; igen a tofu drágább, mint a csirke).
Finom volt a reteksaláta is, fekete szezámmal megszórt elénk zöld azukibab, hónapos retek és nyomokban a sárga savanyított retek (takuan) és egy szójaszószos és wasabis, enyhén alkoholosnak tűnő szósszal meglocsolva, de nem nevezném egy kihagyhatatlan salátának, nekem jól jött a csípős kaja elé egy kis semleges étel.
Ellenben a két leves, a kókuszos mangóleves és a ház ramene egészen ízletes volt és ajánlom mindenkinek. A mangóleves (700 körül), hideg és édes, leginkább egy tápióka gyönggyel feldúsított mangó lassira hasonlított egy menta levéllel a tetején (,ami meg kell hagyni, nagyon illett az ízvilágba), de ez valóban inkább a desszert kategória.
A ház ramene (kis adag 890 ft) -- amit elfelejtettem lefotózni, így a hely oldaláról loptam ide egy képet róla -- nekem nagyon bejött. A ramen japán típusú, kicsit zavaros alaplé, a tészta búzatészta, ezen felül algalapocskák, fél főtt tojás és szójabab csíra és valami annyira finom és omlós marhahús, hogy tényleg felsírtam. Az alaplé elég erőteljes, nem a vízízű, hirtelenfőtt kínai ramenre hasonlít, hanem még a phonál is dominánsabb (és láthatóan sűrűbb) erősen húsos ízű (ezt vegáknak nem ajánlanám még hús nélkül sem).
A hely ramene
Forrás: WoKame facebook oldal
A helyben szimpatikus még az, hogy a gluténérzékenyekre is gondoltak és van mindenből tamari szójaszószos verzió is és rizstésztával is lehet mindent kérni. Mi a háromfős kajánk végén kaptunk egy csokival töltött, sült mochi golyót is grátiszként, ami arra a kérdésre lehetett a látványkonyhán dolgozó szakácsok proaktív válasza, amit egymás között az asztalnál félhangosan feltettünk, hogy ehet-e itt valaki gluténmentes édességet. A kiszolgálás is megfelelő volt és nagyon gyorsan kihoztak mindent, és a króm bútorok mellett családias volt bent a hangulat.
Összefoglalva lehet mondani, hogy engem levett a hely a lábamról és kétszer voltam és még visszamegyek.
A többi képért köszönet Matyinak.
