Apró észrevételek

[viristvan]

Minden terítékre kerül, ami gumiból készült és felfújható a Fortepan és a Capa Központ közös Heti Fortepan blogjának friss cikkében. Archív fotós utazás a felfújható krokodilok és libák világától a gumigyárakban uralkodó kevésbé vidám állapotokig Lukács Zsolt szövegével a mai blogposztban.

https://hetifortepan.capacenter.hu/felfujhato/

[viristvan]

Örömmel beszéltem a Capa Központban lévő budapesti Robert Capa mestergyűjteményről, amelynek ikonikus képeiből nyílt nemrégiben kiállítás a festői Baden bei Wien osztrák városkában kilencedik alkalommal megrendezett Festival La Gacilly-Baden Photo fesztiválon. Október 11-ig ingyenesen megtekinthetők a tehetséges és innovatív magyar fotóriporter fényképei – egy grandiózus platánfa alatt –, a másik 32 szabadtéri tárlattal együtt Lois Lammerhuber igazgatónak köszönhetően.

https://blog.capacenter.hu/2026/07/03/close-enough-szabadteri-kiallitas-robert-capa-ikonikus-kepeibol-ausztriaban/

Ungarn/USA | 1913–1954 „Wenn deine Bilder nicht gut genug sind,bist du nicht nah genug dran.“ Robert Capa Der Mann, der sich selbst erfand.

[viristvan]

A Heti Fortepan blog 300. cikkében Zubreczki Dáviddal annak eredtünk a nyomába, hogy a 230 éve született Michael Thonet hogyan forradalmasította a bútorgyártást. Legismertebb, 14-es számú székéből 50 milliót adtak el! Teljesen új utakra terelte a dizájnt, az értékesítést, a gyártást, a szállítást – és néhány kitörölhetetlen formájú széket és fogast ültetett el a memóriánkba.

A Fortepan és a Capa Központ együttműködésében futó Heti Fortepan blog friss cikke az első kommentben elérhető.

Nagyszüleink széke, amiből 50 millió darabot adtak el – 230 éve született Michael Thonet - Heti Fortepan

Arról, hogy miért volt a Thonet-szék forradalmi újítás és miért jutott el az utolsó kávéháztól a vidéki kocsmákig. Fortepan fotóválogatás.

[viristvan]

Miután Hitler személyes döntésével Erdély északi fele 1940 szeptemberében visszakerült Magyarországhoz, gyorsan beindult a tömegturizmus „Szép Erdélyünkbe”. Bár az újságok szerint az országutak arrafelé pocsék állapotban vannak, sok faluban meg „olyan nagy a sár, hogy a falu apraja-nagyja gólyalábon jár”, 1940–44 így is a nemzeti zarándoklatként felfogott Erdély-nézéssel telt több százezer „csonka-magyarországinak”. Kolozsi Ádám írása a Fortepan és a Capa Központ közös blogján, a Heti Fortepanon.

Kincses Kolozsvár, magyar Colorado, székelynéző – Így lett tömegturizmus a visszacsatolt Erdélyben - Heti Fortepan

Hogyan lepték el a „csonka-magyarországi” turisták 1940-ben visszacsatolt „Szép Erdélyünket”, hogy még magyarabb tájat láthassanak.

[viristvan]

Hihetetlenül inspiráló volt a Kieselbach Galéria Budapestről készült festményeket bemutató tárlata. Molnos Péter kurátor jó szemmel válogatta össze a sokszor számomra ismeretlen és persze nagyon híres alkotók munkáit is. Valódi szerelmi vallomás a magyar fővároshoz, amelynek gyönyörű fekvése tényleg világszerte párját ritkítja. Július 10-ig ingyenesen látogatható (és van légkondi is).

Péter néhány fényképet is válogatott a festmények mellé, amiből szépen kiviláglott, hogy a festmények és a fotók egyaránt szívhez szólóan, de mennyire más nyelven mesélnek a témájukról.

[viristvan]

A leghosszabb nappalt a legrövidebb éjszakán, Szentivánéjen ünnepeljük. Hasonló paradoxon az éjszakai fotózás is, amikor a fényképezés legfontosabb eleme: a fény hiányzik. A nyári napforduló apropójából Kéri Gáspár az éjszakai sötétség megörökítéséről írt a Capa Központ és a Fortepan közös blogjára, a Heti Fortepanra.

https://hetifortepan.capacenter.hu/szentivanej/

[viristvan]

A Duna egykor a budapesti hétköznapok lüktető központja volt, ahol a Szabadság hídnál hidroplánok szálltak fel, a halászok többméteres vizákat fogtak, nyáron pedig a vízre épített fauszodákban és strandokon hűsölt a város. A Fortepan archív fényképein megelevenedő dunai aranykor nem pusztán izgalmas várostörténeti nosztalgia, hanem kézzelfogható inspiráció is arra, hogyan vehetnék ma újra birtokba a budapestiek a városukat átszelő vizet. Vincze Barbara írása a Fortepan és a Capa Központ közös Heti Fortepan blogján.

https://hetifortepan.capacenter.hu/duna-budapest/

[viristvan]

Igaz, hogy a kertmoziba a szúnyogok miatt érdemes volt hosszú nadrágba menni, de cserébe összebújva lehetett a csillagos ég alatt közösségben szórakozni. A nyáresti kertmozik és szabadtéri előadások világáról Lukács Zsolt írt a Fortepan és a Capa Központ együttműködésében futó Heti Fortepan blog legfrissebb posztjában.

https://hetifortepan.capacenter.hu/szabadteri/

[viristvan]

Egy 65 éves kézfogás, ami majdnem a világvégéhez vezetett

Ma 65 éve, hogy 1961. június 3-án a két hidegháborús szuperhatalom vezetője, John F. Kennedy és Nyikita Hruscsov találkozott a híres bécsi csúcstalálkozón. Ez volt a két vezető első – és mint utóbb kiderült, egyetlen – személyes találkozója.

A helyszínválasztás egyáltalán nem volt véletlen. A csúcs az 1955-ben kikiáltott, örökösen semleges Ausztria igazi diplomáciai debütálása volt a világ színpadán. Az eseményt a karizmatikus osztrák külügyminiszter és későbbi kancellár, Bruno Kreisky diplomáciai zsenialitása hozta tető alá, aki ezzel a lépéssel Bécset évtizedekre a keleti és nyugati blokk közötti fontos híddá tette.

A Stanley Tretick amerikai elnöki fotós fekete-fehér diplomáciai fényképén látható kedélyes mosolyok éles, szinte már dermesztő kontrasztban állnak a valósággal. A találkozó ugyanis történelmi léptékű kudarc volt: Hruscsov gyengének ítélte a fiatal amerikai elnököt, ami utat nyitott a berlini fal felépítéséhez és a kubai rakétaválsághoz is, a harmadik világháború szélére sodorva az emberiséget.

Ma, végigsétálva az egykori találkozónak otthont adó bécsi utcákon, a történelem és a modern globalizáció néha abszurd kettőssége fogad – illetve az, hogy Kennedy talán alulmaradt Hruscsovval szemben, de egyértelmű, hogy a nyugati befolyás nyert hosszú távon.

A politikusok bécsi szállása, a legendás Hotel Imperial bejárata felett ma is ott leng egy amerikai zászló, de mellette már az EU, az Egyesült Arab Emírségek és a hotelt tulajdonló dubaji Al Habtoor Investment befektetőcsoport lobogói jelzik a világrend átrendeződését és a globális tőke mozgását.

A hotel falán látható emléktáblák büszkén hirdetik, hogy egykor Richard Wagner és Rainer Maria Rilke is előfordultak itt – szellemi óriások, akik ma már talán idegenül mozognának ebben a szuperelegáns luxuskörnyezetben.

A legélesebb görbe tükröt mégis a belváros szívében találni. A tragikus sorsú amerikai elnök emléktáblája előtt ma már a globalizált tömegturizmus gurulós bőröndjei hömpölyögnek. A háttérben pedig a szakrális tér és a modern fogyasztói társadalom találkozik: a lenyűgöző gótikus székesegyház, a Stephansdom felújítási hálóján Lionel Messi feszít egy gigantikus reklámon, hirdetve a jelenkor igazi uralkodó eszméjét.

Persze kevesen vágynak vissza a szovjet világbefolyás korszakába, de ettől még nyitott kérdés marad, mennyire vonzó és fenntartható ma az amerikai, kínai, orosz és egyre inkább megingó európai befolyásra épülő világrend. Hogy ebből rend lesz-e, vagy csak látványos káosz? Majd 65 év múlva látszik az aktuális utcaképen…

[viristvan]

Ideje lenne a vizuális oktatást sokkal magasabb polcra tennünk a hazai oktatásban és közgondolkodásban.

Bár sosem látott mennyiségben ömlik ránk a képi tartalom, ezek kritikus „elolvasását” senki sem tanítja meg nekünk. A fotográfia feltalálásának 200. évfordulóján már alapvetésnek kellene lennie, hogy egy fénykép nem az objektív valóság lenyomata. Ez a kritikai érzék pedig elengedhetetlen a mai, AI-vezérelte világban, ahol könnyen elcsábulunk a generált vizuális giccsnek, de sokszor hiányzik a képességünk ahhoz, hogy helyesen értelmezzük, amit látunk.

Erről írtam bővebben a Válasz Online-on.

Hálás köszönet a bécsi Jezsuita-templomról készült fotóért Gyulai Szilviának! Köszönöm a szerkesztést Vörös Szabolcsnak.

Számoljunk le végre a vizuális analfabétizmussal! | Válasz Online

[viristvan]

Csak hámozzuk, és hámozzuk, és hámozzuk... vég nélkül. 🥔🙄

Május 30. a burgonya ENSZ által kijelölt világnapja. De miért kell a krumplinak külön világnap?

Hát azért, mert egy igazi szuperfood! Még az ipari forradalom is elképzelhetetlen lett volna e nélkül a tápanyaggazdag alapélelmiszer nélkül – amit ráadásul anno nem kevés csellel kellett elterjeszteni Európában. Arról nem is beszélve, hogy hány emberéletet mentett meg a háborúkban, többek között azért, mert a föld alatt terem és nem volt olyan könnyű felégetni, mint a gabonaféléket.

Balázs Zsuzsanna a krumpli kalandos történetét írta meg a legfrissebb Heti Fortepan cikkben – a Fortepan és a Capa Központ együttműködésében.

https://hetifortepan.capacenter.hu/burgonya/

[viristvan]

Pistyur Vera osztotta meg egy gondolatát a Capa Központ blogján futó Rögzítés cikksorozatban Nádas Péter Vadkörtefa fotója kapcsán.

Rögzítés – „a legfontosabb dolgok ugyanabból a gyökérzetből nőnek ki" Pistyur Veronika Nádas Péter fotójáról - CAPA BLOG | A Capa Központ bl

Sorozatunkban a fotós szakmán kívülről szólítunk meg szerzőket, hogy osszanak meg egy gondolatot vagy benyomást egy számukra fontos fotográf

[viristvan]

Lackfi János írása a Fortepanon látható csodás mutatványok kapcsán. Kunszt, attrakció, bravúr, trükk és káprázat archív fényképeken. A Fortepan és a Capa Központ közös Heti Fortepan blogjának friss cikke.

Lehullott a hold az égről – Lackfi János írása a Fortepanon látható csodás mutatványok kapcsán - Heti Fortepan

Lackfi János a Fortepan fotóarchívum legmeghökkentőbb kunsztjairól és archív fényképeiről mesél legfrissebb kulturális tárcájában.

[viristvan]

Magyarországon az utcaátnevezés valóságos nemzeti sport: Budapest közel kilencezer közterületének mintegy harmada cserélt már nevet a történelem során. Éppen tizenöt éve, 2011-ben lett a Moszkva térből Széll Kálmán tér, ám a népnyelv azóta is – mint mindig – nehezen engedi el a megszokott elnevezéseket. Kolozsi Ádám írása arról, hogyan váltak az utcanévtáblák a hatalmi szimbolika legolcsóbb eszközeivé a 19. századi magyarosítástól kezdve a 20. századi diktatúrákig. A Fortepan és a Capa Központ közös Heti Fortepan blogjának legfrissebb cikke.

https://hetifortepan.capacenter.hu/kozteruletek-atnevezese/

[viristvan]

Kimondott szavai és mondatai beszédhibája miatt sűrűbbek voltak, a képei viszont annál beszédesebbek. A szentesi tanyavilágból indult autodidakta tehetséges fotográfus, a Kossuth-díjas Balla Demeter a héten lett volna 95 éves. Ebből az alkalomból beszélgetett Hegyi Zsolttal Kéri Gáspár a Fortepan és a Capa Központ együttműködésében futó Heti Fortepan blog legfrissebb írásához.

https://hetifortepan.capacenter.hu/balla-demeter-95/

[viristvan]

130 éve indult az ország – de elsősorban Budapest – nagy dobása, a millenniumi ünnepségsorozat és elsősorban a városligeti vásár, amely már világvárosként kívánta pozicionálni a valóban regionális metropolisszá fejlődő magyar fővárost. A ma már hihetetlennek és groteszknek tűnő kulisszák felépítése mögött politikai konszenzus állt: a pártok egyetértettek az országimázs-építés elsődlegességében. Az állami és magántőke szimbiózisa is kellett a 19. század végi „Smart City” és „Disneyland” megalkotásához a Ligetben, amelynek néhány elemét – például a Vajdahunyadvárat – máig imádják a szelfizők hadai. Bár a látogatók nagy része akkoriban még tömegszállások hodályaiban aludt (az építkezések dolgozóiról nem is beszélve), a haladás szimbólumát mégis sikerült megteremteni: a díszletek mögött valódi technológiai fejlődés lüktetett, a kiállításra mégiscsak a kontinens első földalattiján lehetett megérkezni.

Zubreczki Dávid írása a Fortepan és a Capa Központ együttműködésében futó Heti Fortepan blogon.

Millenniumi nagyüzem – Az ezredéves megemlékezés díszletei Papundeklipolisztól a földalattiig - Heti Fortepan

Elképesztő mennyiségű fejlesztés valósult meg a Millennium alkalmából, amelyek 130 éve meghatározzák Budapest arculatát. Képválogatás.

[viristvan]

A Magyar Könyvtervezés díj fontos kezdeményezés. Minden hasonlóan szárba szökkenő pályázat egy szakma életjele.

A nyertes könyvekből rendezett kiállítást még a héten meg lehet nézni a Fugában – ingyenesen. Idén én is tagja voltam a zsűrinek, úgyhogy kíváncsian várom a közönség fogadtatását.

Polgárdi Ákos és Rubik Ági (SUBMACHINE) valami olyat hoztak létre, ami egyszerre profi és fenntartható: > évente megújuló kiállítás a Fugában > katalógus-alapú támogatási rendszer > fantáziadús díjtárgy > valódi diskurzus a tipográfiáról

Vajon be kell-e tartani a klasszikus tipográfiai és nyomdaipari elvek közül legalább valamennyit, vagy avantgárd módra teljes szakításra van szükség? Ha ez az elismerés egy nagy kiadók, nagy példányszámú könyveit is magában foglaló díjként határozza meg magát az évek során – ami szerintem jó lenne –, akkor valószínűleg a hagyomány is fontos lesz. Ugyanakkor a megújulásra is nagy szüksége van minden ökoszisztémának. Mint magában a tipográfiában, valószínűleg itt is minden az arányokról szól majd, amit valahogy jól el kell találni.

Személyes kedvencem a díjtárgyak körüli műgond. Szuper az ötlet, hogy minden évben más alkotó készít egy téglatestet, ami pontosan akkora, mint a nyertes könyv. > Idén: Víg Aliz (papírporcelán) > Tavaly: Koralevics Rita, Paper Up! (impregnált papírcement) > 2024-ben: Kristóf Gábor és Pásztor Ivett, RAL5050 Stúdió (hajlított és szinterezett acéllemez) > 2023-ban: Nagy Péter és Juhász Norbert, Komok Furniture (tömbösített diófa).

Ez a fajta állandóság és változatosság az, amire a hazai könyvdizájn-ökoszisztémának szüksége van.

Gyertek el, és vegyétek kezetekbe a könyveket! A kiállítás még ezen a héten ingyenesen megtekinthető a Fugában. Kíváncsi vagyok, nektek melyik könyv a kedvencetek!

📍 Helyszín: Fuga - Budapesti Építészeti Központ 🔗 Részletek: https://fuga.org.hu/fevent/magyar-konyvtervezes-2025 🌐 Web: https://www.magyarkonyvtervezes.hu/