Evidens: egyetemi tárgy+fejlődni akarok japánból is. Vicces amúgy, hogy ezt is smart-tal próbálom megcélozni; normálisnak, magától értetődőnek kellene, hogy legyen. De KONKRÉTAN az a bonyolult benne, hogy a tanárnő házitsunamiját látva rettegek, hogy sose fogok a végére érni, ezért idáig (egy hónap telt el a második félév kezdete óta) egyet SEM! adtam be. Szégyen és gyalázat, de eldöntöttem: HARCOLOK A HÁZITSUNAMIVAL, és ha nem is sikerül tökéletesre, de ELKÉSZÍTEM! Márcsak azért is, hogy láthassam a többiek meghökkent arcát: jé, valaki, aki mégis teper meg próbálkozik (a szintem egy cseppet az övék alatt van, nem mondják, de néha érzem magamon a lenéző tekinteteket. Persze nem mindenkitől jön ilyen, de akkor is rosszul esik.); ha mégiscsak összekapom magam, az az én lelki békémnek tesz természetesen első sorban jót. Nem fekszem le úgy aludni, hogy ma sem tettem két rizsszálat keresztbe...
félévközi vizsgajegy+ év végi
A – elérhető+ részcélokra bontás
aznap elolvasni+ kijegyzetelni, ami nem tiszta, ha könnyű: kitölteni, esetleg megírni; másnap csekkolni, okés-e és elküldeni ha igen
R – reális: miért tartsak ki mellette? Érvek...
Mert jegyet adnak rá+fejlődik a japántudásom, gyakorlásnak is kiváló, szókincs is bővül; nyelvvizsgázni fogok belőle.
T – időhöz kötött/ határidős
Tanárnő szabja a kereteket, mindig vasárnap ill. kedd