Több formája van, van aki sokat sír és van aki inkább elmegy vodkázni és betépni. Én mindig a kettő közötti átmenet voltam, sokat sírtam miközben ittam a vodkát aztán ágyból ágyba mentem, hogy felejtsek és ez most szörnyen hangzik de nem számított, hogy mekkora fájdalmat okozok azoknak a férfiaknak és nőknek akikkel éppen felejteni akartam. Az első szakításom egy négy éves kapcsolat vége volt, ez a kapcsolat maga volt a mennyország hiszen az első mindig gyönyörű és mesés. Be kell valljam én hibáztam a legtöbbet ebben a kapcsolatban és remélem egyszer a karma megbocsát nekem. A férfi akit szerettem kedves volt és figyelmes mindig sokat utazott hozzám és virágot vett. Talán ez volt a baj. Mi nők, nem is tudom hátrálni kezdünk ha valami túl jó, vagyis elnézést az őrült nők viselkednek így. Tehát kedves volt és én úgy döntöttem, hogy nem akarom őt kihasználni és tönkre tenni mert ő arany én pedig szén.
Azt mondtam már nem szeretem és ne akarja megmenteni ezt a szart ami van köztünk mert "jobbat" érdemel. Hála az égieknek most boldog kapcsolatban van egy nagyszerű nővel.
A második szakítás volt talán az a szakítás aminek se eleje se vége nem volt sosem egésszen a férjemig. Ő az a tipikus piercinges tetovált drogos fiú volt, ő tanított meg arra, hogy hogyan kell falni és élvezni az éltet. Ő volt életem legszebb időszaka már amire emlékszem. Kislányom, neked ilyen pasi ismétlem nem kell!!
A harmadik pedig a legfájdalmasabb volt, és most kapaszkodj meg mert itt olyat éreztem amit sosem. Szabad voltam, elégedett önmagammal és a testemmel. Gyönyörűnek éreztem magam amit eddig soha. Egyik napról a másikra lett vége és ő szakított. Ő tűnt el hirtelen és én itt maradtam a pólóját fogva a kezemben. Nem ettem és nem ittam hónapokig rendesen. Nem tudtam koncentrálni, nem tudtam aludni, nem tudtam lélegezni. Sokat fogytam, ha ettem hánytam és hashajtókat szedtem. Téptem, gyógyszereket szedtem mindent amit csak el tudsz képzelni. Annyira fájt, hogy nem tudtam beszélni róla és mindenkiben őt kerestem.
Az élet pont akkor sodorta az utamba őt, soha nem fogom tudni elégszer megköszönni neki, hogy megmentett. Nem, ő vele soha nem voltam együtt szerelmesek sem voltunk soha egyszerűen csak volt és rendbe tett. Miután újra kaptam levegőt akkor jött az apád, apád egy nagyszerű ember de akkor amikor először találkoztam vele nagyon utáltam. Mindig nézett és soha nem szólt egy szót sem hozzám. A bolt ahol dolgoztam a kedvenc helye volt, főleg amikor éppen rendbe tettem az árukat ő jött és szétpakolta.
Apáddal nem mindenben értünk egyet, sőt azaz igazság, hogy szinte semmiben. Ha fáradt kibírhatatlan és iszonyatosan hisztis. Idegesítő számára az, hogy én egy káosz vagyok és őrült. Viszont apád mindig a hátam mögött van ha zuhannék. Apád és én nem beszélgetünk, nem lelkizünk, apukád azaz ember akivel még a csend is jól esik. Hallgat velem és minden ostoba ötletemet segít megvalósítani. Szeretem őt, és nála jobb apa nem létezik és hálás vagyok, hogy téged vele nevelhetlek.
Lehet, hogy azt érzed soha nem jön el a megfelelő és úgy érzed soha nem talál rád a szerelem de hidd el mindenkinek van egy társa és néha nem azzal vagyunk együtt akivel együtt kell lennünk vagyis mi azt gondoljuk, hogy nem a megfelelő emberrel vagyunk de a tested jelezni fog és tudni fogod ha jó helyen jó ember mellett vagy.
Kislányom, kevés az idő de igyekszem mindent is elmondani amit tudnod kell.
pixelskylines
stormborns
theartofmadeline
2087
izzy806
