saywasp

Game Changer & Make Some Noise
noise dept.

gracie abrams

❣ Chile in a Photography ❣
Aqua Utopia|海の底で記憶を紡ぐ

shark vs the universe
Lint Roller? I Barely Know Her
Sade Olutola
macklin celebrini has autism

Product Placement
The Bowery Presents
todays bird
Cosimo Galluzzi

Jimmy Eat World

Love Begins

roma★
hello vonnie
untitled

Kiana Khansmith
𓃗

seen from Germany

seen from United States
seen from Brazil

seen from Spain
seen from Germany
seen from United Kingdom

seen from United States
seen from United States

seen from Türkiye

seen from United States
seen from Australia
seen from Venezuela
seen from United Kingdom
seen from United Kingdom
seen from Brazil

seen from United States
seen from Singapore
seen from Türkiye

seen from Kenya

seen from Germany
@-leirhatatlanul-
saywasp
Life itself is nothing more than the blink of an eye....
Sokáig azt hittem, a szeretet az, amikor elviseled a fájdalmat.
Ma már tudom: az nem szerelem volt.
Csak megszokás, hogy ugyanaz a kéz simogat, amelyik sebet ejt.
Talán az fáj a legjobban, hogy bennem egy egész történet élt velünk.
Benned talán egy fél mondat sem.
Te nem voltál fejezet.
Csak egy könyvjelző, amit túl sokáig hagytam ugyanannál az oldalon...
És tényleg eljön egyszer az a pillanat amikor úgy döntesz, hogy minden szart elengedsz, és mostantól jól vagy. Mert ha szarul vagy akkor sem változik semmi, ezért aztán jól is lehetsz akár, ha már úgy is mindegy.
A jelenlét ereje
Vannak emberek, akik akaratlanul is mérhetetlen tudást sugároznak magukból. Létezésük önmagában csoda, és ez a csoda hangtalanul érinti meg mindazokat, akik a közelükbe kerülnek.
A szerelem emlékei
A szerelem emlékei olyanok, mint a bor születése. Maga a szerelem az érett szőlő: napfényben fürdő, mézédes, bódító, minden szeme egy külön csoda, amelyet a Kedvessel együtt ízlel meg az ember.Amikor azonban a szerelem véget ér, a szőlőszemek összeroppannak a prés alatt. Az emlékek édes, mégis fájdalmas nedűként folynak ki belőlük, és erjedni kezdenek a szívben: hol mélyre húzva, hol magasba lendítve azt.Sok idő kell, mire ez a zavaros, kavargó lélekbor letisztul. De egyszer csak aranyszínűvé válik, nemessé érik, és már nem a veszteség íze marad benne, hanem a szépségé mindannak, ami valaha volt.
Sokáig mentegettem mások viselkedését, gondolva: „Talán nekik is nehéz.” Aztán eszembe jutott — nekem is nehéz volt, mégsem veszítettem el az emberségemet