Ma kicsit szétesős vagyok. Nem látványosan, csak úgy… csendesen. Mint amikor minden mozdulatnál érzed, hogy még mindig ott van benned valami, amit nem tudsz letenni. Nem fáj hangosan, csak halkan húz vissza. Ma ennyire futja.

titsay

PR's Tumblrdome
RMH
Three Goblin Art

★

Kiana Khansmith

oozey mess

No title available
Jules of Nature

Janaina Medeiros
🪼
DEAR READER
NASA
Sweet Seals For You, Always
No title available

tannertan36
2025 on Tumblr: Trends That Defined the Year
ojovivo
dirt enthusiast
h
seen from Sweden

seen from United States
seen from United States

seen from Brazil
seen from United States
seen from United States
seen from United States
seen from Germany

seen from Spain
seen from United States
seen from Türkiye
seen from United States
seen from United States

seen from Canada
seen from Brazil

seen from Finland
seen from United States

seen from Germany
seen from United States

seen from United States
@egyszervoltunk
Ma kicsit szétesős vagyok. Nem látványosan, csak úgy… csendesen. Mint amikor minden mozdulatnál érzed, hogy még mindig ott van benned valami, amit nem tudsz letenni. Nem fáj hangosan, csak halkan húz vissza. Ma ennyire futja.
Nem azért lettem csendesebb, mert nincs bennem semmi. Hanem mert rájöttem, hogy nem mindenki érdemli meg a legőszintébb verziómat.
Nagyon fontos lenne, hogy történjen valami jó.
Fogytán az erőm.
Már annyi mindent elvesztettem, hogy néha attól félek, egyszer saját magamból sem marad semmi.
#167
Csak egy öt percre mássz már ki a fejemből kérlek.
Nem gondolhatok folyamatosan arra, milyen lenne megcsókolni.
És tényleg eljön egyszer az a pillanat amikor úgy döntesz, hogy minden szart elengedsz, és mostantól jól vagy. Mert ha szarul vagy akkor sem változik semmi, ezért aztán jól is lehetsz akár, ha már úgy is mindegy.
Önmagunktól ki menthet meg?
Mintha már nem is lenne bennem semmi, csak a megszokás visz előre. Üres mozdulatok, tompa gondolatok, minden nap ugyanaz a szürke zaj. Nem fáj igazán, és talán ez a legrosszabb már a fájdalom is kifáradt bennem.
Kiégtem. Nem egy látványos lángolás volt, inkább lassú parázs, ami csendben hamuvá ette azt, ami valaha voltam. Már nem keresek kapaszkodót, csak sodródom, mintha mindegy lenne, hova érkezem.
Szétesett bennem valami, és nem volt hangja. Nem volt dráma, csak egy halk repedés, amit senki nem hallott. Azóta is ebben a törött csendben létezem félkészen, félúton, fél semmiben.
Az, hogy valaki nem választott engem, gyakran nagyobb szerencse volt, mint veszteség.
Egyszer rájössz, hogy nem kell állandóan tisztáznod magad.
Hadd higgyék el a hazugságokat rólad, az idő végül mindent elárul.
Rájöttem, hogy megtöröm a saját szívemet azzal, hogy elvárom, hogy az emberek ügy törődjenek velem, mint én velük.....
A legcsendesebb csalódás az, amikor rájössz: ami neked különleges volt, az neki csak egy mondat maradt.
“Érezted már azt, hogy csak úgy vagy? Nem vagy boldog, se szomorú sem, egyszerűen csak lélegzel és nem érdekel semmi”
Érzelmileg is és emberileg is sokat változtam amióta elmentél. De az üresség amivel itt hagytál még megmaradt. Hiányzol mindennap.
Kedves Sors,
elnézésed kérem a zavarásért , de úgy sejtem, hiba csúszott a gondosan szőtt mintázatodba.
Végigsimítottam az elmúlt időszak eseményeit, mint repedezett falon a festéket, és minden réteg alatt ugyanazt találtam: aránytalanságot. Adtam, újra és újra, szinte túlcsordulásig... mégis, a visszhang üres maradt.
Ezért most nem könyörgök, csak jelzek.
Valamit félremértél.
Kérlek, igazítsd helyére a mérleget, mert bár türelmes voltam, a csendem nem egyenlő a beletörődéssel. Ha pedig továbbra is vak maradsz erre az egyensúlyra, kénytelen leszek magamhoz venni azt, amit nem adtál meg: az irányítást.
Tisztelettel,
az a lány,
aki túl sokat adott
és túl sokáig kapott érte semmit.