Tudjátok fiúk, elhiszem, hogy unjátok már a “majd rájössz kit veszítettél”, “kövekkel játszadozol, pedig egy gyémántot dobtál el” és hasonló szakítós szövegeket. Nem kellene nekünk lányoknak sem ennyivel többre tartanunk magunkat, de a fájdalom meg a büszkeség ezeket hozza ki. Viszont gondoljatok bele. Véget vettek egy kapcsolatnak, vagy akár csak eldobtok egy lányt, akiről köztudott tény, hogy szerelmes beléd. Mondjuk, hogy fontos neked. Te eldobod, mert: még élni akarsz, más lány jobban bejön, úgy érzed megfújt a lány és túlságosan kötődik, túl nehéz vele, túl sokat kéne változnod hogy jobb legyen a kapcsolat. Elhiszem, hogy nehéz srácok. De sose értettem, hogy a lányok hogy tudnak valahogy könnyebben alkalmazkodni, megváltozni értetek. (egészen addig amíg meg nem tapasztaltam). Szóval lehet, úgy látjátok nem éri meg. Találsz jobbat, könnyebb lesz nélküle- biztos megfordult már ez a fejetekbe. Viszont meg fogjátok bánni. Tényleg megfogjátok. Lehet nem most, lehet nem is 1-2 hónap múlva. De gondolj bele: 5 év múlva, amikor már kitomboltad magad, elég éjszakát buliztál át, elég cigit szívtál el, elég csajt dugtál meg, kiélted magad, ott állsz egy munkával, vagy ne adj Isten egy diplomával a kezedbe, és úgy érzed működik az életed és elérted vagy legalábbis célban vagy az álmaid felé… egyik reggel úgy fogsz ébredni, hogy bárcsak megoszthatnád minden sikered, és minden kudarcod valakivel. Valaki aki órákon át fekszik a mellkasodon, és figyelmesen hallgat. Aki egy apró mosolyával hoz valami értelmet a napjaidba. Azt fogod kívánni bár melletted lenne valaki. Bár meglenne az az érzésed… Az az érzés, amit mellettem éreztél.
És akkor eszedbe fog jutni minden emlék. Minden apró pillanat amit adtam neked. És azt fogod kívánni, hogy amikor lemész a boltba kávét venni, én lennék az, akivel összefutsz, és megoldhatnál mindent. De nem én leszek az. Nem leszek ott. És már nem is akarok, soha. És akkor fogsz rájönni, hogy mennyire fiatal voltál, és buta.
gummygunk
jimmyeatworldofficial
blakekathryn
pixelskylines
