Közösségi munka távolságtartás idején

A közösségi és civil tanulmányok képzés tanárainak, hallgatóinak, a kapcsolódó szakmák művelőinek reflexiói erre a nehéz helyzetre.

[tavolsagtartas]

Vas Viktória: Művészet és közösségek a karantén idején

Szakmai gyakorlatomat töltöm a Ludwig Múzeumban, ahol lehetőségem adódott két nagyon érdekes és értékes program munkálataiba bekapcsolódni, ebből az egyikről szeretnék most írni.

Ezt az összefoglalót a Ludwig Múzeum a weboldalán is megjelenteti hamarosan, kiegészítve a pályázati anyagokkal, így teljes képet kaphat a projektekről az érdeklődő.

Idén második alkalommal írta ki a Ludwig Múzeum az ARTtransfer-díj pályázatot, ahol olyan, a vizuális művészetek területén tevékenykedő szervezetek vagy magánszemélyek pályázatát várta, akik a járványhelyzet következtében előtérbe kerülő online eszközök használatával vagy bármilyen más kreatív módon hatékonyan tudták folytatni a munkát a közösségekkel és ezáltal megőrizték tevékenységük lényegét. A díjjal a múzeum olyan szervezetek, egyének (kurátorok, muzeológusok, múzeumpedagógusok, pedagógusok, művészek, művészettörténészek) tevékenységét ismeri el, akik a saját területükön az elmúlt időszakban sokat tettek a kortárs művészet közvetítéséért és népszerűsítéséért. (http://arttransfer.ludwigmuseum.hu/)

Az idei esemény (döntő) a koronavírus miatt az online térbe kényszerült, ami egyrészt hűen tükrözte, mennyire nehéz ezt a témát nem élőben, hanem virtuálisan bemutatni, másrészt pont azt tudta megmutatni, hogy így is lehet és érdemes művészeti foglalkozásokat tartani a közösségek számára.

A november 17-iki minikonferencián 10 projekt mutatkozott be a zsűrinek egyenként 8-10 percben, melyek után a zsűri visszavonult és meghozta döntését.

A zsűri tagjai voltak:

Fabényi Julia, a Ludwig Múzeum igazgatója

Kassai Hajnal, az Emberi Erőforrások Minisztériuma múzeumi főosztályának vezetője

German Kinga, művészettörténész, a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem docense

Sepsey Zsófia, művészettörténész, a Magyar Nemzeti Galéria Oktatási Osztályának vezetője

Hemrik László, a Ludwig Múzeum Múzeumpedagógiai Osztályának vezetője

Szabics Ágnes, képzőművész, művészetpedagógus

Simon Andrea, a Ludwig Múzeum Nemzetközi Osztályának osztályvezetője, a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem tanársegéde

A 10 bemutatkozott projekt:

AZVLM (azvalami) – Digitális Művészetek az Oktatásban

Az AZVLM Digitális Művészetek az Oktatásban projektje két szálon fut: A Bagázs Közhasznú Egyesülettel együttműködve digitális zenekészítő workshopokat tartanak rászoruló gyermekeknek. A végeredményből egy album is születik, amin több híres zenész is közreműködik. A XORXOR kreatív kódolással foglalkozó csapattal egy tánc- és mozgásedukációs szoftvert fejlesztenek. A technológiai hátteret egy szenzor biztosítja, amely rögzíti a táncolók mozgását. A résztvevők kivetített digitális avatarjai együtt táncolnak egy virtuális tánccsarnokban. Mindehhez egy támogatói kampányt hoztak létre a FundRazr-en, a projekt megvalósítását az itt felajánlott adományokból finanszírozzák.

https://www.facebook.com/azvlm

Garten

#művészettel védekezünk

Bánki Ákos festő és Schneller János művészettörténész a Balaton északi partján, Lovason hozta létre a Garten Kortárs Képzőművészeti Fesztivált 2018-ban. A fesztivál gerincét a közel 300 kortárs képző-művészeti műalkotást bemutató központi kiállítás és vásár adja. Céljuk, hogy közelebb hozzák az embereket a kortárs képzőművészetet, bevonják a környező települések intézményeit, és évről évre emelje a térség turisztikai vonzerejét a hozzáadott kulturális érték által.

www.garten2020.com

Trafó – Gondolat Generátor

A Gondolat Generátor színházpedagógiai műhely –minden, ami segít a Trafó programjait tovább gondolni, értelmezni, megvitatni, hozzájuk kapcsolódva újat alkotni, különböző művészeti formanyelveken. Alapja a részvételiség, hiszen a Trafó fogalmától ugyanúgy elválaszthatatlan közönsége, mint a benne megmutatkozó alkotók, így a különböző szociális helyzetű középiskolás osztályoknak, művészet iránt érdeklődő fiatal felnőtteknek, illetve a Házba járó közönségnek egyaránt kínál programot.

A Gondolat Generátor az elmúlt négy év során a következő programkínálatot alakította ki:

BEKAPCS: Az előadások témáihoz kapcsolódó, legkülönbözőbb műfajokat érintő alkotópályázat. A beérkező műveket zsűri értékeli, a pályázatot pedig egy nyilvános eredményhirdetéssel egybekötött díjátadó zárja, ahol a nyertes pályaművek bemutatásra kerülnek. Az alkotások a továbbiakban is megjelennek a Házban, a Trafó webes felületein, esetlegesen külső helyszínen.

CSATLAKOZÓ: A műhely alkotócsoportja, akik heti rendszerességgel találkoznak drámajátékos foglalkozásokon, hogy színházi, táncos, képzőművészeti és zenei oldalról vizsgáljanak meg egy adott témát. Az évad végén összművészeti performansz keretében mutatják be munkájuk eredményét az érdeklődőknek.

MESÉLŐ: Közösségi esemény, ahol a résztvevők egy előadás témájából inspirálódva oszthatnak meg egymással történeteket. A foglalkozás vezetői színházi játékokkal segítenek beindítani a fantáziát, történetek felidézését és kifejezését.

NÉZŐPONT: Bizonyos előadásokat követő kötetlen beszélgetés, amelyen a résztvevők a felmerülő kérdéseket egymásnak tehetik fel, közösen gondolhatják végig és értékelhetik újra a különböző véleményeket!

KÉPZETKÉPZŐ: A Trafó Galériával közös foglalkozás, ahol a résztvevők a kiállítás cselekvő részeseivé válnak: bepillantást nyernek egy-egy alkotás mögött létező jelenségbe, történetet építhetnek és annak szereplőivé válhatnak.

TÁNCRAHANGOLÓ: A Táncrahangoló szabadon választott kortárs táncelőadásahoz kapcsolódó saját élményű beavató-bemozgató foglalkozás, ahol a résztvevők friss szemmel nézhetnek saját testükre, és mozdulatokon keresztül, fokozatosan tapasztalhatják meg, hogy az, amit táncnak nevezünk, senkitől nem áll távol.

https://trafo.hu/gondolatgenerator

PAD: Hétköznapi hiánycikkek

A PAD Alapítvány a környezeti igazságosság szemléletével kutatásokat, szakpolitikai elemzéseket és koncepciókat készít, valamint érdekképviseleti, oktatási és társadalmi érzékenyítést célzó művészeti tevékenységeket végez. A közép-kelet-európai térség környezeti és társadalmi problémáinak feltárása során alapvetően a társadalmi egyenlőtlenségek interszekcionális megközelítésére helyezik a hangsúlyt. A szervezet 2016-ban Budapesten alakult meg.

A művészeti projekt egyrészt a többségi társadalom érzékenyítését és a probléma láthatóvá tételét célozva interaktív installációk és egy alternatív lakberendezési katalógus keretében mutatja meg a strukturális hiányosságokkal való hétköznapi együttélés gyakorlatát, az ott élők leleményességét, és a helyzetből való kitörés akadályait, anélkül, hogy az egyének történetét és arcát használnák fel ehhez. Ezzel céljuk a szegénység fennálló vizuális reprezentációját újra értelmezni, ahol jelenleg a kiszolgáltatottságban megjelenő függőségi viszonyok, erőtlenség és apátia jellemző, sokszor figyelmen kívül hagyva az egyéni, de akár közösségi, az adott körülményekhez szükségszerűen, de egyben leleményesen alkalmazkodó mindennapi megoldásokat, ezzel kizárva a szegregátumban élők tapasztalatait és nézőpontját. A művészeti projekt másrészt a helyi közösség bevonásán alapuló, lokális intervenciókat foglal magába, mint például gyerekeknek szóló környezeti-művészeti workshopok, valamint egy közösségi szobor közös felépítése, ami a közösség együtt cselekvését és összefogását hivatott erősíteni.

http://pad.network/hetkoznapi-hianycikkek/

30 – kísérleti művészetpedagógiai programhoz kapcsolódó online foglalkozások

2019-ben, a rendszerváltás harmincadik évfordulóján a MODEM hároméves oktatási projektet indított, elsősorban középiskolások számára. A program keretében az intézmény munkatársai további szakemberek bevonásával az 1989 –2019 közti időszak minden évéből kiválasztanak egy-egy, magyar képzőművész által létrehozott alkotást, amelyekről a korszakkal foglalkozó művészettörténészek, elméleti szakemberek – egy múzeumpedagógusokkal és középiskolai tanárokkal közösen kialakított szempontrendszer figyelembevételével – átfogó elemzéseket írnak. A műveket a MODEM-ben tekinthetik meg az érdeklődő iskolák, akik a szövegekre épülő múzeumpedagógiai foglalkozásokon vehetnek részt. A foglalkozásokon a diákok nemcsak megismerkednek a kortárs képzőművészet kiemelkedő alkotásaival, hanem saját látásmódjuk szerint aktualizálják, tovább is gondolják a műveket. A projekt különböző megközelítési módok megjelenítésével azt is felvillantja, hogy hányféle út vezethet a műalkotásokhoz, vagyis a művészetről folytatott elmélyült gondolkodáshoz. Rövidebb távú célja, hogy a középiskolások számára ezt a típusú művészetről való gondolkodásmódot közelebb hozza. A harminc részes sorozat, amelynek középpontjában nem áramlatok, iskolák vagy életművek, hanem kifejezetten az egyes művek állnak, három év múltán a tervek szerint az egyes kiadványokból összefűzött kötettel zárul. Ez a kötet és a 2021-es kiállítás lesz a projekt végső produktuma.

A Don Tamás, a MODEM kurátora által kezdeményezett online foglalkozások a 30 – kísérleti művészetpedagógiai programhoz kapcsolódnak. A művekből rendezett kiállítás a koronavírusjárvány első hulláma miatt csupán egy hétig volt látható, az oktatási program pedig az online térbe kényszerült, ahol a résztvevők közösen értelmezték az adott művet, illetve reagáltak egymás gondolataira.

http://www.modemart.hu/30-online-muveszetpedagogiai-foglalkozasok/

Csoda Csaj Csoport Csobánkán

A 2015-ben megalakult Csodaműhely Egyesület a csobánkai roma és/vagy hátrányos helyzetű közösséggel dolgozik. Az ennek részeként megvalósult projekt egy olyan, rendszeresen látogatható – eleinte online, majd fizikai – tér, ahol a helyi közösség lány tagjai biztonságos közegben oszthatják meg gondolataikat és kérdéseiket, és erősíthetik női közösségüket.

A csobánkai női csoport koncepciója a Közélet Iskolája által szervezett kritikai pedagógia-képzésen konkretizálódott. Az itt megismert szemléletet alkalmazzák foglalkozásainkon: a fókuszt a hagyományos tanár-diák szerep helyett a partneri viszonyra, a tagok saját helyzetére való rálátásának segítésére helyezik, és cselekvésre ösztönzik őket. Minden alkalommal a közös alkotást, a művészet különböző eszközeit használják, így a lányok kipróbálhatják, fejleszthetik kreativitásukat és különböző készségeiket (pl. vizuális művészetek, szövegalkotás, történetmesélés).

https://www.facebook.com/CsobankaiTanoda/

Kuns_t online művészetpedagógiai kiadvány

Éliás István két évtizede dolgozik a művészetpedagógia területén. Pályázatának témája egy online művészetpedagógiai kiadvány, amely 2020. március végétől folyamatosan kerül publikálásra. Megjelenésének aktualitását a pandémia hatására nem látogatható kiállítások ténye és a távoktatás bevezetése, valamint az otthonmaradás kényszerűsége jelentette.

Tartalmi kialakításánál szerepet játszott, hogy a digitális oktatásra való átállásban segítse a pedagógusok munkáját kidolgozott és kipróbált művészetpedagógiai anyagokkal; és hogy a diákok találjanak maguknak olyan otthoni, a bezártságot oldó tevékenységet, amely kreatív vizuális játékok kitalálására és kivitelezésére motiválja őket. A Kuns_t online kiadvány szakmai tartalmai több múzeumhoz kötődnek (Miskolci Galéria, Herman Ottó Múzeum, Új Magyar Képtár, MODEM, Műcsarnok), és több esetben interdiszciplináris módon szólnak múzeumi szakemberekhez (kurátorokhoz, múzeumpedagógusokhoz, programszervezőkhöz), egyetemi hallgatókhoz, képzőművészekhez és művészetkedvelőkhöz egyaránt. Komplex módon mutatnak példákat, feldolgozási ötleteket a közelmúlt és napjaink képzőművészeti jelenségeinek megismerésére, befogadására.

https://muveszetpedagogia.hu/

Fókusz Alapítvány

A Fókusz Alapítvány és a Tanoda Fotóiskola (www.tanodafotoiskola.hu/rolunk) több, mint 10 éve segítik egymás munkáját. Az Alapítvány felel a hátrányos helyzetű csoportok oktatásáért, az innovációért, az oktatásmódszertan folyamatos fejlesztésért; az Iskola megosztja eszközeit, segíti a fotózni vágyó tehetséges hátrányos helyzetű diákok utógondozását a projektek lejártát követően is. Mindkét szervezet kiemelten fontosnak tartja a vizuális kultúra minőségi terjesztését, oktatását, a művészettel való segítést. Bár a két szervezet célközönsége eltér (az Alapítvány közösségei projektenként változnak), közös találkozási felület egy mindenki számára elérhető, nyitott, ingyenes online Facebook csoport: www.facebook.com/tanodafoto, melyben az oktatók a bárki által szabadon feltöltött képeket véleményezik. Az oktatói kommentek, „feedback”-ek célja a fotósok fejlődésének segítése az online térben. Az online felületet (amikor erre lehetőség van) rendszeres személyes találkozások, közös kiállítások, fényképezések egészítik ki, mert egyértelmű tapasztalatuk, hogy csak az online formában való találkozás nem hoz létre tartós és összetartó közösséget. Az alkotói közösségük tehát egy évek óta létező csoportosulás, mely igazi lendületet a járványügyi helyzetben alkalmazott 30 napos fotókihívással kapott.

www.fokuszalapitvany.hu

A művészet mindenkié! Sétáló, beszélő vagy elektromos kortársaink?

Joó Julianna az Iparművészeti Múzeum munkatársaként 2020-ban, a koronavírus idején indította útjára az elektromos rolleres művészeti és kultúrtörténeti túrát, amely egyrészt koronavírus-kompatibilis, másrészt környezetbarát és a magyar kultúrát, művészetet népszerűsíti. A Hírességek Budapestje című program híres 19–20. századi és kortárs magyar művészek otthonait, lakásait mutatja be egy kicsit máshogy, mint az iskolában szokás, itt a szerelmi kalandok, a művészbulik, és a pikáns epizódok kerülnek előtérbe.

A projekt elsődleges célja az volt, hogy a művészetet élményszerűen vigye közelebb a fiatalokhoz, és a digitális eszközök helyett a személyes kapcsolatra, a személyes megjelenésre helyezze a hangsúlyt, hiszen ez nagyon hiányzik a mai fiatalok életéből. A projekt során egy újszerű, művészeti befogadást elősegítő eszköz kerül bemutatásra, az elektromos roller. A projekt biztosítja különféle kulcskompetenciák hatékony fejlesztését, valamint az esztétikai-művészeti tudatosságot és kifejezőképességet.

http://www.imm.hu/hu/programs/view/546,Rolleres+v%C3%A1rosi+s%C3%A9t%C3%A1k

Bábel Tábor és Közösség – Virtuális szabadegyetem

A Bábel arra tett kísérlet, hogy képes-e egy kis létszámú felnőtt közösség együttműködve és együtt gondolkodva egy olyan közeget létrehozni, aminek alapja a feltétel nélküli tudáscsere, a munkamegosztás és a közösségért való felelősségvállalás. Az első tábort a szervezők által közösen tapasztalt tudásmegosztás hiánya hívta életre 2018 nyarán. A mai globalizált és végletesen mediatizált világban sürgetően fontosnak tartják ennek a szolidáris attitűdnek az újrafelfedezését, gyakorlását. A tudás intézményének újradefiniálása és a közösségi létforma alapköveinek keresése komoly feladat. A Bábel táborokban különböző tematikák mentén sikerült létrehozniuk egy egyéni önös érdekektől és hierarchiától mentes közösséget, amelynek elsődleges céljaiként az alulról szerveződést, a közösségiséget és a tudásközvetítés alternatív formáinak keresését fogalmazták meg. A Bábel tagjai jelentős részben a vizuális művészetek, színház vagy a kulturális szféra egyéb területein tevékenykedő 20-35 éves fiatalok, akik közül többen is aktív szerepet vállalnak más civil kezdeményezésekben, -szervezetek munkájában. A táborok során a résztvevők maguk szerveznek tartalmas, az aktuális tematikába illeszkedő programokat (workshopok, előadások, beszélgetések stb.), illetve egy-egy adott témában releváns tudással rendelkező előadókat, workshop-vezetőket hívnak meg. A programok szervezésénél minden esetben meghatározó a kollaboráció, az együttműködésen, megosztáson alapuló működési forma.

https://444.hu/2020/09/06/hogyan-lehet-nyalcsorgatassal-es-viragkoszoru-fonassal-egeszsegesebb-tarsadalmat-epiteni

A 2020 évi ARTtransfer díjat, tekintettel a magas színvonalra, a zsűri megosztotta.

1. helyezett Don Tamás 30 – kísérleti művészetpedagógiai programja,

2. helyezett Éliás István Kuns_t című online művészetpedagógiai kiadványa

A díj összege (bruttó) 300.000 Ft, amely 200.000 - 100.000 Ft arányban osztott meg az elismertek között.

A díj összegét az EMMI Kultúráért Felelős Államtitkársága támogatása biztosította.

A Ludwig Múzeum 100.000 forintos különdíjában részesült:

A Csoda Csaj Csoport Csobánkán

Vas Viktória, ELTE KCM 2. évfolyam

[tavolsagtartas]

Hogyan kerestünk válaszokat a válsághelyzetre?

Nagyon örültem hogy Vercseg Ilona megkért, mondjam el, mit tesz a Civil Kollégium Alapítvány ebben a válsághelyzetben, és ezen a blogon keresztül ezt másoknak is elmondhatom, akik szintén közösségekkel dolgoznak. Annak ellenére, hogy én is már március első napjai óta először  betegeskedés, majd a mindannyiunkra lecsapó házi önkéntes karantén miatt otthon vagyok, ahogy teltek, múltak a napok, egyre több feladatunk, és így feladatom lett.

Annak, aki még nem ismeri, a Civil Kollégium Alapítvány a közösségi munka egyik képző intézménye. Az talán többet mond, hogy Kunbábony: a ház, ami az alapítvány oktató központja, és ahova évtizedek óta kötődnek a közösségi munkát végző emberek generációi. Az alapítvány 2015 óta elsősorban a közösségszervezés módszertanának magyarországi meghonosításán dolgozik. Eddig több száz ember vett részt közösségszervező vagy közösségi vezető képzéseinken, és évente egyre több közösségszervező munkáját tudjuk pályázati forrásokból támogatni. Jelenleg 6 közösségszervező munkatársunk foglalkozik országos hatású ügyekkel. 14 közösségszervező és csoportjaik munkáját támogatjuk, és kapcsolatot tartunk további 10-15 olyan szervezővel, közösségi vezetőkkel, akikkel korábban szorosabb munkakapcsolatban voltunk.  A helyi csoportok önszerveződő munkája mellett 2019 szeptembere óta az Esély Labor Egyesülettel együtt olyan országos szervezői munkát is elkezdtünk, ami elsősorban a szegénységgel és az oktatással kapcsolatos problémákat tárja fel és azon dolgozik, hogy egy-egy ügy megoldására szélesebb szakmai és érintetti összefogás szülessen. Igyekszünk ezeket a kapcsolatokat hálózatba szervezni és ezen keresztül az ország különböző térségeiben élők munkájára rálátni.

A koronavírus járvány okozta válság a mi munkánkat is megváltoztatta, egyik napról a másikra. Annak ellenére, hogy a híreket olvasva számoltunk az érkezésével, csak a magyarországi esetek megjelenésekor kezdtünk válságstratégiát kidolgozni. Ezek a következő elemekből álltak:

Online munka: Először a technikai átállásra koncentráltunk, abban támogatva szervezőinket, hogy otthonról, telefonon vagy interneten keresztül tudják folytatni a munkát. Volt olyan csoport ahol ez zökkenőmentesnek tűnt, de több szervező számol be arról, hogy az interjúzás, csoportos munka megszervezése nem zökkenőmentes, a beszélgetések minősége más, és vannak szomszédságok, ahol csak a telefon vagy a 2 m távolságról folytatott személyes felkeresés működik. Egy hónap után úgy tűnik, mégis mindenki megtalálta a neki kényelmes eszközöket és rengeteg új alkalmazás használatát tanultuk meg közösen. A képzéseinket is lassan átvisszük online felületekre.

Problémák felmérése: A válság második hetétől megjelent annak az igénye, hogy a munkánkon keresztül is válaszokat adjunk a válságra. Saját településünkön, a csoportjainkban, vagy akár országosan is nézzünk rá arra, hogy mi a helyzet, kiket hogyan érint a válság. Ehhez az első lépés az volt, hogy elkezdtük – a hátrányos helyzetű településekre koncentrálva – felmérni a járvány hatásait a helyi közösségekre. A szervezőkön keresztül összegyűjtöttük ezeket és egy gyors SWOT analízist is készítettünk, hogy lássuk a saját cselekvési lehetőségeinket. A problémák, amiket a hátrányos helyzetű településeken találtunk:

Digitális oktatás következményei – sok családnál nincs eszköz, internet, digitális ismeret a családban, sőt néhol áram sem. Nagyon nagy az információhiány. A hátrányos helyzetű gyerekek lemaradása felgyorsult.

Az élelmiszerek ára gyorsan megnőtt, miközben sok családnál eleve az egyetlen főtt étel sokszor csak az iskolai menzán kapott ebéd. Van, ahol az ehhez való hozzájutást nehezíti, hogy a faluközpontba kell bemenni, ételhordót az ANTSZ nem fogad el. Sokan elveszítették a jövedelmüket, mert alkalmi munkából éltek vagy elbocsájtották őket. Tartalékot nem tudtak felhalmozni korábban sem. Ezek összességében azt eredményezik, hogy éhezés fenyeget.

Fertőtlenítőszerekre nincs pénz, sokszor hiányzik a boltból, maszk, kesztyű nem kapható és nincs a háztartásban, sokan laknak kis alapterületű lakásokban és a családok megszokták, hogy a közösségen belül átjárnak egymáshoz. Ha bekerül akár 1 emberen keresztül a betegség a településre, az gyorsan végig tud így fertőzni mindenkit. Mivel sokan eleve rosszabb egészségi állapotban vannak, ennek tragikus következményei lehetnek. Az orvos nehezen elérhető, a gyógyszerek is, amikre végképp nehezen jut pénz.

A helyi civil szervezetek, de az országos szervezetek is nehezen tudnak lépni. Kevés az erőforrásuk, az információjuk, a bevonható önkéntesek (a 65 év feletti réteg, aki sokszor nagyon aktív az önkéntességben, most nem bevonható), és sokszor a helyzet kezelése speciális tudást igényel. Információkat kell gyűjteni, új önkéntesek bevonni, pénzt átcsoportosítani vagy gyűjteni.

Azt láttuk, hogy a fenti problémák a válság első heteiben a nyilvánosság előtt nem voltak láthatóak. Sem az állam, sem a média nem tematizálta ezeknek a településeknek a helyzetét. Mi azt tudtuk elérni, hogy a sajtóban egyre több történet megjelenjen.

A közösségszervezői munka mellett a közvetlen segítségnyújtás eszközeit is kerestük. Bár ez a fajta tevékenység korábban nem volt jellemző ránk, a krízis sok csoportnál olyan erővel sújtott le, hogy sem a szervező, sem a közösségi vezetők nem tudtak mással foglalkozni csak a krízis közvetlen kezelésével. A valóság az, hogy ez egy nagyon fontos reakció, és gyakran sokkal jobb eredmények születnek így, mint ha a kormány vagy az önkormányzat beavatkozását várjuk (ehhez ajánlottuk mindenkinek a Partizán műsor Gagyi Ági szociológussal készült interjúját). Ráadásul az önkormányzatok rá is szorulnak a civil, közösségi bevonódásra, mert sok feladat források nélkül szakadt a nyakukba.

Arra kértük a szervezőinket, hogy igyekezzenek egyre nagyobb összefogásban, egymás munkáját figyelve és együttműködve dolgozni. A válsághelyzetben azt gondoljuk, hogy ez az, ami mindenki számára megerősítő hatású lehet, és amivel valódi változásokhoz tudunk mi, mint egy nagy csapat hozzájárulni.

A szakmai munkában a következő úton haladunk tovább:

Folytatjuk a megkezdett munkánkat és újragondoljuk, mi az, ami megvalósítható. Ehhez folyamatosan kapcsolatban maradunk a terepen dolgozókkal, visszajelzéseket kérünk, hogy hogyan érinti a települések, ott élő emberek életét a válság, egymásnak információt adunk.

Fókuszáltan dolgozzunk: most kevesebb lehetőség van a széles körű interjúzásra, nagycsoportos találkozókra, kopogtatásra, kitelepülésekre, papíros petíciók gyűjtésére, és mivel tömegek vannak az online térben (és sajnos tömegek azon kívül, egyre jobban elszakadva) nehezebb megjelenni az ügyeinkkel a nyilvánosság előtt. De ha jól csináljuk, egy-egy kezdeményezéssel több embert vonhatunk be, új partnerségeket építhetünk. Ezért igyekszünk egy-két olyan ügyet találni, amire több csoport is rá tud csatlakozni, erősíteni tudják egymás munkáját.

A következő 3 közös cselekvési lehetőség rajzolódott ki erre az időszakra:

1. Információmegosztás: egymás közt használjuk a FB csoportokat, ahol minden szervező tud egymással információt megosztani. Igyekszünk olyan hasznos kiadványokat is keresni, megosztani, vagy akár szerkeszteni, amik segítik a csoportok munkáját, vagy a helyi krízishelyzetek megoldását is akár.

2. Közvetlen segítségnyújtás: egyénileg és a csoportjaink szintjén is erős volt az igény arra, hogy segítsünk bajba jutott társainknak, közösségünknek, azoknak az embereknek, akik érdekében elkezdtük a munkánkat, és látjuk hogy sok településen a válság őket hozza még rosszabb helyzetbe. Mivel sok segítségnyújtó kezdeményezés indult országszerte, fontos volt számunkra, hogy olyan akciókba fogjunk, ami valóban azokat érinti, akikkel kapcsolatban vagyunk. Ez szakmailag két irányból is indokolt: ott tudunk hatékonyan és nagyobb károk okozása nélkül segíteni, ahol valóban ismerjük a terepet, közvetlen emberi kapcsolataink vannak, és a beavatkozásunk (mert a segítség közvetítése vagy nyújtása is az) utóéletére is rá tudunk látni. Felelősségteljes helyi partnereken, szervezőkön keresztül tudunk dolgozni, így az adományok igényének felmérését és a családokhoz eljuttatását is a helyi szervezőink végzik. Ez a munka az ő szerepüket is erősíteni tudja. Leszűkítettük a segítségnyújtás/ közvetítés terepét a szegénységben élőkre és ezen belül is elsősorban a szegregátumok lakóira. Partnereinkkel, az aHanggal és az Esély Labor Egyesülettel elindítottunk egy pénzadomány-gyűjtést ezen kiszolgáltatottabb közösségek számára, 12-13 településre. A helyi igények felmérése mellett ezt a pénz élelmiszerre és tisztítószerekre költjük. Ez a Még egy falat kampány, amiben május közepéig közel 20 millió forint gyűlt össze. A másik nagy segítő kampányunk az Ablak a Padra, aminek célja, hogy a hátrányos helyzetű gyerekek számára digitális eszközöket, laptopokat gyűjtsünk és vegyünk, hogy csökkentsük leszakadásukat az iskolai tanulásban.

3. Közös nyomásgyakorlás: a csoportok, közösségszervezők munkáján keresztül keresünk olyan közös nagy kampánytémákat, amivel a fenti célcsoportot (szegénységben élők és ezen belül is elsősorban a szegregátumok lakói), átfogóbban tudjuk segíteni. A Láncreakció projekt elsősorban ilyen kiszolgáltatott helyzetű csoportra koncentrál, ezért mi is két ilyen témát látunk, amiben lehet továbblépni: közvetlen szociális juttatás a kiszolgáltatottaknak: (családi pótlék, valamilyen krízis támogatás (közvetlen pénzt) kikövetelése azoknak akik most még jobban elszegényednek. Az oktatás területén továbbra is téma a bevezetett Digitális (Tantermen Kívüli) Munkarend, mely egyszerre rakott újfajta terheket a pedagógusokra és növelte a közoktatásból kiszorulását azoknak a diákoknak, akik eddig is hátrányos helyzetben voltak. Erre is reagál az Ablak a Padra kampány, de keressük az ennél határozottabb érdekérvényesítő munka kereteit.

A közvetlen segítségnyújtó kampányaink sikerességéből (rengeteg adományozó) és a nagy újságírói érdeklődésből (több, mint két tucatnyi médiamegjelenés) azt látjuk, hogy sikerült olyan pontokat találni, amelyek sokak számára releváns válaszokat adnak a jelenlegi válságra.

Adománygyűjtéseink: https://www.ablakapadra.com/; https://ahang.hu/megegyfalat/

A programban részt vevő szervezetek:

CKA: https://www.cka.hu/ ; aHang: https://ahang.hu/ ; https://eselylabor.hu/

Bálint Mónika

Civil Kollégium Alapítvány    2020. 04.13.

[tavolsagtartas]

Mi csinál egy közösségfejlesztő a karanténban?

(Azért e cím, merthogy a csináláson, az aktivitáson keresztül tudok kapcsolódni a témához.)

Mit ér a közösségi munka öngondoskodás nélkül? 

Beszélgetek arról, hogy most sem az adományosztás lehet az egyetlen jó segítés a szegénységben élőkkel való közösségi munkában, s mondom-mondom, hogy a kölcsönösség mint elv, milyen utakat ad. Hogyan? Általában telefonon keresztül, mert a csereháton nem annyira működik még az online munkamód.

Vagy amikor van erre nyitottság, s lehetőség, akkor például mint most kedvenc rakacai roma missziós közösségi kezdeményezés támogatása alkalmából, igyekszünk az előre összeállított közösségfejlesztési tervet tartani, kreatív online eszközökkel, mint például

online mesét küldök, amit nagyszerű emberek fejlesztettek a karantén online világában, s tesztelhetik máris a terepen a roma emberek, a nekik, és róluk szóló oktató roma mesét, a „Punya, egy falat kenyér” címűt, vagy

online konzultációkat ejtünk, ahol megesik, hogy új civil szervezet bejegyzését intézzük, persze azt is online, és

online gyűjtünk roma kultúra témájú borsodi alkotóktól zenéket, alkotásokat, írásokat,

a helyi szakácskönyv-tervhez online gyűjtjük a recepteket.

A virtuális terepmunka mellett a munkatársakkal szinte automatikussá váltak az online találkozók. Azzal együtt, hogy a közösségi tereket – nem könnyen - bezártuk, az online közösségi oldalakon, csoportokban zajlik a munka. Emellett a karantén idejére másféle feladatok is előtérbe kerültek, olyanok is, amik eddig a szekrénybe voltak bezárva, mint honlap újratervezés, szakmai anyagok megírása, szakmai tervek ki- és átdolgozása, megajánlása, újabb együttműködések indítása. Ezeknek jó táptalaj az, hogy nem a mindennapi élet zajlik. Jóleső, s izgalommal feltöltő, hogy lehet gondolkodni most Miskolcon a részvételiség erősítésén, s persze ehhez nemcsak ez a megváltozott helyzet, a szereplők inkább szükségesek.

Minden megy így is. Mennek a projektek, azok tevékenységei, elszámolásai, a hiánypótlások ügyintézései, a szervezeti ügyek intézései. Mi más mégis?

Nekem a leghangosabb, hogy a karanténban jobban figyelünk egymásra, mint munkatársakra. Hallom-látom, ahogy másképp cseng a Hogy vagy? – kör. Intenzívebben beengedjük egymást a személyes térbe, az otthonunkba egy kamera és egy hangszóró által, látjuk a családtagokat, lakótársakat elsuhanni. Könnyebben megosztjuk a helyzetet, ahhoz társuló búkat, bánatokat, örömöket. Összekuszálódik a tér és az idő, s mit látok most ebből? Távolság hatására közelség. Mert jobban látunk, s jobban hallunk. Belátom, hogy nem csupán a karanténnak köszönethő áldás, másnak is köszönhető. Ez annak köszönhető, hogy figyelünk. És annak, hogy tanulunk. Én most, mint az újszülött tanultam-tanulom, hogyan lehet elég jól figyelni. No, ezt úgy kell kezdeni, - mint minden mást – hogy elkezdjük magunkon.

Amit én tanultam mostanság, hogy a figyelmet a magunkra figyeléssel lehet elég jól fejleszteni. Mert amit még csinálhatunk, hogy tanulunk. S ezt is csinálhatjuk nem járványhelyzetben is, de az tény, hogy ez az időszak intenzívebben alkalmas a tanulásra, s ezáltal a befelé figyelésre. Elég hálás feladattá válik egy idő után. Egy idő után. Mert ehhez azért közel kell menni az érzéseinkhez, amiből van könnyebb, van nehezebb. Amit nem igen lehet megspórolni most, hogy a félelemeinkkel kezdjünk valamit. Mit kezdjünk? Először érdemes nem cselekedni, csak megfigyelni. A közösségfejlesztő szerepünk a cselekvéshez szokott módon egyből, de minimum kettőből reagálna is. S most jó alkalom a karantén a kézifékbehúzásra is, lehet próbálgatni. Hogyan?

Amit egy blogírás megenged most, azt írom, hogyan is lehet például „nemcselekedni” cselekvő módon. 

Megfigyelhetjük, hogy mit tesz velünk, ha felvesszük az új szabályokat, mint például a maszkot, ha kikapcsoljuk a netet, ha napokra elzárjuk a médiát, ha kimegyünk, ha futunk, bringázunk, ha mégis átölelünk egy régen látott barátot, ha írunk, ha olvasunk, ha zenélünk, ha énekelünk, ha főzünk, ha kertben ültetünk, ha kávézunk, ha beszélgetünk, ha hálásak vagyunk. S így mintha jobban tudnánk másokra is figyelni, ami számomra nemcsak a „jelenlét”, hanem a részvétel alapja is mostanság.

Sélley Andrea

[tavolsagtartas]

Fiatal civil szervezet vidéken, karanténban

Szajkó Mária vagyok, a „Csak egy lépés!” Egyesület vezetője. Szociál-politikusként végeztem az ELTÉn. Az egyesületünk 2017-ben kezdte meg munkáját az Autonómia Alapítvány szárnyai alatt, majd másfél év után önálló civil szervezetté fejlődött. Tevékenységünk teljesen a helyi lakosok önkéntes munkájára épül, a helyi igényekhez igazodva.

Eddigi tapasztalataink szerint vírusmentes időszakban is nagyon nehezen tudtuk megmozgatni a település lakóit. Főként a gyerekprogramokat kedvelik, egy egészségnap elég kevés embert vonz. Éjszakai pingpong klubot is működtetünk, ami a folyamatosan bővülő programok mellett is egyre kevesebb fiatalt érdekel.

A jelenlegi időszak teljesen felborította az éves programterveinket. Településünkön nincs olyan közösségi tér, ami legalább 100 ember befogadására képes, és még hely is marad a programoknak, így a legtöbb nagyobb rendezvényünket kénytelenek vagyunk szabadtéren megrendezni. Így azonban még lehetőségünk sem lesz bepótolni a vírus miatt elmaradt eseményeket.

Önkénteseink között többen vannak, akik önkéntes karanténban vannak már a kezdetek óta, maguk vagy más családtagjuk miatt. Egy ilyen kis településen viszont rendkívül fontos a személyes kapcsolattartás. Eddigi munkánk során mindig a személyes megkeresés volt a leghatékonyabb egy-egy program megvalósításánál, illetve ahhoz, hogy igazodjunk a helyi igényekhez, szükség van a személyes kapcsolatokra.

A szervezeten belül is nagyon fontosak még a személyes találkozók. Az önkéntesek közül vannak, akik - akár hivatásuknál fogva - rutinosabbak az ötletelésben, szervezésben, kivitelezésben, és vannak, akiknek szükségük van erre a húzóerőre, biztatásra. Ebben az időszakban nehéz az önkénteseket összefogni és bár online tartjuk a kapcsolatot, mégis csökkent a lelkesedés az önkéntes munkájuk iránt, melyet egy nagy sikerélmény nélkül nehéz lesz újra felépíteni.

Olvastam a blogon az adományozásról. Néhány gondolatot szeretnék veletek megosztani azzal kapcsolatban, hogy nálunk milyen az adományozás világa. Kerecsenden jelenleg 8 aktív civil szervezet működik.

A mi szervezetünk nem adományoz. Ha adunk, cserébe mindig kérünk valami apróságot. (Például a rendszeresen pingpongozó fiatalok is cserébe segítenek nekünk a falu adventi díszítésében). Ebben az esetben felmerült bennünk is, ha úgy alakul a vesztegzár, a CSELE is megpróbál tenni majd valamit, annak érdekében, hogy enyhítsünk a bajokon. Tudatában voltunk annak, hogy az Önkormányzat is felkészült a segítségnyújtásra, azonban vártunk és nem kezdtük meg az adományozást rögtön a vészhelyzet kihirdetése után.

A mi kis településünkön a vészhelyzet nagyrészt azt jelenti, hogy nem tartunk hivatalos rendezvényeket, maszkban megyünk boltba és nincsenek nyitva az oktatási intézmények. Az emberek nagy része ugyanúgy jár dolgozni, az építőipari munkások (a férfiak többsége) Budapestre és az ország többi részére is. Az asszonyok továbbra is a település végén lévő gombaüzemben vagy közmunkán, a többiek home office-ban, így az anyagi kiesés kevésbé számottevő.

A településen két népkonyha üzemel „békeidőben” is, tehát még választani is lehet. Az adományozást azonban a facebookon olvasható posztok  és a szóbeszéd miatt követelték. A lakosság minél több posztot látott az interneten arról, hogy máshol mennyi mindent kaptak az emberek, annál nagyobb volt a felháborodás, mert itt még nem kapott senki semmit. 

A kerecsendi önkormányzat is kiosztotta a kis csomagját, mely újabb felháborodást keltett, mert: nem az volt, kevés volt, ennyi jutott csak és az sem mindenkinek. Nem ismerem az adományok kiosztásának logikáját, körülményeit, de azt látom, hogy elégedetlenek az emberek, még akkor is, ha a legtöbbjüknél a szokásos háttér volt biztosítva.

A CSELE továbbra sem adományozott. Rajz -és fogalmazásversennyel online próbáljuk meg pótolni a Gyermeknapot!

Reménykedünk abban, hogy rövidesen véget ér ez a helyzet!

Szajkó Mária

[tavolsagtartas]

Példátlan összefogást látni Magyarországon

Biró Gergő vagyok, még csak közösségfejlesztő tanonc, s volt szerencsém a Közösségi és civil tanulmányok szakon a hazai nagyoktól tanulni az ELTE Társadalomtudományi Karán. Valószínűleg tartom, hogy a rendszerváltozás előtti években, illetve akkoriban is léteztek széles társadalmi egyetértéssel, nagy társadalmi támogatottsággal elért, támogatott ügyek, de akkor én még csak óvodás és kisiskolás voltam, így ezekre nem emlékezem.

Most viszont olyan dolgot látok, amely megdobogtatja a szívemet, mert amióta az eszemet tudom ebben az országban politikai csoportok között, futballdrukkerek között, szomszéd falvak között leginkább rivalizálást, sárdobálást, acsarkodást láttam. https://nepszava.hu/3076551_reg-nem-latott-magyar-egyseg  

Hála Istennek nemcsak azt, hanem példamutató történeteket, összefogásokat, együttműködéseket is láttam, és ezek hátterében legtöbbször olyan nagyszerű közösségfejlesztő emberek állnak, mint Önök. De általánosságban lesújtó, a magyar társadalomban - elsősorban politikai törésvonalak mentén elmélyülő - széttöredezettség.

Most viszont január óta, mióta Pesty László úr elkezdett emberekkel beszélgetni, videóinterjúkat készíteni azt látom, hogy névlegesen a székelyek által indított aláírás mellett, mindenki odaáll, és képesek összefogni. Egy platformon nyilatkozik Kocsis Máté, Karácsony Gergely, Fekete-Győr András és Varga Judit.Egymás mellett áll ki az ügy mellett Pataki Attila, Dopeman, Keresztes Ildikó és Dresch Mihály.Böjte Csaba és Németh Sándor, Eszenyi Enikő, Vidnyánszky Attila, Ambrus Attila és Győrffy Pál, és hosszan folytathatnám a felsorolást, de nem teszem, íme a példák: https://www.youtube.com/channel/UCzryVDgaKHyymXFnNl1eaLw/videos  

Egy egészséges országban így kellene, hogy menjenek a dolgok, ha véleménykülönbség is van köztünk, üljünk le ismerjük meg egymás álláspontját, beszélgessünk, közelítsük az álláspontokat, ha lehetséges. Vagy én döntsek úgy önszántamból, hogy most engedek és elfogadva a Te álláspontodat a Te térfeleden találunk közös nevezőt. Olyan jó látnom, hogy a sok éves töredezettség után (annak ellenére) a társadalom mélyén ott van bennünk az erre való készség, és valószínűleg a vágy is.

Nem hiszem, hogy a székelyek, vagy a határontúliak ügye hozta össze, mozdította meg az embereket, hiszen ez a kezdeményezés nemcsak a székelyekről szól, de ugyanígy a baszkokról, a horvátországi szerbekről, a finnországi lappokról is.Nem folytattak mély interjús vizsgálatokat, hogy a csatlakozók motivációjának miértjét vizsgálják. Szóval csak találgatni tudok. Lehet, hogy túlérzékeny vagyok a vesztegzár miatt, és ezért is villanyoz fel ez az egész történet.

Mindenesetre nagyon bizakodom és reménykedem, mert azt gondolom, ha sikerül ezt az emléket nem elfelejtenünk, és az összefogás képességének jelenkori példáját emlékünkbe vésnünk, akkor képesek lehetünk, képesnek kell lennünk egymás mellé állnunk.Képessé kell lennünk egy tárgyaló asztalhoz ültetnünk politikusokat, művészeket, közéleti szereplőket más ügyekben is. Hiszem azt, hogy a koronavírus-járvány körüli helyzetben nemcsak a testi, de a lelki egészséget is igénylik az emberek. A társadalomnak is ki kell gyógyulni az egymással való hadakozás miatti sebekből.

Remélem, hogy sikeres lesz a kezdeményezés, bár ehhez szükséges lenne, hogy másik 4 országban is meglenne a szükséges nemzeti minimum. (Ha valakinek vannak katalán, baszk, dél-tiroli vagy más  nemzetiségi barátai, akkor érdemes mozgósítani őket.) https://www.iamsigning.com/   Azt is remélem, hogy, ha nem is lesz eredményes és érvényes a kezdeményezés, a magyar emberek nem csalódottságot fognak érezni, és nem dühöt, és a kudarc miatti felelősöket keresve nem egymásra fognak mutogatni, hanem képesek lesznek meglátni, hogy egy ügy mellé képes volt odaállni egy egész ország, sőt, ha a jelenlegi határokon is átnézünk, akkor nemcsak az ország. Jó egészséget kívánok mindenkinek, és nagyon remélem, hogy a vesztegzár idején az elcsendesülés alkotó energiákat és az egymással való összefogás igényét hozta elő a legtöbb emberben, és, hogy a vesztegzár végeztével a tenni akarás és az alkotó energiák sok szép és eredményes közösségi összefogást fognak eredményezni! Tisztelettel és szeretettel: Biró Gergő közösségfejlesztő deák 

[tavolsagtartas]

Kulturális sokszínűség vagy fakó egyhangúság

Az elmúlt hónapokban nem csak az egyének kerültek nehéz helyzetbe, hanem a civil és sportszervezetek, egyházi közösségek is. Sokaknak csökkentek az anyagi forrásai, és - ha ez nem lenne elég - a korlátozásoknak köszönhetően a közösségekben zajló programokat is le kellett mondani. Az Európa szerte bevezetett intézkedések hatványozottan sújtják a határon túli magyarokat.

Ritkán adódik olyan alkalom, hogy minimális energia befektetésével nagy változásokat tudunk elindítani. A Székely Nemzeti Tanács által kezdeményezett európai uniós aláírásgyűjtés egy ilyen lehetőség. Célja, a kisebbségi nemzeti régiók kohéziós pénzekhez juthassanak, közvetlenül a brüsszeli kasszából. Szükség van erre, mert sok államban nincsenek megfelelő források rendelve az őshonos nemzeti kisebbségek kultúrájának, nyelvének, szokásainak, művészetének, hagyományinak megőrzésére. Ha a jelenlegi tendencia folytatódik, akkor az Európai Unió egyik alapelve szertefoszlik, és a kulturális sokszínűség helyére egykettőre fakó egyhangúság kerül.

Most - a kijárási korlátozások idején - nincs rá módunk, hogy személyesen, papír alapú kitöltéseket gyűjtsünk. Így ismét hátrányból indulunk. A remény azonban kezd feléledni. Az elmúlt két napban rekord rekordot követett. Csak tegnap több mint 75 000-en írták alá. Zenészek, intézményvezetők, olimpikonok, művészek, egyházi emberek álltak be a támogatók sorába. Kapaszkodjunk meg, a politikusok is félre tették az egymás közti ellenségeskedést. 

Párthovatartozástól függetlenül adták aláírásukat és arcukat, azért hogy ne vesszen el az ügy a közöny bugyrában. Tömegek teszik ki facebookos profilképükre az „írd alá” logót. Eddig, több mint 600 ezren írtuk alá. Egymilliónak kell összejönnie május 7-ig.

Közismert, hogy mi, magyarok szeretünk mindent az utolsó pillanatra hagyni. (adóbevallás; adó 1% felajánlása; iskolai dolgozatok; határidős munkák…)

Aki az utolsó pillanatra várt, annak eljött az ideje. A civilek a karantén alatt is nagy erőt képviselnek. Mutassuk meg, hogy felelősséget viselünk a határon túli magyarok iránt. Ha már aláírtad, akkor beszélj telefonon a nagyival és ha egyetért töltsd ki, segíts neki. Ha jártál valaha Erasmus képzésen és ott lettek jó barátaid, kérd meg, hogy ők is töltsék ki! Ez nem „csak” a mi ügyünk. A frízek, a baszkok, a szorbok, a lappok és egyáltalán a többségben élők ügye is. Európa őshonos nemzeti kisebbségeinek támogatása a mi feladatunk is.

Bajban ismerszik meg a barát. Mutassuk meg, hogy nehéz időkben is fontos számunkra az összetartás.

Az alábbi linken tudsz érdeklődni bővebben a kezdeményezésről:

https://irdala.hu

Fogarasi Gyula

[tavolsagtartas]

Csináljunk mást, máshogy!

- Mi ad reményt neked a mindennapokban? 

- Miért gondolod, hogy továbbra is érdemes csinálni azt, amit eddig csináltál?

Csináljunk mást, máshogy

Nem tudom, mi változik a jövőben a civil területen. Talán erősebb lesz az immunrendszerünk? Növekszik a civil szervezetek rugalmassága? Átgondoltabb, lassabb, fókuszáltabb lesz a cselekvés? Az elszakadás s a távolságtartás által minden szervezet jobban megtalálja önmagát, felismeri erősségeit, lehetőségeit? Önállóbbak leszünk? Kevésbé függők, sokkal inkább keresők? Nem tudni. Azt mondják most a természetvédők, hogy milyen jó, hogy most fellélegzik a Föld, újra összezárt, gyógyul az ózónréteg új védelmet növeszt magának a légkör, újra látni az felhőket, csillagokat, olyan helyeken ahol eddig ez elképzelhetetlen volt. 

Talán a civilvilág is összezár most jobban, megerősödik, felismeri újra erejét és elindít öngyógyító folyamatokat. Mire ad lehetőséget ez az időszak? Érdemes e felé keresgélni. Lehet valami egészen mást kell tenni a mindennapokban mint ahogy azt megszoktuk, s ez a más akár lehet jobb is, más eredménnyel, hatékonysággal. Születhetnek új megoldások, új arculatok, új tevékenységi körök. Vannak olyan feladatok célok, amik most egyszerűen nem teljesíthetők, keressünk másokat, csináljunk mást, máshogy. Lényegében talán ez lehet a titok, mely áthidal minden távolságot, s megtartja a szervezetet, s a benne működő embert. 

Csináljunk valamit, amit eddig nem, csináljuk azt, amit eddig csak máshogy, tervezzünk, tervezzünk újra ha kell, írjuk azt felül mindennap, s fogadjuk el, hogy ez nem baj, ez nem rossz, ez nem kudarc, csak más.  Ne fogadjuk el, hogy nem lehet semmit tenni, ne fogadjuk el, hogy nincs mit csinálni, hogy bezárultak a lehetőségek, hogy nem lehet tervezni. Írjuk felül a mindennapokat. 

Alkalmazkodjunk, s közben cselekedjük, azt, amit tudunk. Ismerjük, fel mit tudunk tenni. Mindennapokban nekem az ad reményt,  hogy látom, hogy sok civil szervezet nem adta fel, átalakult, felismerte a tennivalót és erőforrásait mozgósítva teszi, amit megtud tenni, értem, értünk a társadalomért. 

Jó érzéssel tölt el, ha arra, gondolok, hogy a világban a jót tenni akaró emberek nem álltak le, lehetőségeikhez mérten megteszik, amit tudnak, s ez inspirál arra, hogy én is tegyem meg amit csak tudok. Ha ez egy biztató szó, egy kedves kérdés, vagy egy kis figyelem csak, akkor tegyük meg ezt. Nézzünk körbe, kérdezzük meg ki hogy van, miben tudunk segítni, mert a távolságot csak mi tudjuk legyőzni saját eszközeinkkel. Legyünk kreatívak, gondolkozzunk a dobozon kívül, ismerjük fel a lehetőségeket. 

Mit ad a civil szervezeteknek ez az időszak? Hiszem, hogy új perspektívákat, járatlan utakat, friss, zöldebb és üdébb levegőt, eddig meg nem látott csillagképeket.

Holczer Mónika

[tavolsagtartas]

Láthatóvá tenni és egyértelműen felvállalni a civilek által teremtett értékeket

Mindenképp szükség lenne egy minél széleskörűbb (nem tudományos igényű) gyűjtésre, ami a járvány alatt, miatt újjáéledő civil aktivitást dokumentálná (az ételkihordástól, az ingyenes koncerteken keresztül, a nyomásgyakorláson át a maszkgyártásig) Kézzelfogható bizonyíték lenne arra, hogy erős a magyar társadalomban az alulról szerveződő aktivitás. (Tudja valaki egyáltalán, mit csinál szegény Révész Máriusz?!). 

Ellentétben Istvánnal, nem gondolom, hogy konspiratívabbnak kéne lenni. Pont ellenkezőleg: láthatóvá tenni és egyértelműen felvállalni mindazt az értéket, melyet a civilek teremtettek az utóbbi hónapokban. Ezzel is nyilvánvalóvá téve, hogy a járvány alatt civil nyomásra cselekedett a központi kormányzat (iskolabezárás, szaktestületek nyomására gazdasági intézkedések) és a felemerülő igények szignifikáns részét is civilek fogalmazták meg, elégítették ki (példa a tatabányai kórház, ahol vettek adakozásból PCR gépet, majd a kormányzati tehetetlenség miatt átfertőzödött a fél kórház).

A gyűjtés során civil aktivitás alatt minden nem-kormányzati, intézményes, vagy informális, akár üzleti szereplőket is mozgósító járványkezeléssel kapcsolatos tevékenységet értek.

Králik Miklós

[tavolsagtartas]

Adományosztásos tudathasadás a járvány idején

„O time, thou must untangle this, not I. It is too hard a knot for me to untie! „Idő! te bontogasd ki ezt, nem én; Ez a bog nékem szerfelett kemény. (Shakespeare vízkereszt vagy amit akartok)

Ahogy az oktatásban, úgy a közösségi munkában is új feladatok, új megoldások bevezetése született meg az elmúlt hetekben, igen rövid idő alatt. Fontos, hogy ezek dokumentálásra kerüljenek, nem feltétlenül kutatási alapként vagy jó gyakorlatként, hanem mert a szektor és a benne dolgozók lelkesedését, kreativitást mutatják.

A következő írásban röviden a Kontúr Egyesület példáját, nézőpontját felhasználva kívánom bemutatni, hogy egy-egycivilszervezet hagyományos eszközrendszerét, elköteleződését hogyan írhatja felül a járvány miatt előállt válsághelyzet.

A Kontúr Egyesület alapjában véve egy a városi (ma a fővárosban legismertebb) szegregátumban élők élethelyzetének és társadalmi megítélésének javítását tűzte ki célul. Leglátványosabban az ott élő kiskorúak szenvedik meg az ottani állapotot, akik a bizonytalan élethelyzet és a térbeli elkülönítés miatt egyszerűen kiszorulnak a többségi társadalom számára nyújtott lehetőségekből, ugyanakkor frusztrációjukat jelentősen erősíti, hogy a város közepén jött létre szegregátum, tehát látják, amiből kiszorulnak. A másik, látványosan megkárosított réteg a magántulajdonosoké, akikkel a -13-34 ezer forint közötti - közösköltségben megfizettetik a jogosulatlan lakáshasználók részfogyasztásait is. De számos egyéb sérelem is éri őket, hiszen a térbeli elkülönítés és az élethelyzet hátrányainak ugyanúgy elszenvedői, mint a gyerekek, ráadásul a kerületi vezetés egy ideje őket tekinti a telepfelszámolás legfőbb akadályának, ugyanis ingatlanjaiktól nem szeretnének áron alul megszabadulni.

Az egyesület ezért kreatív gyermekklubokat tart (fényképezés, színház-, múzeumlátogatás, kerámia stb.), a felnőttek számára pedig lakógyűléseket szervez, felméri az egyéni problémákat, segíti a lakókat az ügyintézésben és összeköti őket szakértőkkel. Továbbá a médiafigyelem biztosításával, kutatás kezdeményezésével, blogolással és egyéb érzékenyítő módszerekkel igyekszik felhívni a figyelmet a program nélküli telepfelszámolás veszélyeire, illetve a helyi hatalom által érdemtelen szegényeknek kikiáltott lakók sérelmeire.

Az egyesület a szociális közösségi munka ideáltípusa: nincsen fizetett alkalmazottja, nem köt számára vállalhatatlan kompromisszumokat, nem tekint vetélytársnak más civileket (már csak a pályázati források szűkülése okán sem). Fontos megjegyezni, hogy tevékenységét úgy folytatja, hogy jelenleg nem rendelkezik bérelt helyiséggel a telepen. Ennek oka, hogy maximálisan nem ért egyet a kerület, telepet érintő politikájával; a telepfelszámolást szociális akcióterv mentén, a hátrányos helyzet mérséklésével, az elhelyezés nélküli kilakoltatás elutasításával, a gyermekek fejlődéshez, tanuláshoz való jogának biztosításával, a „tulajdonért tulajdont” elv érvényesülésével, a lakhatás hosszú távú biztosításával képzeli el.

Az itt tevékenykedő önkéntesek alapelvei a képessé tevés, a hátrányos helyzet újratermelésének akadályozása, a partnerségre épülő szociális és pedagógiai munka (bővebben honlapunkon: www.konturegyesulet.weebly.hu).

A karitatív akciók eddig kimerültek egy-két kedvezményes ruhavásárban, közösségi bográcsozásban, a nagyobb ünnepek méltó megünneplésében (elsősorban külső segítséggel), eseti jelleggel egy-egy nagyon krízisbe került család célzott segítésében (jellemzően élelmiszercsomaggal), tovább nem merészkedtünk.

A járvány okozta veszélyhelyzet azonban alapjaiban változtatta meg több civilszervezet segélyezési gyakorlatát.

A Kontúr Egyesület is evidenciaként kezeli, hogy a segélyezés (de leginkább a karitatív segélyezés, ami nem méri fel az egyén szükségleteit, igényeit, mert a beérkező adományok függvénye), káros, ugyanis

kiszolgáltatottá tesz

ha adományokon alapul, tulajdonképpen nagyon nehéz (szinte lehetetlen) objektív értelemben jól csinálni

stigmatizál, növeli az előítéleteket

hosszú távon nem fenntartható

konfliktust szülhet a segítettek között

konfliktust szülhet a segítettek és az adományozók, illetve a szétosztók között

nagyon nagy mértékű logisztikát, erőbefektetést igényel

nincsen online verziója (jelen kell lenni)

A veszélyhelyzet beálltával azonban alapvető célunk, a „képessé tevés” értelmét vesztette: nincsen mire képessé tenni. A szolgáltatásokhoz való hozzájutás elősegítése, a szolgáltatásban való részvétel kiharcolása nem lehet cél, ha nincsen szolgáltatás. Segítettjeinknek és nekünk is a „ninccsel” kellett szembesülni most.

A szegregátumban élők magárahagyottsága még élesebben megmutatkozik, az alkalmi munkák megszűnése, a segélyhez való előfeltételek megugorhatatlansága (környezettanulmány, regisztrációk), a közmunka abszurditása (tetemes fizetési letiltás esetében), az illegális kereskedelem és a gyűjtögetés felvevőpiacának beszűkülése következtében.

A rászorulókról való gondoskodás ebben az esetben is az állam, a kerületi döntéshozók, a helyi szociális szolgálatók feladata lenne, ideális esetben az önkormányzat által jelentős összeggel támogatott, helyben működő irodával és fizetett alkalmazottal rendelkező alapítvánnyal együttműködve.

Mivel azonban az általános, érdemi segítségnyújtás részükről elmaradt, az egyesületnek kellett belevágni, a szolidaritás és a lehetőség pedig gyorsan jött. Az adományozás - mint minden kezdő esetében - kapkodva, hibákkal indult, a kapcsolati hálón keresztül (ráadásul társszervezetekre támaszkodva).

Nehezítette a tevékenységet a telep, lakhatás szerinti rétegződése, az ebből adódó konfliktusok, illegális beköltözések, amúgy is rossz helyzet, illetve a mainstream média és a többségi társadalom által hangsúlyozott felvásárlási, tartalékolási láz, amely a Hős utcai lakók esetében (megtakarítások híján) a depriváltságot erősítette.

Az alapelvek amelyeket lefektettünk:

Csak azt az adományt tudjuk felvállalni, ami nem egyszeri, és ami tényleg segítség

Csak Hős utcaiaknak tudunk segíteni.

Jóindulattal, együttműködően állunk más civilszervezetekhez, de elsősorban a saját ügyünkre koncentrálunk.

Nem tudunk súlyozni, csak nagyon egyértelmű és látható kontúrok mentén (családnagyság, betegség), de például nem tudjuk követni ki kap egy nap akár többször, tőlünk független forrásából

Tudnunk kell nemet mondani.

Ezt a tevékenységet addig tudjuk fenntartani, 

amíg a közösség együttműködő, 

és amíg az adományozók betartják a mi elosztási szabályainkat, etikai alapelveinket.

Az információkat mindenki igyekszik világosan és gyorsan megosztani (akkor is, ha ez neki nehézséget okoz) és tudomásul veszi, ha nincsen azonnali visszajelzés (hiszen önkéntes tevékenységet végzünk, nem ez a fő állásunk).

A nagyobb akciókat egymás között megszervezzük, minden esetben utólag átbeszéljük a tapasztalatokat.

Az adományosztást mindig érzékenyítés kell, hogy kísérje (írásban és szóban is), hiszen az adományozók vagy segítők jogosan kérdőjelezik meg a tapasztalati köreiken kívül eső viselkedésformákat, reakciókat. Illetve, fennáll a veszélye annak, hogy a felszínre törő elégedetlenséget magukra veszik.

A segítettek felé az események temporális jellege minden alkalommal kihangsúlyozandó.

Nem szabad elfelejteni, hogy a civil segítés esszenciája az ideális társadalom felé való elmozdulás vágya, amely aligha elégülhet ki, ha a segítetteknek állami vagy lokális szociálpolitikai beavatkozás nélkül kell boldogulniuk. Ennek hangsúlyozása a jelenlegi helyzetben is fontos.

Fontos, hogy a fizikai, tárgyi, pénzbeli segítség nagy hálát, elköteleződést válthat ki, ugyanakkor a klientúrák nagyobb adomány reményében létrejövő elköteleződése hosszú távon rendkívül káros hatású.

Végezetül: a tapasztalatunk, hogy a jelen helyzetben leginkább azok a szervezetek tudnak továbbra is valós segítséget nyújtani, amelyek megfelelő kapcsolati tőkével rendelkeznek és együtt tudnak működni, nem csak saját érdekeiket érvényesítve. A népszerű filozófus, Harari a járvány leküzdését a nemzetek közötti kooperációban látja, és igaz lehet ez az alulról jövő kicsi kezdeményezésekre is.

Mihály Bulcsú

[tavolsagtartas]

Mi fog változni a társadalomban, a helyi közösségekben, a civil szervezetek szerepében, működésében a járvány után?

Kedves Szerkesztők!

A gondolatébresztőnek szánt kérdések igen szerteágazóak, így én ebből kutatói megközelítéssel arra próbálok válaszolni, mi fog változni a társadalomban, a helyi közösségekben, a civil szervezetek szerepében, működésében a járvány után.

Már most számos írás, elemzés olvasható, vajon a járvány után az élet az eddigi kerékvágásába fog-e visszatérni vagy valamilyen másikba. Vélhetően sem az egyik, sem a másik feltételezés nem válik maradéktalanul valóra, de az biztosra vehető, hogy sok minden meg fog változni, átalakulni mind a szemléletben, mind a napi valóságban. Ez természetesen a civil világra is érvényes lesz, talán fokozottabban is. Milyen rövidtávú hatások várhatók? Az alábbiakban felsorolok néhányat, terjedelmi okokból a téma részletes kifejtése nélkül, gondolatébresztőként.

A járvány következtében beláthatatlan méretű gazdasági krízissel kell szembenézni hónapokon belül, és a 2008-as tapasztalatok is azt mutatják, hogy ilyenkor a végiggyűrűző recesszió „végén” ott állnak a civilek. A támogatási források drasztikus leapadása várható, nemcsak hazai támogatóknál, hanem éppen a külföldieknél is; természetesnek gondolom, hogy ilyen katasztrófahelyzetben minden ország előbb az otthoni szervezeteket fogja támogatni, az otthoni problémákat orvosolni. Ez minden támogatási stratégiát, koncepciót, szándékot felül fog írni, várható, hogy már futó projektek is leállhatnak. Magyarán egy teljes „újratervezésre” lesz szükség a civil szervezetek számára.

Gondok várhatók a humánerőforrás területén is. Félő, a többhónapos leállás a járvány után súlyos foglalkoztatáspolitikai döntéseket von majd maga után.  Nagy arányú munkanélküliségre, meghosszabbított vagy éppen rövidített munkanapokra, bérek csökkentésére lehet számítani. Emiatt a szektorban is visszaeshet a foglalkoztatás, és ezt ebben az esetben nem lehet önkéntes tevékenységgel könnyen kiváltani.

Ugyanakkor ez lehetőséget is teremthet új típusú és tartalmú együttműködésekhez, főleg tapasztalatcserék és e-kommunikációs kapcsolatok kialakítására. Fejleszthető lehet az e-volunteering, mint új típusú önkéntesség, a kapcsolati tőke intenzívebb bevonása kiválthatja a hiányzó anyagi, illetve humántőke egy részét is. A kényszer sokszor kényszermegoldásokat, de megoldásokat szül!

Számítani kell ezzel egy időben a politikai környezet további és drasztikus romlására is. A vírushelyzet sajnos mifelénk nem a politikai erők összefogását, közös társadalmi prioritás-rendszer kidolgozását, és társadalmi összefogást fog eredményezni, hanem egy a jelenleginél sokkal intenzívebb és nyíltabb autoriter kormányzást. Ezen a területen is fel kell készülni egy „konspiratívabb” létformára.

Sebestény István

[tavolsagtartas]

Beköszöntő

A kapcsolat, a párbeszéd, a közös gondolkodás szakmánk alapja. Akadoznak, átalakulnak a kapcsolataink, szaggatottabbá válnak a párbeszédek. A közös gondolkodás nehezen megy fizikai találkozások nélkül. Az életünk több színterén érzünk fenyegetettséget, korlátozást. Bizonytalanná vált a világ. Szorongunk, nem látjuk a végét. Új működésmódokat keresünk, új kapcsolódási formákat, új támpontokat. 

Kiváncsiak vagyunk, mi foglalkoztatja most a szakma művelőit. Hogyan reflektálnak a helyzetre, miféle megoldási javaslatok, miféle értelmezések merülnek fel bennük? Milyen új összefogások születnek, hogy működnek a régiek?  Milyen döntéseket kellett meghozniuk? Miben különbözik az online létezés attól, amiben eddig éltünk? Milyen tudásokat, milyen készségeket mozgósít ez a helyzet?

Mi ad reményt?

Csongor Anna - Kovács Edit