the great nihil.

| tothbarni.tumblr.com | instagram: toth_barni | első kötetem: Diszharmónia |

[tothversei]

“Szél is vagy, orkán is, Lehetsz néha elveszve, Csak pulzálsz, ez normális,  De ami jönne, engedd be!” Legújabb dalom elérhető Youtube-on és Spotify-on!

[tothversei]

Semmitmondóka.

Egyedül ülök a hintaágyon. Beszívom. Kifújom. Inhalálom. Egyedül sétáltam idáig. Szeretem. Felejtem. Hiányzik.

Egyedül hallgatom ezerszer. Kérlek, hogy maradj itt, ne menj el. Egyedül tudom kívülről. Beszívom. Kifújom. Kiürül.

Egyedül leszek fent éjszaka. A hintaágy kettőnkkel ringana. Egyedül kelek fel másnap. Ne menj el. Maradj itt. Várlak.

[tothversei]

Storms

On a particularly stormy day in New York I decided instead of staying warm and dry inside I would venture out and see what the city was like in the middle of...

[tothversei]

[tothversei]

"Megfulladok lelkemben,

Hol a mindent elsöprő

Vágy énekel.

Belehalok a tudatba,

Hogy az enyém sosem,

De másé leszel."

[tothversei]

Néha.

Néha csak megyek előre.

Néha csak nézem a földet.

Néha messziről elkerül,

Néha énfelém csörtet.

Néha, egyedül az utcán,

Néha kimondom neved.

Néha tudom, hogy nem leszel,

Néha hiszem, hogy lehet.

Néha, ha eszembe jutsz,

Néha elsírom magam.

Néha azt hiszem, sár vagyok,

Néha mondod, hogy arany.

Néha hittem, hogy szeretnek,

Néha hittem, hogy szeretek.

Néha oly száraz vagyok Nélküled,

Mint a fáról lehullott levelek.

Most Neked kell eldöntened,

Melyik a valódi néha.

Néha, ha életem őriznéd,

Virágom szívedbe nyílna.

[tothversei]

[tothversei]

megfogalmazhatatlan.

mit leírok, meg sem közelíti, amit gondolok vagy érzek. a szavak most önmaguknál többet jelentenek és a hangzás is csupán azért ilyen, hogy jobban megértsd, mit érzek irántad. szemhéjad takarásában forgolódok, a füstben terjedő hangodban gyönyörködök, megrágott szívószálad végén képzelem el az életet.

a létező legtökéletesebb megoldás, a romok közt bolyongó öröm, a félelmet elűző pillantás te vagy.

a lélekben tomboló hurrikán felerősíti a hullámokat, azok egymáshoz csapódnak, az így szív falán maradt víz minden cseppjében ott kuporogsz. én, mint szivacs, a végtelenségig növekszem tőled, és velem az, mi önmagába véve is megfogalmazhatatlan.

[babi-19981010]

[tothversei]

[tothversei]

Első dalom.

[tothversei]

Vázlat.

Nekem ezek Jutottak. Olyanok, Mint mikor kezek Nyúlnak utánam, én meg rohanok, De az út végtelen, Én meg gyenge. Nincs értelem, De bárcsak lenne.

Nekem jutott A kimért mozdulatsor, Megszokott Képek a boldogakról, Három ujjnyi Távolság szánk között.

Hozzád bújni. Eltávolodok. Rájövök, Hogy attól, hogy én Közel vagyok hozzád, Te hozzám nem.

Maradjunk így, ha lehet. Közel, és közelebb határa. Épp, hogy hozzám érjen kezed. Tudod, hogy nem várom csodára.

[tothversei]

Bízz.

Amíg vagy Te, és amíg én vagyok, Amíg vannak fények, ízek, illatok, Amíg erő van a szívben, egy végső Dobbanáshoz, addig nem késő. Addig nem lesz pillanat, Hogy ne hordozzalak a szív alatt. Minden, mit teszek, az izmok, az inak Érted feszülnek, Érted építenek hidat Könnyeid folyója felett. E szív Téged megvéd és szeret. Csak egyet kér, csak arra vágyik: Hadd tegye ezt az utolsó dobbanásig.

[tothversei]

Semmitmondóka.

Egyedül ülök a hintaágyon. Beszívom. Kifújom. Inhalálom. Egyedül sétáltam idáig. Szeretem. Felejtem. Hiányzik.

Egyedül hallgatom ezerszer. Kérlek, hogy maradj itt, ne menj el. Egyedül tudom kívülről. Beszívom. Kifújom. Kiürül.

Egyedül leszek fent éjszaka. A hintaágy kettőnkkel ringana. Egyedül kelek fel másnap. Ne menj el. Maradj itt. Várlak.

[tothversei]

Téli eső.

Parányi lelkek. Lefolyunk az ereszen. Imádnám örökké, most mégsem szeretem. Nincsentelen cseppek. Régen megfagyott Tóparti tócsa vagy, kit nagyon akarok. Északi hidegfront. Hányszor hasítasz belém? Rám szórod megint azt, mit nyári éjjelén

Zártál be nem teljesült szerelmünk álmatlan, Sebes szájára. Mikor magamból mindent átadtam. Óra vagy perc volt. Azóta az idő végtelen. Formátlan alakok egy nyári éjjelen. Idegen cseppek. Lefolyunk az ereszen. Az első perctől kezdve mindmáig szeretem.

[benedekdaniel]

[tothversei]

Tóth Barnabás (tothversei) - Felhívnálak /shower thoughts/

[tothversei]

Ősz.

Nekem az ősz a virágzás. Hulló levelek halk suttogása Temeti a boldogságot, A szél mélyebbre ássa Mi a felszínen maradva Csak látszatként ragyog, Mit az elmúlás küszöbén Is lebegni hagyok.

Nekem az ősz a megváltás. Elhaló barátként ráz a hideg, Megveti ágyam, hol Takaró lelkek, és párna szívek Támasztják alá megkopott, Éveken áthurcolt hiányom: Az eleredt eső, az elszakadt Húrok a gitáron.