Több tízmillió évvel ezelőtt a világ véget ért. Egy aszteroida felszakította az eget, és ellopta a levegőt a Föld nagy részétől.
Tavasz volt. Ezt onnan tudjuk, hogy a halakat, melyek megfagyva a pillanatban kővé váltak, virágporral és spórákkal teli hassal találták meg.
Tavasz van, és úgy érzem, a világ ismét véget ér. Hiába tudom, hogy az április mindig magával hozza a halál szagát, hogy a vér íze hasonlít a szabadság ízére, és hogy egy idő után vigyázni kell, hogy ne keverd össze a kettőt.
Átsétálok a virágzó utcákon, minden puha, a szétnyíló szirmok, akár sebek, borítják be az földet. A levegő tele van újjászületéssel, az emberek mosolyognak, mintha nem lennénk mindannyian saját csendes kihalásunk részesei. Ott vannak a repedésvonalak az égen, a nyelvben, abban, ahogyan megérintjük egymást, mintha máris szellemek lennénk.
Vajon hány tavaszt látok még, hány verset tudok faragni fehér virágok poráról a bécsi aszfalton, melyeket minden lépés felzavar, akár egy megülni próbáló emlék? Kíváncsi vagyok, melyik relikvia suttog majd rólam: a nevem egy soha el nem készülő könyv gerincébe vésve melegséget sugároz majd, vagy figyelmeztetést?
A halak nem tudták, hogy tavasz van. Nem volt végső gondolat.
És meglehet, hogy ez valamiféle kegyelem: eltűnni a kezdések évszakában és a mítosz részévé válni. Jellé, hogy az élet ragaszkodik a folytatáshoz, még akkor is, amikor véget ér. Sok tavasz volt már azelőtt, de talán végül az a kezdet számít igazán, amely a véget hozza el. Így tudom, hogy én is megkerülök egy napon, gyomromban minden szép szóval, amit valaha nekem mondtál.
