“Engem is mindig aranyos kedvűnek ismertek, de csak az én jó Istenem tudná megmondani, mennyi éccakai sírásba kerül az, hogy nappal mindig nevessen az ember szeme.”
— Móricz Zsigmond (via koltoktollabol)
Jules of Nature

tannertan36
d e v o n
Aqua Utopia|海の底で記憶を紡ぐ

Discoholic 🪩

PR's Tumblrdome
🩵 avery cochrane 🩵
sheepfilms
Fai_Ryy
wallacepolsom

⁂
Game of Thrones Daily
almost home
untitled
TVSTRANGERTHINGS

blake kathryn
Stranger Things
Mike Driver
noise dept.
he wasn't even looking at me and he found me
seen from United States

seen from United States

seen from Brazil

seen from United States
seen from United States
seen from United States
seen from Türkiye

seen from United States
seen from Denmark

seen from Sweden
seen from Türkiye

seen from United Kingdom

seen from Germany
seen from United States

seen from Malaysia
seen from United States

seen from Finland
seen from Italy
seen from United States
seen from Malaysia
@wedrink--problemkaput
“Engem is mindig aranyos kedvűnek ismertek, de csak az én jó Istenem tudná megmondani, mennyi éccakai sírásba kerül az, hogy nappal mindig nevessen az ember szeme.”
— Móricz Zsigmond (via koltoktollabol)
Ha része akarsz lenni az életemnek akkor tegyél érte végre, ha nem akkor meg menj és hagyj békén végleg.
A ki nem mondott szavaid súlya
Igazából nincs értelme, tudom; ragaszkodni hozzád, és a nemlétező kapcsolatunkhoz. Tulajdonképpen egymagam cipelem a ki nem mondott szavaid súlyát. De ha neked így egy kicsit is könnyebb, akkor elviselem. Néha elgondolkodom azon, hogy talán neked is szükséged van rám, meg a beszélgetéseinkre. Persze aztán meggyőzöl róla, hogy nincs, én pedig hibáztatom magam, hogy megint túlgondoltam. Mert biztos nem jelent semmit a tükörreflex, az is csak egy mítosz, olyasmi, mint a szerelem. Talán ha többet nem keresnélek észre sem vennéd. Egyszer lehet, hogy kipróbálom, hátha rácáfolsz a bizalmatlanságomra. Addig viszont cipelem tovább a ki nem mondott szavaid súlyát.
Egy idő elteltével, hiába is szeretnéd, de van, akit már nem szabad keresni.
TURI TÍMEA
A bökkenő
Vannak emberek, akik körülöttünk
élnek, de nem részei a történeteinknek.
Szeretjük őket, sokat vagyunk velük, de
nincs közünk hozzájuk. Ellenben páran,
akiket csak keveset látunk és akikkel keveset
beszélünk, sőt, akiket talán nem is ismerünk,
azoknak igenis van beleszólásuk abba a
meghatározhatatlan valamibe, amit jobb szó
híján a történetünknek nevezünk. A bökkenő
csak az, hogy mindezek után számolnunk
kell egy szomorú tanulság kísértésével:
hogy a történetünkhöz mi magunknak nincsen
közünk. És hogy voltaképpen ez lenne a mi
otthonunk: a saját magunk és a történetünk
közötti belakhatatlan rés.
“Közel a fájdalomhoz nem lehetsz más, csak néma.
Viszont messze már nem látod értelmét beszélni róla.
A vérző seb és az ép bőr egyaránt hallgatás. Csak a
plezúr, a heg, a var képes a beszédre.”
Akkor zavarodunk össze a leginkább,amikor megpróbáljuk meggyőzni az eszünket valamiről,amiről a szívünk tudja,hogy az hazugság.
via weheartit