Az ELSŐ képen a gyönyörű kispesti Kossuth tér látható; a már megszokott közmunkással a fotó előterében. A MÁSODIK kép már a folyamatban lévő munkálatokat ábrázolja. A HARMADIKon azt láthatjuk, milyen volt éveken keresztül a fákat körülvevő padozat, amely azonban problémássá vált, lévén hogy azoknak, akinek nincsen otthonuk, gyakorta találtak szállást e deszkákon; az árnyas fák alatt. A NEGYEDIK képen már a felszedett deszkákat vehetitek szemügyre, amit leszedtek a fák körül, melyek helyébe pedig kavicsot szórtak az e feladatra megbízottak. Az ÖTÖDIK fotón pedig Karesz látható, amint épp elbóbiskol délelőtt 11 magasságában. Ő egy haverom, szoktam neki vinni könyveket meg rejtvényeket, mert imád olvasni és sosem piás. Dobozokat is, meg üvegeket. Pénzt, kaját nem fogad el. Egyszerűen így alakultak a dolgai. Hogy miért, azt nem tudom, mert annyira nem merészkedtem közel a személyiségéhez, hogy ezt a kérdést feltegyem neki. Egyszerűen csak váltunk pár szót, aztán békén hagyom. Amúgy is nagyon szűkszavú, nem erőltetem. Mesél majd, ha úgy gondolja.
KÉRDÉSEIM VISZONT:
Az önkormányzatnak miért jobb átépíteni az egész teret, mint felvenni pár rendészt, aki kibassza a piás-herbálos balhés arcokat a térről, akik miatt néha tényleg gáz arrafelé mászkálni? A kérdés persze retorikai-költői, de őszintén kíváncsi lennék a válaszra.