az értelmiség felelősségéről (megint)
ezek a kérdések viszont, amikről mostanában írtam, nagyon messzire vezetnek.
mert általában is probléma, minden egyes társadalmi problémával / folyamattal / jelenséggel kapcsolatban, hogy csak a felszín kapargatás megy, főleg a médiában és a közgondolkodásban (azaz azokon a felületeken, ami az emberek többségéhez eljut), így pedig nehéz is igazán fejlődni - tömeges szinten, és a problémák gyökeréig eljutni.
és ebben megint vissza kell térnem az értelmiség felelősségére, mert ki más tehetne ezért a legtöbbet? a tudatlan ember, aki csak a felszínt érzékeli?
és lehet gazdasági érdekekről is beszélni, hogy ha vannak is, akik látják a problémák okait, személyesen nem érdekük ellene bármit tenni, de mondjuk az ilyen embert, akinek a személyes előnyös helyzete (más emberek kárára) fontosabb, mint az érdemi beszéd és cselekvés - ami hosszú távon javíthatna tömegek (és úgy az egész emberiség meg a bolygó) életminőségén, azt nem nevezném értelmiséginek. (és egyébként ez is az értelmiség feladata - sajnos, rámutatni arra, hogy kik azok a hatalommal rendelkező emberek, mik azok az általuk irányított és fenntartott folyamatok, amik pusztán gazdasági érdekek mentén működnek úgy, ahogy, megnehezítve, ellehetetlenítve ezzel a valódi változást.)
de visszatérve, most maradjunk azoknál a valódi értelmiségieknél, akik érdemben tudnának a valódi változáshoz, tömeges fejlődéshez hozzájárulni, és felelősségüknek is érzik, hogy tegyenek valamit.
- itt most gondolok általában a bármilyen (internethez hozzáférő) értelmiségi felelősségére.
- itt most gondolok megint (igen, ez az egyik "kedvenc" témám), a média, az újságírók felelősségére.
- itt most gondolok a politikusok felelősségére.
- itt most gondolok az oktatási rendszer, a tanárok felelősségére.
elsősorban ezekre, talán ez az a többé-kevésbé értelmiségi réteg, aminek a legtöbb hatalma és lehetősége van rossz vagy éppen jó irányba lendíteni a dolgokat, és aminek szerintem a legtöbb mulasztása van ebben az egészben.
szóval most ha az oktatási rendszert nézzük, most az van, hogy egy példát írjak, ami a problémát érzékelteti, hogy:
azt megtanuljuk, hogy xy mikor, meddig és kivel háborúzott, de azt nem, hogy mi a baj a háborúval, hogy milyen (ma is zavartalanul működő!) társadalmi folyamatok vezetnek egy háború kitöréséig, hogy lehet ezt megelőzni stb. magyarul azt nem, hogy mi a tanulság, hogy lehet ezt elkerülni a jövőben? szóval pont a LÉNYEGET nem tanuljuk meg, már itt sem. az összefüggéseket, az okokat nem tanuljuk meg észrevenni, pláne nem tanulunk meg gondolkodni róluk. adatokat tanulunk, aminek nagyjából semmi értelme nincs, ha nem tudunk velük gondolkodni, mert ezt a képességet már nem tanuljuk meg.
és most nem azt mondom, hogy mindez a történelem nevű tantárgy feladata lenne, ez az egész iskola, az egész oktatás feladata lenne. ténylegesen az életre kellene egy gyereket felkészíteni, de nem erre a szar életre, ami ránk hagyományozódott a történelem során, magyarul nem arra, hogy hogy csalj és hazudj - vagy épp betegedj bele az érvényesülésbe / az érvényesülés egy szar rendszerben is fontosabb, mint fellázadni a rendszer ellen / hogy utáld a társadat, csak mert valamiért más, mint te vagy a többség stb. ehelyett arra kéne felkészíteni őt, hogy 1) meglássa a társadalmi problémákat, 2) azok összefüggéseit, és ráadásul 3) érdemben tudjon és akarjon is (!) tenni a hosszú távú (!) megoldásokért.
persze, mit várok, ha még a felnőttek, azon belül az értelmiségiek többsége sem képes erre, de nem ez kéne hogy legyen a cél?
és akkor folytathatnám azzal, hogy mennyi mindent NEM tanulunk még meg az iskolában, ami aztán kellene az élethez, nem tanuljuk meg a művészet valódi szerepét, erejét, természetét, ami pedig szintén segítségünkre lehetne az összefüggések kapcsán, nem tanulunk meg a testünkkel bánni, nem tanuljuk meg azt szeretni vagy legalább elfogadni (sőt), nem tanuljuk meg a testmozgás örömét, szerepét, nem tanuljuk meg saját (vagy épp mások) lelki, érzelmi életét megfigyelni, a lelki folyamatokkal gondolkodni, azokkal bánni tudni. nem tanuljuk meg, mi az az ember, miben különbözik (testi, lelki, hatalmi, bármilyen szempontból) az állatvilágtól, a környezettől, mi az ember szerepe és felelőssége a környezetben, amiben él. nem tanuljuk meg, mik az emberiség legégetőbb problémái, azokra milyen megoldási lehetőségek léteznek, és a megoldásokhoz milyen lépések vezetnek. nem tanuljuk meg, mik lehetnek az emberiség távoli jövőjének a (tudományos) céljai, hol a helye az embernek, mi a szerepe az univerzumban, egyáltalán, mit jelent, miből áll az univerzum, mi az emberi élet, a mi a bolygónk kapcsolata vele.
egyáltalán, mit jelent a tudományos fejlődés, mit jelent az erkölcsi fejlődés, a kettő hogy viszonyul egymáshoz? és mit lehet mondani a vallásról, istenről, hogy viszonyul ez akár a tudományhoz, akár az erkölcsi kérdésekhez?
szóval a lényeg, hogy a végtelenségig folytathatnám a sort, amire az iskola nem tanít meg, de (rosszabb esetben) még csak fel sem vet ilyen kérdéseket. az én időmben (10+ éve) kb az volt a helyzet, hogy maximum 1-1, a hivatását komolyabban vevő tanár beszélt az (adatokra épülő) tananyagon kívüli, a fenti összefüggésekhez kapcsolódó, lényegi kérdésekről.
abban az időben, amikor a konkrét adatok csak az oktatás útján voltak tömegek számára elérhetőek, nyilván sokkal fontosabb volt, hogy ezeket átadjuk, átadják az oktatók a fiatalabb generációnak. de manapság, az internet korában ez szinte szükségtelen, illetve a kettő (konkrét tudás, és a távlati, a tudással elérhető célok átadása) ki kellene hogy egészítse egymást. és talán akkor, ha látná a diák, hogy MIÉRT érdemes tanulni, máris máshogy állna hozzá magához a tanuláshoz is, na meg az embertársaihoz is és általában az élethez is. jobb esetben falná az elérhető tudást az őt érdeklő, őt megfogó témában, mert ez lenne ugyanis a normális. a gyerekek, a diákok kíváncsisága nagyon is létező dolog, sőt, még a felnőtteké is az kellene hogy legyen, csak használni kellene tudni, építeni kellene rá tudni - és persze felkelteni kellene tudni. ezt én 10+ éve egyáltalán nem tapasztaltam sajnos, sőt, tulajdonképpen az iskola sikeresen utáltatta meg a többséggel a tudományokat, a gondolkodást, az önálló gondolkodást, kreativitást meg pláne. remélem, hogy egyszer másképp lesz, ill. hogy vannak iskolák, ahol ez másképp van, de ez még mindig a kisebbség, attól tartok. miért nem ez a többség? miért nem lehet ez a többség?
most, amikor a világ minden tudása (az internet által sokkal könnyebben, mint a történelem során bármikor) a rendelkezésünkre áll, mégsem tanuljuk meg azt használni, sem az iskolában, sem utána, rosszabb esetben az egész életünk során sem. értelmes életet, változást végre!!!
origamiaround
jacobvanloon
izzy806
discoholicmusic
theartofmadeline
blakekathryn
snowghoul