𝔞𝔩𝔢𝔵𝔞𝔫𝔡𝔢𝔯

| IG: _alexanderlevin |

[a-kaosz-istene]

Otthon

A nap más színekkel megy le itt.

Ebből a földből vagyok,

ahogy te is,

de benned nem mozdul a táj.

Hiszen itt voltál egész életedben,

hol narancs és magnólia

mond búcsút a napnak.

A szél úgy fúj be az ablakon,

mintha ismerne,

de nem számított volna rá,

hogy itt vagyok.

Minden botlásomat

őrzik a lépcsőfokok.

A kiskertek alatt

a macskák is megismernek.

Az ajtó a régi dallamon nyikorog.

A szobák megtartanak

egy levegővételnyit belőlem.

Nem én nézek a házra,

a ház néz belém.

Még mindig otthon.

Csak többé nem az enyém.

Alexander Levin

[a-kaosz-istene]

Olyan vagy, mint egy festmény. Gyönyörű, de megfejthetetlen. Sosem fogom tudni, hogy mit érzel ott legbelül.

A megfejthetetlenség nem fal, hanem része a lét természetének. Mindenek ellenére az élet magányos utazás. Egyedül érkezünk a világra, és ugyanígy távozunk. Bárki is álljon eléd, a szemeidet dicsérve, sosem láthatja, mi ég mögöttük. Felnyithatnád a mellkasod, hogy megmutasd valakinek a szíved, de ő csak annyit tudna mondani, hogy piros. A lüktetését csak te érzed. Így egyszer megtanulod, hogy létezz úgy, akár egy festmény, egy dal, egy vers, egy eszköz, aminek talán valahogy mégis sikerül megérinteni, hogy mit jelent embernek lenni.

[a-kaosz-istene]

A teremtés senkié

A férfiak nem lehetnek az élet teremtői, ezért mindent megtesznek, hogy a pusztítói legyenek. Ez az irigység, egy ősi éhség, vágy a hatalomra valami fölött, ami soha nem lehet az övék. Ott van mindenütt, amerre csak nézel: a mérgezett ételben, a keserű vízben, a felperzselt erdők hamvaitól terhes levegőben, a földben, amelyből kitépték a lüktetését, a gyermekek szemében, a nők könnyeiben, a temetők csendjében… Mégis, bukásukat diadalnak álcázzák. Nevüket falakba, törvényekbe, az élők csontjaiba vésik, remélve, hogy valaki, bárki meghajol majd hatalmuk illúziója előtt.

De a legvádlóbb bizonyíték nem abban rejlik, amit elpusztítanak, hanem abban, ami túléli őket. Minden lélegzetben, amely kiszabadul fojtó kezeik közül, minden magban, amely kicsírázik a testek fölött, amiket eltemettek, minden gyomban, amely áttöri a betont, ott van a csendes, makacs lázadás, hogy emlékeztesse a világot: a teremtés senkié, még a pusztítóké sem.

Ezért minden fiú, aki szelíd, gyengéd férfivá érik, lesz a legszebb lázadás mind közül. Egy világban, amely a hatalmat imádja és a gyöngédséget bünteti, az ő kedvessége a legerősebb ellenállás. Az összes korábbi kudarcod jelentőségét veszti a pillanatban, amikor először karodban tartod a fiadat. Engedd el úgy, hogy biztosra mész: nem ő lesz a legnagyobb.

Alexander Levin

[a-kaosz-istene]

“Bármennyire szépen berendezett, tágas vagy fényűző, egy ketrec akkor is ketrec marad. Minél később döbbensz rá, hogy rab vagy, annál nagyobb az ütés, amely ér, amikor az illúzió szertefoszlik. Mert a szabadságot nemcsak elvették; a valódi esszenciáját sem ismerted soha. Egészen addig láthatatlan rácsokba ütköztél, még ha nem is láttad őket, érezted a harapásukat, miközben feladtad magad, hogy valaki más történetében eljátssz egy szerepet. És amikor végre meglátod az igazságot, nem marad más, csak a keserű felismerés, hogy minden pompás fal, minden arany díszítés és minden elismerés üres, ha a lélek nem járhat szabadon.”

Alexander Levin

[a-kaosz-istene]

Zümmögés

Nem vágyom látni a világot,

és nem vágyam, hogy lásson engem.

Egy csendes élet,

ennyi kell nekem.

Szőke fejű gyermekek,

mezítláb a fűben,

zsebükben kavics,

tenyerükben kölesmagok.

Álmos rétek, színes égboltok,

kosárral a biciklin a piacra gurulok,

ahol a barack a napfénytől meleg,

és az öreg árus tudja a nevemet.

Hajszolják a csillagokat mások,

én beérem a méhek zümmögésével,

a friss kenyér illatával,

paták kopogásával a kőlapokon.

Hagyom, hogy az évek

lassan fölém gördüljenek,

megöregedni valaki mellett,

kinek nevetésére a napraforgók is

hátat fordítanak a napnak.

S mikor az éj leborul,

a szél megáll, a fák hallgatnak,

apró szívdobbanások töltik ki a teret:

fiú, lány, kutya, macska,

póniló és napos csibe.

Tudni fogom,

hogy mindent láttam,

és minden szem, mi számít,

látott engemet.

Alexander Levin

[a-kaosz-istene]

Kávészünetek és kísértetek…

Azon tűnődöm,

átkarol-e valaki éjjel.

Tűnődöm, míg eszembe nem jut,

hogy nincs jogom tudni,

gondolsz-e rám a kávészünetben,

amikor egy Coelho-közhelyet olvasol

a lelki társakról,

továbblapozol nevetve, vagy

egy pillanatra ott vagy újra.

S ha véletlen egyszerre

visszalépnénk a múltba,

biccentenének-e kísérteteink

egymásnak a folyosón,

vagy úgy tennénk,

mintha egyikünk sem venné észre

hirtelen, milyen ismerős érzés

idegennek lenni a világban.

Alexander Levin

[a-kaosz-istene]

Hogy is ne harapnál

Hogy is ne harapnál

a kézbe, ami etet,

ha mindig ugyanattól kaptad a kenyeret,

akitől a sebet.

A hála keserű

felrepedt ajkakon,

és végül megtanulod,

hogy a túlélés nem engedelmesség,

hanem a vakmerő döntés,

hogy nem nevezed többé

ételnek a mérget.

Alexander Levin

[a-kaosz-istene]

A szívem nem bérlakás.

Nem átjáróház, sem folyosó.

Ha az volna, határozott idejű szerződéssel járna; sem korai felmondás, sem kulcsvisszaadás. De a falak beszívnák a szavaid, akár az öreg festéket, a padló emlékezne a lépteid hangjára. Minden szoba őrizne egy darabot belőled: a nevetést, ami elöntötte a konyhát, az ágyneműbe varródott csended, az árnyékod a sarkokban, ahová a fény sem mert lépni. S amikor elmennél, nem festenék újra. Nem érintenék semmit. Hagynám, hogy a por megüljön, vastagon, makacsul, akár egy anya gyásza, kinek gyermeke sosem tért haza.

A szívem nem bérlakás, attól tartok.

Ha egyszer otthonod volt, mindig az marad.

Alexander Levin

[a-kaosz-istene]

“…És nevettem. Nevettem, miközben zuhantam, mert még az esés is bizonyítéka volt annak, hogy egyszer megérintettem az eget.”

Alexander Levin

[a-kaosz-istene]

Memento Mori

Több tízmillió évvel ezelőtt a világ véget ért. Egy aszteroida felszakította az eget, és ellopta a levegőt a Föld nagy részétől.

Tavasz volt. Ezt onnan tudjuk, hogy a halakat, melyek megfagyva a pillanatban kővé váltak, virágporral és spórákkal teli hassal találták meg.

Tavasz van, és úgy érzem, a világ ismét véget ér. Hiába tudom, hogy az április mindig magával hozza a halál szagát, hogy a vér íze hasonlít a szabadság ízére, és hogy egy idő után vigyázni kell, hogy ne keverd össze a kettőt.

Átsétálok a virágzó utcákon, minden puha, a szétnyíló szirmok, akár sebek, borítják be az földet. A levegő tele van újjászületéssel, az emberek mosolyognak, mintha nem lennénk mindannyian saját csendes kihalásunk részesei. Ott vannak a repedésvonalak az égen, a nyelvben, abban, ahogyan megérintjük egymást, mintha máris szellemek lennénk.

Vajon hány tavaszt látok még, hány verset tudok faragni fehér virágok poráról a bécsi aszfalton, melyeket minden lépés felzavar, akár egy megülni próbáló emlék? Kíváncsi vagyok, melyik relikvia suttog majd rólam: a nevem egy soha el nem készülő könyv gerincébe vésve melegséget sugároz majd, vagy figyelmeztetést?

A halak nem tudták, hogy tavasz van. Nem volt végső gondolat.

És meglehet, hogy ez valamiféle kegyelem: eltűnni a kezdések évszakában és a mítosz részévé válni. Jellé, hogy az élet ragaszkodik a folytatáshoz, még akkor is, amikor véget ér. Sok tavasz volt már azelőtt, de talán végül az a kezdet számít igazán, amely a véget hozza el. Így tudom, hogy én is megkerülök egy napon, gyomromban minden szép szóval, amit valaha nekem mondtál.

Alexander Levin

[a-kaosz-istene]

Ami másokban felkavar, gyakran arra szólít, hogy szembenézz vele saját magadban.

Alexander Levin

[a-kaosz-istene]

Starseed

Ki nem kísértetett már meg

Kés kifent élétől,

Ezüst suttogásától,

Háborgó ormoktól,

Édes mérgektől,

Hogy maga húzza meg

A veszedelem célvonalát,

S merészen nevezze azt

Szerelemnek.

Még a Hold is figyel, halovány,

Irigységtől fáradt szemmel,

Pislant át a mindenségen,

Miként hasadunk ketté

Oly méltósággal és nesztelen,

Ahogy hétről hétre

Orcáját felénk fordítja,

S fémes zsoltárt vérez

A világok közti csendbe.

Csak lessük teljességét,

Mint álmodozó, naiv gyermek,

Ki még nem is sejti,

Mi nem teremtettünk soha

Egésznek lenni.

Alexander Levin

[a-kaosz-istene]

Bármit tesznek, bármilyen alakot is öltenek, nem tudják lemásolni azt, ami egy olyan sebből született, amelyből ők soha nem véreztek.

Mert egy ilyen seb mögött rejlő erő hatalmasabb az azt ejtő fegyverénél, ha nem csupán vállalod az igazságot, hanem táplálkozol belőle és kimondod:

„Lehet, hogy csúnya a heg, de vitathatatlanul és visszavonhatatlanul az enyém.”

Alexander Levin

[a-kaosz-istene]

Sosem ismertem olyan költőt, aki legalább egyszer ne vágyott volna rá, hogy maga legyen a vers. Olyan szemek birtokában lenni, melyek átlátnak téren és időn, és felismerik a szépséget a legborzalmasabb dolgokban, eltölt egy halk, mégis eleven reménnyel, hogy valaki benned is megláthatja azt.

Alexander Levin

[a-kaosz-istene]

Nincs élesebb tükör egy árulásnál. Emlékeztet ki is vagy valójában, ha netán elfelejtenéd.

Alexander Levin

[a-kaosz-istene]

Blue Remains

Eszedbe jutott valaha,

hogy valaki más gyermekei arcán

látod majd viszont a szemeimet?

Ugyanazt a jeges kéket,

amelybe beleszerettél.

Hogy egy nap talán

találkozol egy idegennel,

torkában a nevetésemmel,

csontjaiban ugyanazzal a tűzzel?

Egy verziómmal,

aki sosem tudta a neved.

Megtorpannál-e, mikor ráismersz

egy pillantásban a csendre,

amelyen valaha velem osztoztál?

Megdermedsz-e majd

két lélegzet közötti

szűk, időtlen térben,

ahol félmosoly mögé bújik a bánat?

S mikor a nap megcsillan

az ismerős kéken,

felrémlik-e benned,

vajon kegyelmez a végzet

annak, aki elevenen földelt el

egy jövőt?

Vagy kárhozott vagy,

idegen arcokban felismerni

álmokra hagyott holnapjainkat,

és hallgatni,

ahogy más suttogja el a nevem.

Alexander Levin

[a-kaosz-istene]

„…és megkérdezi a feketebáránytól: „Mit tudsz te a morálról?”

„Annyit, amennyit a nyaktiló a kegyelemről.”

A léha szemében megvetés és értetlenség elegye villan. A keverék, amit már annyiszor láttam, mégis valami kifordult, beteges okból túlzott módon szórakoztat. De hogyan is magyarázhatnám el neki?

Nem hús vagy, csupán viseled. Lélek vagy mindenekelőtt. Rezgés a csontokban, fény a bőr mögött. És ha egy lélek oly könnyedén odadobja a testét, mint egy marék aprópénzt, mi mást hajít még a porba, anélkül, hogy egy pillantást vetne utána? A határait? A méltóságát? Önmagát?

Nem a tett számít, hanem a rítus mögötte, amit a tett képvisel. Egyfajta spirituális hanyagság, amely lassan, hangtalanul terjed, mint penész a nyirkos falakon. Megnyílnak, mint ajtók, amelyek nem kérdezik, ki lép be rajtuk. Hagyják, hogy idegenek járjanak végig mezítláb templomokon, amiket meg sem próbáltak megérteni, csakhogy odanyomhassák mocskos tenyereiket oltárokhoz, melyek fölött sosem állt szándékukban imádkozni.

Kicsomagolni a legértékesebb ereklyét, amit a lényed valaha birtokolt, és olyan kezekbe adni, amelyek másnapra még csak a formájára sem emlékeznek majd, nem szabadság, sem szenvedély. Zajos színház, melyben a hitvány üresség intimitásnak öltözött, egy korban, ahol a szentség divatjamúlttá, sőt nevetségessé vált.

Hogy mit tudok a morálról? Eleget ahhoz, hogy undorodjak. Sosem a meztelenségtől, de mindig a vakságtól.”

Alexander Levin: egy (nem) szociopata naplójából