Bocsáss Meg Kérlek. Mert Nem Vagyok Jó Ember.

Mindig ott lesz egy kéz, Mi egy kötelet tart, Végül ott vagyok én.

[thismadeitshit]

Megrémíszt a gondolat, mivan ha nem te vagy az igazi?

[thismadeitshit]

Paradoxon

~azt mondja azért kerül, mert én azt teszem

mondd csak, kinek kell állandóan hogy a világ körülötte forogjon

[thismadeitshit]

Mondd miért van az hogy én teszek meg mindent, mindenkinek. De mégis én vagyok a legszemetebb ember, amikor szeretnék én is egy kicsi törődést?

[thismadeitshit]

Olyan embertől kérsz bizalmat, akit már egyszer cserben hagytál.

[thismadeitshit]

Rám néztél majd mondtad: “ Szenvedj te ís, úgy ahogy én!” Aztán levetted darabonként a ruháidat. És megbénitva csak figyelhettem mi történik azzal aki csak próbál segíteni másnak. Ahogy néztem az arcát közben mosolygott.

Felriadtam nem tudtam hol vagyok, majd látom az arcát megkönnyebbülve döbbenek arra rá hogy ez egy álom volt csupán. Mire megszólalnék újra a te hangodat hallom de már az ablak elöl. Leküldöm hogy beszéljen veled: “Menj le és beszélj azzal a hülyével! Azonnal!!” Amire kilép a szobából megszólalsz a fulembe suttogva.

Felriadok majd magam elé pillantva megint őt látom megnyugodtam kicsit de kételkedek, hogy ez a valóság-e?. Megfogom az arcat majd megamhoz szorítottam hogy legyen vége.

[thismadeitshit]

Nem tudom hogy mit akarok az élettől. Amim van az remek nem panaszkodhatok. De mégis, valami hianyzik. Talán hogy ha fáj és kiakarom adni magamból egyedül lehessek, hogy senki ne próbálgasson alternatívákat adogatni- hogy majd ettől jobb lesz. Dehogy is lesz jobb, csak rosszabb. Az olyankor az elvárás amikor ezt csinálják, hogy néznek a kis őzike szemükkel és azonnal legyen jobb. Legyen jobb ami már régóta nem volt jó. Akárhányszor ellehet mondani hogy most te egy kis magányra vágysz, egyedül létre, pont telibe szarja mindenki mit szeretnél. "De csak neked akarok jót." Ez nem rólam szól, egy pillanatig sem. Ez csak a kibaszott egódról hogy elmondhasd magadnak- de úgyes vagyok megoldottam azonnal minden problemáját. Hogy te lehess a hős, hogy te lehetsz a megmentő. Ez nem így működik...

Az eddigi világom amit felépítettem magam körül azt nagyon szerettem. De most pontosan úgy érzem hogy valaki a szépen kitakarított házba ajtóstúl ront be sáros cipővel a fehér szőnyegre. Majd megkérdezi ugye nem baj? És én hogy ne legyen konfliktus inkabb mondom nem baj nyugodtan. Belűl meg már zokogok.

Nem tudom, lehet én működöm furcsán, de nekem az nem segítség hogy szenvedés közben még meg is aláznak azzal hogy figyelnek és rám akarják tukmálni a nem kívánt segítséget. Ez a lelki teherre még rá tesz egy lelki terrort is és mégrosszabbul érzem magam mint akkor mikor még nem próbáltak rám erőszakolni.

Meg mondják hogy tudom hogy te ezekkel a gondokkal egyedűl szoktál szembenézni de itt vagyok. Igen itt vagy, és igen egyedűl szoktam szembenézni ezzel, mert eddigi életem során is megküzdöttem ezekkel és ezután sem lesz másként.

Odáig jutottam hogy mikor vele vagyok gyomor görcsöm van mert nem akarok egy percet sem vele lenni. Inkább nem mondok semmit ami éppen fájna nehogy megint erőszakoskodjon.

Szeretek egyedül lenni, mert olyankor nem kell szemelött tartanom egy másik személyt. Nem kell a saját szükségleteimet háttérbe raknom. Gondtalan lehetek. Szabad.

Vagyis az elött az voltam...

[thismadeitshit]

Amikor a legutóbb itt voltál, nem tudtam a szemedbe nézni. Olyan vagy mint egy angyal. A bőröd sírásra késztet. Úgy lebegsz, mint egy toll. Egy gyönyörű világban, bárcsak különleges lennék. Te olyan kibaszottul különleges vagy. De én egy nyomorék vagyok, egy különc. Mi a poklot keresek én itt? Nem tartozom ide. Nem érdekel ha fáj. A kezembe akarom venni az irányítást. Tökéletes testet akarok. Egy tökéletes lelket. Azt akarom, hogy észrevedd; azt amikor nem vagyok itt.

[thismadeitshit]

Úgy érzem magamra hagyott a világ.

Attól félek hogy túl messze van aki vár.

[thismadeitshit]

Próbálnék a szívemnek megnyugvást adni hogy elengedem a fájdalmat. De állandóan visszakúszik az életembe.

[thismadeitshit]

Mi rossz van az egyedüllétben? Néha kimondottan kellemes állapot, de mások mindig megpróbálják megoldani ezt a "problémádat", még akkor is, ha te egyáltalán nem éled meg problémaként.

[thismadeitshit]

Nem kérdés, hogy valahol, "odakint" barátok és egy igazi társ várnak rád; neked csak kitartásra és energiára van szükséged - és persze nyitott szemre, hogy meglásd a "kincset". Mert egy barát vagy egy partner tényleg kincset ér: ők teszik boldogabbá, hosszabbá és kellemesebbé az életedet.

[thismadeitshit]

Igaz bár egyetlen percre sem vagyok egyedül, mégis érzem a magányt magamban.

[thismadeitshit]

Az beszél többet, aki kevesebbet érez.

[thismadeitshit]

A feledésből kezd felbukkani az igazi önmagam. Apránként….

S vele együtt megannyi fájdalom is.

[thismadeitshit]

Nem érzem elég felnőttnek magam a szerelemhez….

[thismadeitshit]

Nagyon rossz érzés hogy anélkül a személy nélkül akit a legjobban szeretsz; úgy érzed hogy levegőhöz jutsz újra.

[thismadeitshit]

Olyan régóta tartom a gyomrom.Észre se vegye, hogy már csinálom.Keményen dolgozom rajta. De én sem érzem másként. Kíváncsi vagyok, változni fogok-e valaha. Nem hiszem, hogy így élhetek. Arra ébredek, hogy utálom a testem. Félek, hogy nincs semmi, amitől jobb lesz. Ha nem vagyok boldog és olyan; csendes és csinos. Számítok egyáltalán? Utálok ilyennek lenni, amikor lefekszem.

Annyira harapom a nyelvem, hogy vérezni fog. Megölöm magam, de szerintem ez egyáltalán nem segít. Próbálok kicsi lenni .Menj át rajtam, és olyan udvariasan veszem. Mert még mindig érdekel, mit gondolnak, és hogy tetszek-e nekik. Mosolyogtam és mutattam a fogam.

Most már nem mosolygok semmin.Kíváncsi vagyok, változni fogok-e valaha.Én, nem akarok ilyen lenni.Arra ébredek, hogy utálom a testem. Próbálok létezni.

Minden; ami elszomorít, terapeuta, bokszzsák. Bárcsak tehetném azt amit akarok, és nem érezném magam rosszul, esküszöm, hogy sikítani fogok. Soha senki nem hallgat rá, és nem érdekli őket, hogy megöl. De arra ébredek, hogy gyűlölöm a testem. Félek, hogy nincs semmi, amitől jobb lesz…