[tmbrts]

[tmbrts]

[a-kaosz-istene]

Minden megváltozik, ha felhagysz a médiafogyasztással, nem veszel el a politikában, és nem hajszolod vakon a pénzt. Megváltozik, ha megkérdőjelezed a tekintélyt és rájössz, hogy minden, ami a társadalmunkban történik, egy maréknyi, hisztérikusan gazdag, többszörös személyiségzavarban szenvedő ember buta kis játéka. Semmi sem valódi, csak te. Miért pazarolnád el?

Alexander Levin: egy (nem) szociopata naplójából

[tmbrts]

[tmbrts]

MINT A BOLTÍV ANGYALSZÁRNYA

Én előtted nem is voltam,

aki voltam, nem én voltam,

nem is élve, hanem holtan,

önmagamból kifordultan.

Mint a boltív angyalszárnya,

úgy hajoltunk mi egymásra,

terhünk tesszük csak egymásra,

vállam terhed nyugovása.

Vérem-véred egy keringés,

én a vászon, te a hímzés,

keringeti véred vérem,

vérem helyett vértestvérem.

Ha moccanok, megsebezlek,

úgy szorítasz, lélegezzek,

egyet moccansz, megsebezhet,

ha lehelsz, belélegezlek.

Mint a boltív angyalszárnya,

úgy hajoltunk mi egymásra,

repülésre, maradásra,

talpig öröklétbe ásva.

Lackfi János

[tmbrts]

[tmbrts]

[tmbrts]

[tmbrts]

[tmbrts]

Majd körbe fonlak nyugtalan, 

Ruhának Rád adom magam,

Létezésembe mártalak,

Akár a tenger a partokat...

Lackfi

[tmbrts]

Hogy engem ismerj, merülj le, mint mélybúvár,

Matass korallok, tengeri sünök közt,

Ne rémülj, ha itt-ott nyálkás polipok tekeregnek.

Hogy engem megláss, kergetőzz velem végtelen

Vadonban, sosem tudod, melyik fa mögé kushadtam be, 

Úgy tűnik, hogy eltűntem, ott leslek szívdobogva.

Hogy engem megérts, polcodon szótárok álljanak

Minden élő és holt nyelvből, minden kitalált nyelvből,

Minden szavamat értsd második, harmadik, negyedik jelentésben.

Hogy engem megölelj, próbálj előbb zuhatagot

Átkarolni, mely csonttalan, és mindig kisiklik

Abroncsaidból, próbálj csúszós halat elkapni kézzel.

Hogy engem megtarts, ingemet szegezd a székhez

Ezer aprószöggel, hajam minden szálát kötözd ki,

Féltéssel, aggódással, figyelemmel, játékkal, szenvedéllyel.

Hogy velem egyesülj, rombold le mérgező közönyöm,

Sziklákat gördíts félre, toppanj a belső várkastélyba,

Ahol magzatpózban egy kisgyermek hever, bújj hozzá, én vagyok.

Lackfi János

[tmbrts]

elbátortalanított vadak

[tmbrts]

A távolnak és a közelnek

Metszéspontja, lám, így vagyok,

Pincém tetejére kifekszem,

Belém csobbannak csillagok.

Lackfi János

[tmbrts]

[tmbrts]

"Rengetegen félünk attól, hogy ha napvilágra kerülnek a valódi vágyaink, erősebbek lesznek nálunk, és nem tudunk uralkodni rajtuk. Hiszen mi másért lennének száműzve? Ha gyermekkortól kezdve a szülők, a család, a tanárok megrökönyödés nélkül, valódi, mély kíváncsisággal várnák a gyerekek vágyainak kifejezését, mindez nem lenne probléma. Ha a felnőttek lelkiismeret-furdalás nélkül, könnyen tudnának nemet mondani, akkor a gyerek nem érezné az elutasított vágyai kifejezése után, hogy jobb lett volna egy szót sem szólni. A megszégyenítés ott kezdődik, amikor a felnőtt megdöbben, felháborodik és ítélkezik, hogy ez vagy az a vágy egyáltalán felmerült a gyerekben." - Feldmár András

[tmbrts]

[tmbrts]

kegyelem