[genterie]

Ruslana Gee (@ruslanagee)

[naturaekos]

[sxdrexlm]

[sxdrexlm]

[hatezegynem]

Néha attól rettegek, hogy mivan, ha soha nem leszek képes rajtad kívül mást szeretni

Máskor pedig attól, hogy mi lesz velem, ha beleszeretek valaki másba és elfelejtelek.

[totikaszarjai]

Zár az égbolt

Azt mondják, ha meleg az Október hónapja, hideg lesz a Február.

Próbálok emlékezni hogy milyen volt aznap este az idő.

Próbálom felidézni az éjszakai eget, de semmi más nem jut eszembe csak a szemed kékje.

[kicsiormi]

Kék camelből

Összerakom, tekerem, nyálazom, és kész.

Az első tekert cigim borzalmas lett, mégis volt benne öröm, hogy azt csinálhatom amit te nem bírsz elviselni.

Összeraktam, megtekertem, megnyálaztam és kész lett.

Aztán egyre jobb lett, a végén már csak azt vettem észre hogy nem is a nikotin miatt csinálom, maga a szokás.

Egynap Decemberben ültem a teraszon hajnalban, remegő kézzel sodortam, és valamin nagyon gondolkoztam. Aztán elrontottam. Szét kellett szednem. Megcsinálni megint. Új papír, több dohány, alaposabb tekerés.

Ki is ment a fejemből hirtelen minden, annyira koncentráltam azon hogy végre összehozzak egy normális cigarettát.

Aztán olyan furcsa érzés fogott el, sosem értettem. Ez amúgyis olyan hülye folyamat.

Akkor megértettem. Te is ugyanezt csináltad velem.

Összeraktál. Tekertél. Nyálaztál. Aztán ennyi.

A vége nem lett valami tökéletes, de ez a jó a tekerésben.

Mindig lehet egy jobb cigid.

[totikaszarjai]

Zár az égbolt

Azt mondják, ha meleg az Október hónapja, hideg lesz a Február.

Próbálok emlékezni hogy milyen volt aznap este az idő.

Próbálom felidézni az éjszakai eget, de semmi más nem jut eszembe csak a szemed kékje.

[kicsiormi]

ez volt ma a padom mellett, valaki vagy nagyon nem szereti magát vagy nagyon szereti @dekanydavid verseit

[totikaszarjai]

Elengedés elmélete (2)

-El kell engedjelek, igaz?-Kérdezte, miközben a mellkasán feküdt. Felnézett rá, közben hallgatta a szívdobogását, majd folytatta.

-Szerinted már nem vagyunk ugyanolyanok, már nem szeretsz úgy és azt gondolod, hogy megmérgezem az életed. Nem haragszom. Sosen tettem. Szeretném ha tudnád, hogy én még mindig ugyanaz a lány vagyok akibe beleszerettél. A fájdalom eltorzított, mert nem tudtam felemészteni. De az nem én vagyok aki bánt, szándékosan. Én az a lány vagyok számodra, akire ha ránézel megérted hogy miről beszélt mindenki, mikor azt mondogatták, hogy igenis létezik igazi szerelem. Az vagyok, akihez ha hozzáérsz melegség tölt el. Aki ha megérint, bizseregni kezd a tested minden porcikája. Az, akivel eltervezted az egész életed. Aki csodálva néz, hogy igen itt ez a fiú, aki már szinte férfi lett. Megváltozott. De nem szűnt meg szeretni. Ha tehetném visszaforgatnám az időt, csak hogy újra átéljem milyen érzés volt beléd szeretni. Milyen érzés volt mikor a karjaidba menekültem. Mikor éjszakákon át csak arra tudtam gondolni, hogy ez tényleg valóság e. Nem akarlak elengedni, szerelmem. De ha valóban ezt érzed nem foglak visszatartani. Szeretlek. Őrülten szeretlek. Minden pillanatot ami a miénk. Minden mozdulatot amivel levettél a lábamról. Sajnálom, hogy ez lettem a szemedben. Sajnálom, hogy minden amit valaha kimondtam, annak nyoma maradt. Nem gondolkoztam előre. Meg fogok változni. Ahogy mindig kérted. Miattad. De első sorban magam miatt. Nem tudom megemészteni a bűntudatot, és a szorító érzést amit a mellkasomban érzek azóta, amióta ilyen a helyzetünk.

Drágám. Egyszer, ha majd pár év múlva találkozunk, azt akarom hogy teljes megnyugvással, és őszinteséggel tudjuk szeretni egymást. Jó emberként. Azt szeretném, hogy készen álljunk rá. Az életre.

Mert tudom, hogy ez amink van, az őszinte, és páratlan. Nem vesztegethetjük el.

[totikaszarjai]

Ha a lepedő alá bújva összekuporodok és a párnám magamhoz szorítom az olyan mintha itt lennél?

#kozos-jovonk-emlekere 

[totikaszarjai]

Készültem.

Felkeltem, megcsináltam az ágyam. Rendbe raktam a polcom. Összehajtogattam a ruháim. Letörölgettem a poros szekrényem tetejét.

Befeküdtem az ágyba, és csak vártam.

Tudtam, hogy nem jössz.

Tudtam, hogy nem akarsz látni, nem akarsz velem beszélni, de én mégis vártam.

Az ablakban álltam, a kapura bámultam. Így álltam mozdulatlan, 20 percig. De semmi.

Készültem, hogy jössz. De nem fogsz.

Összepakoltam a házban, hogy ne legyen rumli, hogy ne lásd, milyen szétszórt vagyok.

Ha a lelkemben nem, legalább a szobámban rendet tettem miattad.

De ez sem elég.

[moneypoweerandglory]

uristen, pontosan igy tortent

[kicsiormi]

ez volt ma a padom mellett, valaki vagy nagyon nem szereti magát vagy nagyon szereti @dekanydavid verseit

[totikaszarjai]

Készültem.

Felkeltem, megcsináltam az ágyam. Rendbe raktam a polcom. Összehajtogattam a ruháim. Letörölgettem a poros szekrényem tetejét.

Befeküdtem az ágyba, és csak vártam.

Tudtam, hogy nem jössz.

Tudtam, hogy nem akarsz látni, nem akarsz velem beszélni, de én mégis vártam.

Az ablakban álltam, a kapura bámultam. Így álltam mozdulatlan, 20 percig. De semmi.

Készültem, hogy jössz. De nem fogsz.

Összepakoltam a házban, hogy ne legyen rumli, hogy ne lásd, milyen szétszórt vagyok.

Ha a lelkemben nem, legalább a szobámban rendet tettem miattad.

De ez sem elég.

[totikaszarjai]

Elengedés elmélete

A hang ami a fejedben azt ismétli, egyre csak lejjebb mész.

Minden.

Minden dolog ami voltunk.

Amik voltunk.

Az emlékedbe fulladnék, de a hiányodba kapaszkodva küzdök.

Azért ami lehetne.

Amik lehetnénk.

Az minden.

Valami elszakadt ruhadarabba törölközöm.

Hajnali kettő.

Később jövök rá, ez a tiéd.

Ülök az ágy szélén, és csak bámulok. Hozzászokok a sötétséghez, kezedet látom magam előtt.

El már nem érem.

A polcomon egy régi kávésbögre, egy füzet és egy toll.

A füzetben a lapok tele.

Leveleket írtam neked, mióta magamrahagytál.

Soha nem fogom elküldeni.

Fázom. A sok ki nem mondott szó, ami nyom. Ez a bajom.

Az elengedés és az idő.

Te valószínűleg éppen alszol. Bár, sokáig fent voltál mindig.

Ha elfordulsz jobbra az ágyadban...ott most én feküdnék.

Jobb kezed a derekamon pihenne. A laptop égetné a hasad, de eltűrnéd, mert néznénk valamit.

Valami filmet.

Én már aludnék.

Mozdulni se akarnál, nehogy felébressz.

Ehelyett egyedül vagyok.

Egyedül is leszek már.

Csak bámulom a sötétet, miközben a kezed próbálom elérni.

De valahogy már nem.

Nem megy.

[totikaszarjai]

Figyelmeztető

Szólhattál volna, hogy így fog végződni. Akkor nem haltam volna meg tízszer a semmiért.

[totikaszarjai]

Nem látok semmit szúrja valami a lábam ne engedd el a kezem mert félek egyedül

félek egyedül

félek egyedül

félek egyedül

Te is hallottad? Nem, csak beképzelted.

Lehet igazad van.

Ne engedd el a kezem.

Érzem hogy egyre lejjebb megyünk már fényt se látok.

Hallom ahogy száll le a köd, érzem ahogy innen pár kmre sétálnak az emberek

Ez meg hogy lehet? Olyan dolgokat látok amik nincsenek is ott. Te látod?

Hol vagy? Érzem a kezed de szólalj már meg ne hagyj egyedül.

Félek egyedül

félek egyedül

félek egyedül

Mondd hogy ez csak álom

Hallom ahogy beszélsz de nem látlak.

Itt vagy még?

Érzem a kezed.

Nem hagysz egyedül.

Értünk fog jönni.

Bántani fog?

Én azt nem fogom kibírni

Olts fel valami lámpát kérlek nem bírok itt állni reszketve miközben a kezed már olyan hideg hogy alig érzem.

Csak ne engedj el.

Kérlek.